„Az atomerőmű a múlt”
A múlt heti magyarországi látogatása során Pakson is járt ötvenhat éves német politikus a Népszabadságnak adott interjújában elgondolkodtatónak nevezte, hogy a Duna menti atomerőműben még mindig nem fejeződött be a 2003-as üzemzavar következményeinek felszámolása. Szerinte ez a lemaradás is mutatja a tíz évvel ezelőtti eset súlyosságát. Az atomenergia harcos ellenzőjeként problematikusnak látja, hogy Magyarország nem rendelkezik a használt nukleáris fűtőelemek feldolgozásához, raktározásához szükséges infrastruktúrával. – Az atomszemetet nem lehet az idők végtelenségéig Oroszországba exportálni – mondta lapunknak.
Arra a felvetésre, hogy a visegrádi négyek – ahogy azt az októberi budapesti kormányfői csúcs is megmutatta – sajátos „atomfrontot” alkotva elkötelezettek a nukleáris erőművek mellett, Harms lakonikusan úgy reagált: szerinte az atomenergia a múlt. Európában az 1986-os csernobili katasztrófa óta nem épült új erőmű – emlékeztetett. Ugyan terveznek újakat, de ezek elképesztően drága beruházások. Nagy-Britanniában, ha megépítik, csak azért lesz új atomerőmű, mert a francia–kínai ajánlatot rengeteg állami szubvencióval stafírozzák ki, s ráadásul harmincöt évre előre szabnák meg a villamosenergia-árakat – hangoztatta.
Harms szerint nem igaz, hogy Kelet-Közép-Európában „lehetetlen küldetés” zöldpolitikát folytatni. Meggyőződése, hogy a régióban élők szintén meg fogják érteni: az ökológiai szempontokra épülő politika nem tehertétel, hanem az innováció és a munkahelyteremtés szempontjából is komoly lehetőség az egyes nemzetgazdaságok számára. – Aki ezt az esélyt nem ismeri fel, s nem kapcsol át, bizony azzal a veszéllyel kell szembenéznie, hogy nemzetközi versenyképességben is lemarad – hangzott az üzenete.
Arra, hogy a magyar közvéleményt láthatóan a fukusimai tragédia után sem izgatja a paksi atomerőmű, egy esetleges dunai vízerőmű viszont élénk társadalmi tiltakozást váltana ki, Harms úgy reagált: ha Magyarországon nyíltan lehetne például a televízióban vitatkozni az atomenergiáról, akkor a magyarok megértenék, Pakson miért következhetne be súlyos baleset. S milyen kockázatokkal jár az atomenergiához való – általa ideologikusnak minősített – ragaszkodás.
A német zöldek választási eredményéről azt mondta: a Bundestag-kampányban sok hibát követtek el. Ezek közé sorolta az adópolitikával kapcsolatos álláspontot, illetve azt, hogy nem fogalmazták meg világosan, milyen kormányzati koalíciós formákban gondolkodnak. Mindez belejátszott abba, hogy a szeptember végi választáson csak 8,3 százalékot kaptak a remélt két számjegyű eredménnyel szemben. Pedig voltak olyan csúcskorszakok, amikor a közvélemény-kutatásokban a zöldek 13-15 százalékon álltak.
Az ökopárt ereje és társadalmi befolyása azonban Harms szerint változatlan Európa vezető gazdasági hatalmában. Figyelemre méltónak nevezte, hogy a szövetségi köztársaság több tartományában ők irányítják az agrártárcát is. Elismerte ugyanakkor, hogy megosztottak: választóik fele Angela Merkelt jónak, sőt annyira jónak találja, hogy koalíciós partnerként is elfogadná. Híveik másik fele viszont tart a CDU elnökétől, mint a tűztől. Harms egyébként örült volna a zöldek és a kereszténydemokraták koalíciós tárgyalásainak. Azokon feketén-fehéren kiderülhetett volna, mire mond igent és mire nemet a konzervatívoknak az ökológiai párt, amely a szociáldemokraták partnereként 1998–2005 között meghatározta Németország sorsát.
A kettős beszéd zavarja leginkább
Rebecca Harmst az a kettős beszéd zavarja leginkább, hogy Orbán Viktor miniszterelnök másként beszél Brüsszelben és Budapesten. Felháborítónak tartja, hogy a magyar kormányfő Brüsszelt Moszkvához hasonlítja, s ezzel a magyarokat az Európai Unió ellen hecceli. – Amikor a magyar médiatörvényt vagy az alkotmányozást bíráljuk, nem ellenségként, hanem a demokrácia barátaiként tesszük –mondta a Népszabadságnak Rebecca Harms. Az Európai Parlament (EP) zöldpárti frakciójának társelnöke részt vett a Közép-európai Egyetemen (CEU) a magyarországi médiaszabadságról tartott fórumon is.
A 2004 óta EP-képviselő, a frakció társelnöki posztját 2009 óta betöltő Harms lapunknak azt hangoztatta, európai perspektívából nem csak a magyar médiatörvény problematikus. A tudósítások „gleichstaltolását” hozó bulgáriai médiakoncentráció vagy a média és a politikai hatalom itáliai összefonódása szintén aggasztó jelenség. A médiatörvény kapcsán egyik konkrét kifogása az volt, hogy magyarságellenes megnyilvánulásért újságírókat is felelősségre lehet vonni. – Ez elfogadhatatlan, a médiának a vélemények sokszínűségét kell megmutatnia, szóhoz juttatva a kritikus kisebbséget is. A médiatörvénnyel a magyar kormány a maga kedvére alakíthatja a tudósításokat – hangoztatta. Az alkotmányozás kapcsán azt tette szóvá, hogy az a társadalom legszélesebb rétegeinek bevonása helyett egyetlen politikai erő akarata alapján történt.
A kérdésre, hogy a magyarországi helyzet kikényszeríthet-e szankciókat, Harms azzal felelt: annak örülne, ha nem fajulna idáig az ügy. De az sem mehet tovább, hogy a tagállamok tudatosan megsértik az európai demokratikus alapértékeket. Azt a cinikus viccet hozta fel, hogy ha az Európai Unió ma be akarna lépni az EU-ba, akkor a csatlakozási kérelmét vissza kellene utasítani – több tagállamban tiporják lábbal a demokratikus jogokat. Majd visszatért arra, hogy a bírálatokkal nem a büntetés előkészítése a céljuk. Ellenkezőleg, minél több magyart akarnak megnyerni az európai demokratikus alapértékek mellett. Tudja, hogy a jólét is „motiváló tényező”. Európának jóval többet kell tennie azért, hogy Magyarországon ne nyíljon végzetesen szét a gazdagokat és a szegényeket elválasztó szakadék, ne növekedjen a nyugat és kelet közötti különbség – hangoztatta. (D. A.)
