A fejlett gazdaságú országokat tömörítő szervezet modellszámításokat végzett ebben a témában, és kimutatta, hogy egy tíz dolláros tartós drágulás 0,2 százalékpontos gazdasági visszaesést okoz az OECD átlagában, s azt is csak a rá következő évtől.

Az inflációs hatás természetesen előbb érvényesül. Az olajáremelkedés évében 0,2 százalékponttal lesz magasabb az általános drágulási ütem, s a hatás kitart a következő évre is. Akkor 0,1 százalékpontot ragaszt hozzá az inflációhoz az OECD modellszámításai szerint.

Amennyiben az olajárnak a tunéziai zavargások kitörésétől számított 25 dolláros drágulását tekintjük, s azt tartósnak vesszük, akkor ez az OECD gazdasági növekedésében 2012-ben 0,5 százalékpontos visszahúzó erőt, az inflációra pedig 0,75 százalékpontos nyomást gyakorol.

A jelentés szerint az infláció és a várakozások jelenlegi, viszonylagosan alacsony szintje mellett az olajár drágulását nem szükséges monetáris eszközökkel kezelni, azaz önmagában ez nem indokol alapkamat-emelést.