Ciprus válságban: családok ezrei szegényednek el egyik hónapról a másikra
Az október elején is napsütötte tengerpartokat elfoglaló orosz, brit és skandináv turisták számára talán most is úgy tűnik:minden rendben van. Ám a helyzet korántsem idilli a szigeten. A ciprusiak még jó ideig fizetik a tízmilliárd eurós nemzetközi mentőhitel, vagyis az államcsőd elkerülésének árát. Ismert: március 15-ét követően két hétre bezártak a bankok, s aztán igen szigorú pénzfelvételi és -átutalási korlátozásokkal újranyitottak, miközben a nagybetétesek elvesztették pénzük jelentős részét a mentőcsomag legszigorúbb feltételeként.
A bankválság azóta is az élet minden területére kihat. A korábban virágzó boltok egymás után zárnak be, rengeteg a kiadó üzlethelyiség: a fogyasztás jelentősen csökkent az elmúlt fél évben. Egyre több a munkanélküli, de annak is csökkentették a fizetését, akinek megmaradt az állása. A költségek viszont emelkedtek: az újonnan bevezetett ingatlanadó, a növekvő kommunális adó is viszi a pénzt, egyre többen maradnak el a lakáshitelek törlesztőrészleteinek befizetésével.
Családok ezrei szegényedtek el, tulajdonképpen egyik hónapról a másikra. Pár hete például a páfoszi segélyközpontban elfogytak a rászoruló rétegek számára összegyűjtött élelmiszertartalékok, s a napi falatjukért várakozók hiába álltak sorba. A korábbi években ilyen problémákkal nem kellett a jó módban élő Ciprusnak szembesülnie. Az ország nincs a tömeges méretű szegénységre felkészülve, kidolgozott szociálpolitikája sincs. A helyi közösségek próbálnak segíteni: gyűjtő- és segélyakciókat, koncerteket szerveznek, ahová mindenki visz, amit tud a kevésbé szerencsés helyzetben lévőknek.
Becslések szerint ez még nem a mélypont. Ha a szezon véget ér – bár ez sem volt valami fényes az idén –, további munkahelyek szűnnek majd meg. Pedig a munkanélküliség most is a 2008-as négyszerese, a ráta 15,5 százalékon áll, a pályakezdőknél, a 15–24 éves korosztály körében pedig riasztóan magas: 40 százalék körül mozog. A felsőfokú tanulmányaikból visszatérő fiataloknak csak töredéke tud elhelyezkedni, a többiek más országban próbálnak szerencsét. Sokszor a szülők is arra biztatják őket, maradjanak például Angliában, ahol egyetemre jártak.
Várhatóan a szigeten élő külföldiek közül sokan – akik dolgozni jöttek – elhagyják majd Ciprust. Korábban nem csupán a verőfényes napsütés és a homokos tengerpart volt ugyanis vonzó, de a magas fizetések is. Most azonban nem csupán az ázsiai háztartási kisegítő dolgozók vagy azok a románok és bolgárok költöznek, akik az EU-csatlakozásukat követően tömegesen érkeztek vendégmunkásként. Azok a britek is pakolnak, akik a napsütéses korábbi gyarmatot választották lakhelyül.
Joanna Cowles, egy Larnacában élő kétgyermekes édesanya is már csomagol. Tehergépkocsi-vezető férje már pár hónapja Angliában van, hiszen megelégelte, hogy a korábbi munkahelyén hosszú órákkal többet kellett dolgoznia kevesebb fizetésért. Joanna Cowles szüleinek (akik most az 50-es éveik közepén járnak) munkahely még csak kilátásban sem volt. Így áron alul eladták a házukat, feladták ciprusi álmukat, s ők is visszaköltöznek Angliába.
„Félig ciprusi vagyok, itt éltem 13 évig, itt alapítottunk családot, s bíztam benne, hogy itt is tudjuk felnevelni a gyerekeinket. De nem tudunk csak a napsütésből megélni. Tisztában vagyok vele, hogy Angliában sem kitűnő a helyzet, de legalább lesz munkánk, és pénzügyileg biztosabb jövő elé nézhetünk – mondta a fiatal édesanya.
A recesszió végét 2015 körülre jósolják, reményt a Ciprus partjainál felfedezett gázmezők jelentenek csupán. Az 1974 óta kettéosztott sziget a térségben emiatt ismét vezető geostratégiai szerepet játszhat. Ez pedig hozzájárulhat az újra napirendre tűzött béketárgyalások sikeréhez, elindulhat a ciprusi görögök és törökök között az elakadt párbeszéd. Nikosz Anasztaziádesz ciprusi elnök az ENSZ-ben mondott szeptemberi beszédében új hangot ütött meg, s kiemelte, hogy országa készen áll a ciprusi problémákat napirendjére tűző megbeszélésekre.
