Bár a előírások betartása lényegében eddig is megoldhatatlan volt a fejlesztőknek, ám a hatályos szabályok szerint ettől a helyi rendelkezések eltérhettek. Így például egy kialkudott összeg segítségével meg tudták váltani a parkolóhelyeket az önkormányzatnál. Szakmabeliek attól tartanak, hogy a mostani törvénymódosítás nyomán az említett kormányrendeletet is megváltoztatják, s kihúznák az önkormányzatok önálló, helyi szabályozásai alól a talajt, s így megszűnne a parkolóhelyek megváltásának lehetősége.

Félelmük nem mondvacsinált, miután az NGM kereskedelmi törvény módosításának az indoklásában olvasható erre vonatkozó utalás. Amennyiben ebbe az irányba indul el a jogalkotó, s mindenhol kötelezővé teszi a parkolóhelyek kialakítását, úgy később kisebb élelmiszerboltosok is nehezen tudnak majd új üzletet létesíteni. Egy kisboltnak a megkövetelt – kisebb számú – parkolóhelyek kialakítása is nehezen kigazdálkodható. Bár a jogszabály a már hatályos működési engedéllyel rendelkező üzletekre nem vonatkozna, ám abban az esetben, ha az üzlet – például jobb forgalom reményében – kissé odébb költözik, akkor már a régi boltosoknak is parkolóhelyet kellene létesíteniük, mivel az új üzlethez új működési engedélyre van szükség.

Ez ugyanakkor a kormány által pártolt nemzeti trafikoknak sem kedvez, mivel jelenleg zajlik a dohányboltok szétköltözése. Mint arról korábban írtunk, a trafikpályázat – sok egyéb más mellett – egyik furcsasága az volt: úgy lehetett pályázni, hogy nem kellett feltüntetni az üzletek későbbi helyét. Így a trafikos és a jogalkotó is a júliusi indulásnál szembesült azzal, hogy a dohányboltok közül több is közvetlenül egymás mellé települt. Számos olyan koncessziótulajdonosról hallani, aki most próbál a kijelölt területen belül új, jobb forgalommal, illetve kevesebb konkurenciával kecsegtető helyet találni, amit – ha nem csipkedi magát –rövidesen csak parkolóhellyel együtt tud bérelni.

A módosítás indoklása nem kertel: a cél, hogy a városközponti területekről a külvárosi részekre tereljék a napi fogyasztási cikkek forgalmát, mivel így csökken ezeknek a területeknek a gépjárműterhelése. Ugyanakkor a kiskereskedelmi szakmában nyílt titok, hogy ez a rendelkezés is elsősorban a német harddiszkontok – a Lidl és az Aldi – terjeszkedését hivatott korlátozni. A szabályozás ugyan a hazai láncoknak – illetve az újabban kisebb üzletekben is gondolkodó hipermarketeknek – sem kedvez, azonban ezek a cégek a piacelsőségük okán már kialakították a saját, városközponti boltjaikat, amelyekre nem vonatkozik majd a jogszabály. A két német harddiszkont jelenléte ugyanakkor érezhető feszültséget okoz a piacon, mivel a kereskedelmi szakmában köztudottnak számít, hogy a két vállalat versenyéből csak ritkán kerül ki győztesként a nevető harmadik. Inkább az a jellemző –ami a német piacon is lejátszódott –, hogy az agresszív árstratégiával küzdő diszkontok mondhatni „ledarálják” a többi versenytársat.

A diszkontok itteni terjeszkedésének a megállítására vonatkozó kormányzati szándék eddig is jól látható volt a plázastop alkalmazásából: az NGM korábban lapunknak elküldött összesítéséből kiderült, hogy amíg a névleg a helyi környezet védelmét szolgáló „plázastop” alól gyakorlatilag majd az összes tervbe vett óriáspláza-beruházás megkapta a felmentést, addig az NGM és a vidékfejlesztési tárca ítészeiből álló plázastop bizottság az összes harddiszkont létesítését megtorpedózta.

Az NGM most benyújtott törvényjavaslatában is van „lex diszkont” rendelkezés: a tárca úgy szigorítaná az elvileg 2014 végéig fennálló plázastopjogszabályt, hogy a 300 négyzetméter feletti üzletre szóló építési tilalom nemcsak az új beruházásokra, de az engedélyköteles átalakításokra is érvényes lesz. Az utóbbi időben ugyanis többször is előfordult, hogy a Lidl vagy az Aldi jobb híján úgy kerülte meg a plázastopot, hogy egy, már meglévő, így engedéllyel rendelkező üzlethelyiséget vásárolt és azt alakított át diszkonttá.