Szertefoszlott a svájci mítosz
A fejlett országokat tömörítő OECD és az Európai Unió égisze alatt született egyezmények célja, hogy közös fellépéssel csökkentsék az uniót offshore irányokba elhagyó, évi 200-250 milliárd eurós összeget. A pénzmosás, az adóelkerülés ellen Magyarország is fellép, s ebben mérföldkövet jelenthet a Svájccal kötött kettős adóztatási egyezmény jövő januártól hatályos módosítása, amely az információcserét szabályozza. Ennek keretében a magyar adóhivatal (NAV) a százötven leggazdagabb magyarról hiába kérne például információt, az adatszolgáltatáshoz ugyanis az kell, hogy a célszemély vagy cége ellen konkrét adóügyi eljárás legyen folyamatban. A puszta kíváncsiság nem akceptálható az illetők anyagi helyzetének feltérképezésére. Megkeresésre a svájciaknak ki kell adniuk a bankszámlaadatokat, cég esetén a tulajdonosok nevét, elérhetőségét, s ezeket az információkat a NAV felhasználhatja az eljárás során.
De nemcsak a Svájccal, hanem további 74 országgal kötöttünk már kettős adóztatási egyezményt. Az OECD modelljét követő, egy kaptafára készülő szerződések 26. cikkelye rendelkezik az adóügyi adatcseréről. Azt azonban már az aláíró országok adóhatóságai döntik el, milyen információkat osztanak meg egymással, és ami fontos: visszamenőleges hatállyal vagy sem – tudtuk meg a Jalsovszky ügyvédi iroda vezetőjétől. A 26. cikkely most kezd önálló életet élni, sorra születnek ugyanis a kétoldalú egyezmények az információcsere kiszélesítéséről – mondta Jalsovszky Pál. Az adatcserének három formája ismert: a már említett, megalapozott kérelemre történő, a spontán, amelynek keretében a felbukkanó gyanús vagy adóügyi szempontból érdekesebb adatot kérés nélkül küldik át a partnerhatósághoz, és a jövedelemeltitkolók számára a legveszélyesebb: az automatikus.
Ennek lényege, hogy éves rendszerességgel a partnerország állampolgárai, cégei által nyitott bankszámlák adatait, forgalmát átküldik az anyaország adóhivatalának, böngésszen benne kedvére. Automatikus adóügyi adatcserére szóló egyezményünk 2012 végén 14 országgal volt, de ezek listája titkos, csak Csehország neve publikus róla. A lista pedig tovább bővül, ráadásul igazi adóparadicsomokkal. Őket feketelistázással és az azzal járó hátrányos gazdasági következményekkel sikerül rávenni az együttműködésre. Guernsey-vel már van ilyen szerződésünk, de olyan offshore központokkal is tárgyalunk, mint Liechtenstein, Andorra, Bermuda, a Brit Virgin-szigetek és Panama. Esetükben csak a kérelemre történő adatszolgáltatás jöhet szóba tárgyalási alapként – hívta fel a figyelmet Csővári István, az iroda vezető ügyvédje.
Az EU-ban az úgynevezett megtakarítási irányelv és az adóügyi együttműködési irányelv is az adócsalások elleni harcot hivatott segíteni. Előbbi az uniós állampolgárok más tagországokban vezetett bankszámláin lévő kamat otthoni megadóztatását teszi lehetővé egy automatikus adatcsere eredményeként, utóbbi pedig az OECD-modell „uniósított” változata, amely 2015-től már öt jövedelmi kategóriában (nyugdíj, tiszteletdíj, bér, életbiztosításból vagy ingatlanból származó jövedelmek) ír elő kötelező és automatikus adatszolgáltatást.
Az adómenekítők számára az agyonbürokratizált rendszer is hagy azonban kiskapukat. Bízhatnak abban, hogy az adóhatóságok többnyire kapacitáshiánnyal küzdenek, a célzottan kért adatok feldolgozása sem egyszerű, az automatikusan beözönlő adatrengeteg kezelése pedig meghaladja az erejüket. Másrészt az adatszolgáltató is elszabotálhatja a kérést. Ciprus például számos esetben általános, hasznavehetetlen információkat közöl, ami előbb-utóbb elkedvetleníti, majd erőfeszítései feladására késztetheti az adatkérő hatóságot. Ráadásul az offshore országokból származó adatok valódiságáért senki sem vállal garanciát, ezeket még a nemzetközi szervezetek sem ellenőrizhetik.
A macska-egér harc tehát folytatódik: az adóelkerülők lehetőségei szűkülnek. A svájci bankszámlához kötődő legendák szertefoszlottak, a magánszemélyeknek az osztrák bankszámla jelenthet némi védelmet, mert szomszédaink addig nem szolgáltatnak automatikusan adatot honfitársaink ott vezetett számláiról, amíg a megtakarítási irányelv alkalmazásába bevont tíz adóparadicsom nem teszi ugyanezt. Ennek pedig nem nagy a valószínűsége. Addig is az osztrákok és a tíz miniállam – az anonimitás megőrzése mellett – a kamatjövedelmek 35 százalékát átirányítja az anyaországba.
A pénzüket adóparadicsomokban rejtegetők, ha forróvá válik a helyzet, továbbutaztathatják a vagyonukat, de haza is hozhatják, élve az esetenként felkínált gáláns amnesztia lehetőségével. Ennek legfrissebb változatát, a Stabilitás megtakarítási számláról szóló törvényt a nyáron fogadta el a parlament, ám az – végrehajtási rendelet híján – egyelőre életképtelen. A számlán elhelyezett, állampapírokba fektetett, minimum ötmillió forintos összeg tulajdonosának teljes anonimitást garantál az „állami pénzmosodaként” is emlegetett törvény. Mi több, az adócsalók bármennyi számlát nyithatnak, s öt év elteltével adómentesen vehetik fel a pénzüket a hozammal együtt. Korábban is fel lehet venni a pénzt az eltelt idővel arányosan csökkenő adókulcs mellett. Kérdésünkre Jalsovszky Pál elmondta, hogy meglehetősen élénk az érdeklődés a konstrukcióval kapcsolatban, de maga a törvény több sebből vérzik, amit azonban egy végrehajtási rendelettel nem lehet orvosolni. Példaként hozta fel, hogy az ezután keletkező jövedelmek elől sem zárja el a kifehérítés lehetőségét, mint ahogy az is kérdéses, hogy a számla mennyire van szinkronban a pénzmosás elleni nemzetközi szerződésekben vállaltakkal.
