Ezzel a kormánypárt egyértelműen megteremtette a nyerőgéppiac újraosztásának a lehetőségét. A Nemzetgazdasági Minisztérium ugyanis immár jó ideje azon dolgozik, hogy a II. kategóriába sorolt vidéki kaszinók sorát hozza létre. Sok részletet ez ügyben eddig nem ismertettek, ám a jövő évi költségvetési tervezet a szándékokról azért valamit elárul. Ebből az derül ki, hogy kilenc ilyen termet szeretnének látni az országban, amelyek után közel ötszázmillió forint koncessziós díjat kívánnak beszedni. Egy kaszinó után ugyanis évente 53,9 millió forintot kellene fizetni ilyen jogcímen. Ezt viszont a törvény szerint akár jócskán felül is teljesíthetik a „megbízhatóak”, mert csak az kerülhet ilyen kategóriába, aki vállalja, hogy az éves díj dupláját 107,8 milliót fizeti be évente. Ezen a soron így csaknem egymilliárd forint folyhat be a költségvetésbe. A büdzsé végső soron így sem járna jobban, miután a javaslat szerint a pályázat nélküli kaszinókoncesszió-tulajdonos a játékadóból havonta leírhatja az arra a hónapra érvényes koncessziós díj aktuális tételét, már persze abban az esetben, ha képes akkora adóterhet felmutatni, amelyből ez az összeg levonható. Kalkulációnk szerint ez közel harmincmillió forintos árbevétel mellett már összejön. Ha ez megvan minden új kaszinó esetében, az azt jelenti, hogy a tervezett koncessziós díj duplája ugyan összejön, ám adókedvezmény formájában el is illan. Mindez együttesen azt is lehetővé teszi, hogy ezeket a kaszinókat üzemeltető vállalkozások visszahozhatnak mintegy kilencezer nyerőgépet a piacra, ugyanis a II. kategóriába sorolt termek esetében legfeljebb száz játékasztalt és maximum ezer pénznyerő automatát lehet működtetni. Ehhez persze minden kaszinó esetében ki kellene használni a felső határt, ám ha így alakulna, akkor a korábban Magyarországon lévő működő pénznyerő automaták csaknem fele ismét „szolgálatba állna”.