Övön aluli sakkparti
A Mol 2003-ban vett – nemzetközi cégekkel vívott verseny eredményeként – 25 százalék plusz egy szavazatnyi részt a horvát nemzeti energiatársaságból. A cég egy része a tőzsdén forgott, így a magyar olajtársaság tulajdoni arányát 2008-ban nyilvános vételi ajánlattal 46 százalékra emelte. Mivel a horvát kormány kezében 45 százalék volt, a Mol kezdeményezte, hogy legnagyobb, bár nem többségi tulajdonosként hadd vegye át az INA irányítását.
Az Ivo Sana der vezette kabinet ebbe belement, ám néhány héttel az ügylet végső engedélyezése után a kormányfő váratlanul, indoklás nélkül lemondott. Az őt követő, saját pártjabéli Jadranka Kosor idején fogalmazódott meg a gyanú először – szinte kizárólag névtelen sajtókiszivárogtatások útján –, hogy Hernádi Zsolt esetleg kenőpénzt fizetett Sanadernek az INA irányításáért cserébe.
Mint kiderült, ilyen vallomást csak egy megkérdőjelezhető szavahihetőségű, akkor épp előzetesben lévő vállalkozó, Robert Jezic tett. Ám ez alapján a horvát bíróság tavaly év végén első fokon tíz év börtönbüntetésre ítélte a jelenleg is előzetesben ülő Ivo Sanadert: az ítélet nagyobb részét a Mollal kapcsolatos gyanú miatt szabták ki. Ha valakinek fizettek, akkor viszont értelemszerűen kell találni valakit, aki fizetett.
Így attól, mert Hernádi Zsolt mindeddig nem jelent meg Horvátországban, még nem zárhatták le a vele kapcsolatos nyomozást. Az INA ettől függetlenül továbbra is Mol-irányítás alatt áll, a Mol több kisebb ügyletben mára 49 százalékig jutott.
Hogy a horvát energiatársaság fejlődik vagy sem, nézőpont kérdése. A Mol szerint 2009-ben a csődtől mentette meg az INA-t, az irányítás megszerzése óta teljes körűen saját leányvállalatának tekinti, így eddig közel ezermilliárd forintnak megfelelő összeget fordított az INA fejlesztésére. Sejtetni engedték ugyanakkor, hogy a váltásnak kétségtelenül voltak kárvallottjai, hisz számos jól tartott beszállítóval (például Jeziccsel) szüntették meg a kapcsolatot.
A Mol elleni támadások stafétabotját jobboldali elődjétől gyakorlatilag változtatás nélkül átvevő baloldali Milanovic-kabinet manapság egyre konkrétabban jelzi, mi a problémája az INA-val, egészen a finomítóüzemeltetés vagy az olajbeszerzés kérdéseiig. Szerintük a Mol egyszerűen keveset költ az INA-ra, és a mégiscsak 45 százalékot birtokló államnak semmiféle beleszólást nem enged a napi döntésekbe.
Szakértők szerint ezek valóban olyan kérdések, amelyek hagyományosan a többségi (az irányító) pakett tulajdonosát illetik. A horvátok nem is rejtik véka alá, hogy fő céljuk az irányítás visszaszerzése (de legalábbis az általuk vélt beleszólási szint elérése). Mint ahogy a Mol is egyre kevésbé titkolja, hogy az irányítási jogot márpedig ingyen nem adja vissza – ez ügyben maga mögött tudva Orbán Viktor kormányfőt is. (Korábban is rebesgették már: a Mol akár vissza is adná a jogot, de csak korábbi befektetései és elmaradó haszna teljes megtérítése fejében.)
A horvát aggodalomnak ugyanakkor két oldala van: amikor az INA végre nyereségbe fordult, a kabinet azt azonnal fel akarta venni és nem kívánta a cégben hagyni: a Mol ellenállása miatt ebben megegyezés született. Nemrég a Mol is lépett a sakktáblán, meglebegtetve, hogy akár 80 milliárd forintos pert is indíthat a horvát állam ellen, mert a kabinet nem teljesítette az irányítási szerződésben vállalt kötelezettségét és nem vette át az INA gáz-nagykereskedelmi üzletágát. Ezek után néhány napja ült le egymással hivatalosan is a Mol és a horvát kormány (a Molt Csányi Sándor alelnök és OTP-vezér képviselte).
A tárgyaláson az ottani kormány által napvilágra hozott történések alapján ugyanakkor a felek csak méregették egymást: egyelőre „napirendben”, tárgyalási és kommunikációs „keretekben” állapodtak meg. Havi egyszeri találkozóik alkalmával sorra veszik a pontokat, úgy mint a vállalatirányítás, kiadások, bevételek elosztása, olajügyek és a gázüzletág kérdését. Az anyagokat előre eljuttatják egymásnak, csak az írásban átadott javaslat tekinthető megbeszéltnek, illetve ha mindkét fél összeegyezteti azt saját előírásaival és alapdokumentumaival. Új napirend csak az előző befejezésével vehető fel; a hivatalos tárgyalások alatt informális megbeszélések nem lesznek – hangzott el a felek által akkor ó hangulatúnak minősített megbeszélések nyomán.
