Trendfürkésző árelemzők
S ha biztos, azonnal hasznosítható tanácsot nem is kapunk a Svéd Királyi Akadémia által közgazdasági Nobel-díjban részesített három tudóstól, talán jobban megérthetjük mindazt, amit a bírálóbizottság szerint sem értünk teljesen: Vajon mi határozza meg az eszközárakat? De a Chicagói Egyetem két professzora, a 74 éves Eugene F. Fama és a hatvanegyedik életévét taposó Lars Peter Hansen, valamint a Yale Egyetemen oktató 67 éves Robert J. Shiller pályafutása alatt azzal kísérletezett, hogy a különböző pénzügyi eszközök, főként a részvények és a kötvények és egyéb értékpapírok árfolyamának mozgását úgy írja le, hogy a hétköznapi döntéseket megkönnyítse, s nemcsak a profi befektetők, vagyis a nagy intézmények, azaz a bankok, a biztosítók vagy a nyugdíjalapok, hanem bárki számára, aki pénzét szaporítani szeretné, vagy legalább értékének megőrzésével megpróbálkoznék.
Ám ezek az eszközök a gazdaság általános állapotát is tükrözik, kivéve, amikor árazásuk valamilyen okból félrecsúszik, s piaci buborékok képződését mozdítják elő, amelyek kipukkanása súlyos gazdasági válságot is okozhat. Ennek tanúi voltunk az utóbbi években, s ezért is fontos, hogy a svéd jegybank által 1968-ban alapított Nobel-díjat azok kapták, akik az eszközárak viselkedését különböző szempontok szerint, jórészt egymástól függetlenül kutatták. A stockholmi bejelentés után a svéd akadémiai bizottság tagjai felhívták Robert J. Shillert telefonon, aki azt mondta: arra törekszik, hogy a pénzügyek elméletét közérthetőbbé tegye. Hiszen az utóbbi évek válsága is megmutatta, milyen kockázatok és tökéletlenségek jellemzik a nemzetközi pénzügyi rendszert. A javítás folyamatban van, de évtizedekig is eltarthat. Korábban is ki-kirobbantak pénzügyi válságok, s ezek mind szolgáltak tanulságokkal.
A kiindulópont Eugene F. Fama munkássága, amely a „hatékony piaci hipotézis” néven is ismertté vált. Lényege röviden abban ragadható meg, hogy a részvényárfolyamok kiszámíthatatlanok, de a jól működő piacon annak is kell lenniük. A múltbeli árfolyamok semmiféle eligazítást sem adnak a jövőre nézve. Azt is kimutatta, hogy a piacok a vállalati, gazdasági információkat rendkívül gyorsan elnyelik és érvényesítik. A hatvanas években született tanulmányok folytatásaként értékelhető Robert J. Shiller munkássága. Nevéhez fűződik egyébként egy olyan index, amely az amerikai ingatlanpiaci árak alakulását figyeli, s alkalmasnak bizonyult ármozgások előrejelzésére is a 2007–2008-as nagy összeomlás előtt. Ez persze csak megerősíti, hogy érdemes Shillernek azon tételét is komolyan venni, hogy miközben rövid távon az eszközárak mozgása valóban kiszámíthatatlan, hosszabb távon – három-öt évre előre – már nem ez a helyzet. Bizonyos szabályosságok felfedezhetőek, mégpedig attól függően, hogy milyen kapcsolat, arány keletkezik az árfolyam és a vállalati osztalék között. Elméletileg egy cég tőzsdei árfolyamát az határozza meg, hogy hosszabb távon milyen haszonra számít a befektető. Ám a részvényárnak az osztalékhoz viszonyított aránya kijelöl hosszabb, hullámzó folyamatokat, trendeket. Ez a felismerés hozta létre az index alapokat, amelyekbe különböző részvények, értékpapírok kerülnek, s hagyott fel sok befektető az aktív eszközkezeléssel, inkább teret adva a trend érvényesülésének, mintsem a rövid távú s reménytelen haszonlesésnek. A múlt évben 3,6 billió dollárt fektettek ilyen passzívan kezelt alapokba, s ez az összeg a közös alapokba áramló pénzek 41 százalékát tette ki. Vagyis a díjazottak munkássága igencsak nagy befolyást gyakorolt a piacokra és a befektetők magatartására.
Igaz, utóbbi, vagyis a viselkedés közgazdaságtana is kiemelt figyelmet kapott a tudósok munkásságában. Vajon a magas eszközárak valóban ésszerű megfontolás nyomán alakulnak-e ki; milyen, a jövő eseményeit illető túlzott várakozások alakulhatnak ki; hogyan befolyásolhatja mindezt az intézményi szabályozás, a tőzsdei kereskedések során érvényesített korlátozás; mi a szerepe a sokszor nem mérhető kockázat megítélésének? Milyen kapcsolatban áll egymással a cég piaci és könyv szerinti értéke?
Fama és Shiller egymásra épülő munkásságát jól egészíti ki Lars Peter Hansen statisztikai módszertana. Mindazonáltal a kutatások folytatására nagy szükség van az emlékdíjat odaítélő bizottság véleménye szerint. Hiszen alapvető kérdések még bővebb válaszokra várnak: vajon a piaci kilengéseket a piacok tökéletlen működése okozza-e; s milyen intézkedésekkel lehetne tökéletesíteni a piacok viselkedését? További vizsgálatra vár annak kiderítése, hogy ezek az eszközárak miért ingadoznak látszólag minden alap nélkül, s hogy mikor és miért nem tükrözik a rendelkezésre álló információkat.
