A Magyarország legutóbbi dollárkötvény-kibocsátása óta eltelt bő egy hétben mintegy 10-15 bázisponttal csökkent a másodlagos piacon (a befektetők egymás közti kereskedésében) a tízéves lejáratú állampapírok kamata, amely arra utal: olcsóbban is megoldhattuk volna az államadósság finanszírozását. Amint arról beszámoltunk: a múlt hét elején kétmilliárd dollár értékben tízéves államkötvényt értékesített Magyarország, hozamuk 325 bázisponttal haladta meg az irányadónak tekintett, tízéves amerikai papírok hozamát, így 5,93 százalékos kamatszint mellett keltek el. Ez ugyan magasabb a februári dollárkötvény-aukción elértnél, ugyanakkor az amerikai kamatok emelkedésével magyarázható. A Magyarország által fizetett hozamfelár az év elejéhez képest még csökkent is, hiszen akkor ez 345 bázispont volt. Ebből a szempontból jó eredménynek mondható a mostani ügylet.

Más régiós országok és a hazai másodpiaci hozamok alapján viszont már nem tűnik úgy, hogy olcsó lett volna a magyar devizakötvény. – Csodák nincsenek. Magyarország kockázati besorolása nem túl kedvező, s hasonló a helyzet a csődkockázati mutatóval (CDS-felár) is, amely például csaknem száz bázisponttal magasabb, mint Romániáé – fogalmazott Fórián Zoltán. A Raiffeisen Bank stratégája szerint ebben a környezetben lényegesen alacsonyabb hozamszintről nem lehet álmodni. Ha ezeket a körülményeket is figyelembe vesszük, akkor megfelelő árszint alakult ki – fejtette ki.

Gabler Gergely, az Erste Bank vezető elemzője arra mutatott rá: az ajánlott kamatszint a befektetőknek igen „attraktív volt”, s így a kialakult 5,93 százalékos kamat inkább drágának mondható. Ezt szerinte jól tükrözi, hogy a másodlagos piacon a tízéves magyar dollárkötvények az aukció előtt 5,7 százalékon forogtak. Árnyalja a képet, hogy az Államadósság- kezelő Központ (ÁKK) úgynevezett swap ügyletek keretében euróra cseréli a kötvényeket, s ezzel mérsékelni tudja a kiadásokat –tette hozzá.

A fenti kondíciók egyértelműen arra utalnak, hogy az ÁKK jelentős érdeklődés mellett akarta eladni a papírokat. Ezt sikerült is elérnie, hiszen a kötvényeket mintegy ötszörös túljegyzés mellett értékesítette, vagyis tízmilliárd dollár értékben adtak be ajánlatot a befektetők. Ennek pedig jó üzenete van – mutatott rá Gabler Gergely, aki szerint sokkal rosszabb lett volna, ha a hozamszintet előzetesen alacsonyra lövik be, s a végén nem csökkenteni lehet a kamatot a nagy érdeklődés hatására, hanem épp ellenkezőleg, vadászni kell a befektetőket és emelni kell a hozamon.

Mindezek ellenére sokkal olcsóbban nem lehetett volna megúszni a forrásbevonást: továbbra is magas az államadósság és kiemelkedő a külső eladósodottság mértéke is, melyek mind növelik az országgal kapcsolatos kockázatot. Emellett a magyar gazdaság hosszú távú növekedési lehetőségei behatároltak és a gazdaságpolitika kiszámíthatóságán is lenne mit javítani. Mégis úgy véli, az 5,7 százalékos kamatszint elérhető lett volna, s ezzel éves szinten egymilliárd forintot spórolna a költségvetés.

Ha nem a lehetőségeinkhez, hanem más régiós országok kibocsátásához hasonlítjuk, a magyar a dollárkötvény akkor sem mondható olcsónak. A másodpiacon a román és a lengyel papírok is jóval alacsonyabb kamatok mellett forognak. Előbbiekre a napokban 4,9 százalékos, utóbbiakra 4,2 százalékos kamatszint mellett születtek üzletek. A markáns különbségre az országok eltérő adósbesorolása is választ adhat, hiszen Lengyelország az S & P hitelminősítőnél „A” kategóriába, tehát magasan a befektetésre ajánlott régióba tartozik. Románia pedig a Moody’s és a Fitch cégeknél is a befektetésre ajánlott szint fölött áll, s csak a S & P-nél tartozik a bóvli kategóriába, de így is eggyel jobb a besorolása, mint Magyarországé.