Dr. Karas Monika, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöke a széles sávú piac helyzetéről, a felhasználói igényekről és a hasznosítható spektrumvagyonról tartott konzultáció után felkérte a hatóság hivatalát, hogy kezdje meg a mobilfrekvencia-hasznosítási projekt következő ütemét, és indítsa el a versenyt a rendelkezésre álló frekvenciasávokért. A frekvenciahasznosítás most induló második ütemében az NMHH Hivatala a 800, a 900, az 1800 és a 2600 MHz-es, valamint a 26 GHz-es frekvenciasávok nem használt részeit hirdeti meg – írta minap az NMHH, amikor azt közölte, elkezdődik a negyedik generációs mobilok kiterjesztését szolgáló pályáztatási folyamat, egyelőre a hivatalos konzultációkkal. – A hatóság továbbra is stratégiai partnerként tekint a magyar digitális gazdaság fejlesztésében érdekelt piaci szereplőkre – tették hozzá. Ebből a pályázatból várnak legalább 120 milliárd forintos bevételt, de egyesek reménykednek 150 milliárdban is (miközben a Költségvetési Tanács szerint a költségvetésbe írt terv teljesítése is kétséges).

A hivatal azonban – emlékeztetve a két évvel ezelőtti fiaskóra – nem is túl nagy titokban hamarosan kiír egy másik pályázatot, amely egyfajta negyedik mobilszolgáltató létrehozására szól. Igaz, negyedik generiációs technika helyett itt a múlt századi kerül előtérbe. Két éve az NMHH árverésen hirdette meg az akkor szabad frekvenciákat, az új állami mobilcég – a Magyar Posta, az MVM és a Magyar Fejlesztési Bank közös vállalata – itt lett befutó. A három piaci szolgáltató viszont megtámadta a döntést eljárásjogi problémákra hivatkozva, és igaza is lett. Az árverés eredményét a bíróság megsemmisítette, minekutána a hírek szerint az állami mobilcég megszüntetéséről is döntöttek az illetékesek. A kaland a tavalyi mérlegadatok szerint 650 millió forintba került az adófizetőknek, az idei eredményről még nem tudni. A hatóság mindeközben hosszas huzavona után végül megállapodást kötött a piaci szolgáltatókkal a létező frekvenciajogosultságok meghosszabbításáról, a maradékok kiosztásáról, és ezen százmilliárdot kaszált az állam. Azt már a megállapodás bejelentésekor is hangsúlyozták: a televíziók digitális átállásával felszabaduló újabb frekvenciákat az NMHH ki fogja írni (erről szólt a közlemény), ahogyan nem tettek le a szereplők számának további növeléséről sem.

Ez utóbbiról azonban már nem annyira beszélnek. A jelenleg elérhető nyilvános információk szerint a hatóság már december ötödikén ki kívánja írni tíz évre a 450 MHz-es sávokat is, amelyek tízéves használati jogáért mindössze 150-200 millió forintot fizethet a nyertes. (A sávon korábban analóg rádiótelefon-rendszerek működtek, ma a technológiai széttagoltság miatt nincs egységes felhasználási formája, a távközlési cégeknek csak másodlagos fejlesztési területet jelent.) A pályázónak mindenképpen ki kell szolgálnia az állami cégek, hivatalok adatkommunikációs igényeit – a városi közlekedési rendszerektől a járási hivatalokon át az elektronikus útdíjfizetési rendszeren keresztül összesen több mint 2,5 millió előfizetési pont adatának a továbbítására kell a rendszert képessé tenni. A tender tervezete szerint a pályázónak igen alacsony, 500 kbit/s sebességet kell kiépítenie országos lefedettséggel csak négy és fél év alatt, az első határidőre, másfél év múlva a főutak mentén. Ezenkívül biztosítani kell a gép és gép közötti kommunikációs csatornát, valamint a távolról vezérelt mérőóra-leolvasáshoz, esetleg az útdíjrendszerhez szükséges adatkapcsolatot.

Az előzetes dokumentációkból, tervezetekből és tájékoztatókból az nem derül ki, hogy az említett 2,5 millió pont adatforgalmának a lebonyolítását valóban elláthatja-e majd az új mobilcég. A pályázat arról szól, hogy az általa kiépített rendszernek képesnek kell lennie az igények kiszolgálására, és neki – ha ezt a szereplők kérik – szolgáltatnia kötelező. Csakhogy az adattovábbítást a már a piacon lévő cégek is meg tudják oldani, a most nekik szánt frekvenciák megszerzése után pedig ez még könnyebb lesz a számukra.

A kérdés az: a 2,5 millió felhasználót ki és hogyan szerzi meg? Egy új országos hálózat kiépítése mindenesetre bármely befektetőnek akkor érné meg, ha biztos lehetne abban, hogy ez a forgalom nála jelenik meg. Ezt jogszabályban lehetne neki garantálni – ez esetben viszont nem frekvenciaeladásról, hanem egy hálózat kiépítésére szóló klasszikus public private partnership, azaz PPP-megoldásról beszélnénk. Ezt a kormány eddig mereven elutasította más ügyekben. Garancia nélkül viszont a megtérülés lehetne kérdéses, vagyis az, hogy lesz-e egyáltalán piaci vállalkozó a szolgáltatásra.

A garancia viszont egyúttal azt is jelentené, hogy a többi mobilcég üzletet veszítene – ez a lehetőség egyébként még enélkül is fennáll, csak a veszély kisebb, egy lehetőség csupán. A Magyar Telekom képviselője a 450-es pályázat ügyében november közepén tartott nyilvános meghallgatáson azonban valószínűleg nem véletlenül érdeklődött arról, hogy a hatóság bekalkulálta-e a 800 megahertzes sávok értékének meghatározásakor, hogy „egy 450-es hálózat jelentős üzleti lehetőségeket von el” az új frekvenciákat elnyerő cégektől. Értsd: nem lesz annyi a bevétel a 4G frekvenciákon, ha most versenytársat teremtenek nekik a 450-en (főleg, ha itt ők egy esetleges állami garancia miatt labdába se rúghatnak). A kérdésre az NMHH azt felelte: nem tudnak válaszolni, mert az egyik pályázati eljárásnak nem képezi részét a másik.

Bővítenék a lehetőségeket