Kissé kínos helyzetbe került a Mol most, hogy az azerbajdzsáni Shah Deniz gázmezőt irányító cégszövetség a héten a Nabucco West nevű tervet választotta az ott kitermelendő tüzelőanyag Közép-Európába szállítására. Április végén Orbán Viktor kormányfő meglepetésre bejelentette, hogy „a Mol elhagyja a teljes projektet”. A láthatólag kéretlen, ráadásul valótlan állítást a Mol a rákövetkező napokban úgy igyekezett - maximálisan barátilag - korrigálni, hogy tényleg elégedetlen a hattagú vegyes vállalat bécsi irányításával, a Magyarországot is érintő gázszállítási terv évtizedes toporgásával. Ezért – vélhetően csakis Orbán alátámasztása végett - nyilvánosságra hozták, hogy ez évre már nem fizetik a közös költségeket. A Mol gázcége, az FGSZ formálisan tulajdonos marad, de részén szívesen túladna - mondták.

MOL benzinkút, molkút, benzin, üzemanyag, tankolás, kereskedelem, közlekedés, autózás

Ennél már csak a bécsi Nabucco-központ reagált furcsábban, ahol először az égvilágon semmi problémát nem láttak, majd egy héten belül bejelentették a tervezett útvonal jelentős megtakarítást eredményező harmadolását. Ez lett a Nabucco West. Noha a Nabucco háza tájáról hosszú évek óta ez volt az első értékelhető hír, a Mol erre akkor nem reagált: az olajcég éves rendes közgyűlésén Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató továbbra is lendületesen ostorozta a Nabuccót. Emellett határozott közeledés volt érzékelhető a Mol és a Shah Deniz-i munkálatokat irányító brit BP között a BP által a Nabucco helyett tervezett SEEP nevű gázvezetékterv kapcsán.

Ám most, hogy a BP vezette cégszövetség éppenséggel nem a SEEP-et, hanem a Nabucco Westet hirdette győztesnek, Orbán áprilisi kijelentése még inkább elsietettnek tűnik. Hisz anélkül valószínűleg nem születtek volna ilyen erőteljes Nabucco-ellenes nyilatkozatok, amelyekből most nem kellene különböző logikai gondolatfüzérekkel visszatáncolni.

A Mol most már egész más hangsúlyokkal nyilatkozik a témában. Az azerbajdzsáni döntést üdvözölik, feltételes módokban pedig – két hónappal annak nyilvánosságra kerülése után – a Nabucco Westet is. Az új üzenet szerint a Mol csak az „eredeti, hosszú” Nabucco-tervet tartotta megvalósíthatatlannak. Egyszersmind azt a tényt is csak így és most hozták nyilvánosságra, hogy az általános Nabucco-ellenesség közepette az FGSZ – mint továbbra is teljes jogú tag – előzetes és feltételes jóváhagyását adta a Nabucco West pályázathoz. Nyitva hagyva a innen való visszatáncolás lehetőségét is, leszögezik, hogy szívesen megismernék az anyagot részletesen is (vagyis azt még nem ismerik részletesen). Egyszersmind kifejezik abbéli reményüket, hogy a projekt megváltozása visszaköszön a költségvetésben is. (Értsd: a beruházás harmadolását nem követte a bécsi központ költség-hozzájárulási igényének csökkenése.)

Továbbra is kérdés, mi lesz a Nabucco-részvényekkel, amelyeken a Mol az elmúlt hónapokban sikertelenül igyekezett túladni. Pedig például a német Bayerngast évek óta lehetséges csatlakozóként emlegetik. A részvényekkel kapcsolatos megítélés komoly változására utal, hogy a Nabucco GmbH-t irányító Reinhard Mitschek lelkesen nyilatkozott lehetséges új részvényesek csatlakozásáról.

Noha a szereplők között a nyilvánosság csupán egy összetett sakkjátszma nem túl fajsúlyos bábuja, így sem teljesen érthető, hogy a Mol eddigi nyilatkozataiba miért nem építette be a részvételükkel benyújtott Nabucco West-pályázat lehetséges sikerét. Mint ahogy az sem, hogy a Mol Orbán Viktor keltette elbizonytalanodását más piaci szereplők miért nem használták ki és happolták el tőle egy olyan klub tagságiját, melynek legalábbis 50 százalékos esélye volt az azeri gázmező pályázatának megnyerésére.

A színfalak mögött vélhetőleg mindenki a Nabuccónál jóval olcsóbb SEEP győzelmét várta. Pedig a SEEP-et a BP is nyilvánvalóan csak kényszerűségből, a Nabucco tehetetlenségét látva dobta be a köztudatba. A brit cég bizonyította, hogy a hangosan, de lomhán haladó Nabucco helyett csendben pillanatok alatt képes egy életképesebb tervet kidolgozni. De azért a megvalósítás lehetséges nehézségei valószínűleg a BP-t is visszariaszthatták. Főleg, ha ezekkel a mesterkedésekkel láthatólag tényleg sikerült mozdítani valamit a Nabucco szekerén.

Mivel a szereplők és a háttéremberek nem változtak, a meccs még messze nincs lejátszva. Bőven elképzelhető, hogy a jövőben ismét megfordul a világ, visszamenőleg mindenki ismét farag kicsit a múlton, és talán végül mégis a SEEP hozza el hozzánk az azeri gázt. Vagy mindkettő. Vagy egyik sem. Drukkoljunk, hogy a lehetséges beruházóknak az évek óta tartó izgatott háttérszervezkedések és a kényszeredett nyilatkozatok után maradjon erejük a kapát is a kezükbe fogni. Ilyen előzmények után egyelőre továbbra is kétséges, hogy az elképzelések közül bármelyik – saját üzleti kockázatra – tényleg megvalósul és el is ér hozzánk.