Interneten káderezni tilos, mégis általános
Az adatvédelmi törvényt sérti meg az a munkaadó, amelyik a jelentkezőket személyiségteszttel vagy közösségi médiás profiljaik elemzésével szűri – magyarázta Holló Dóra, az alapvetően munkajogi és adatvédelmi ügyekre specializálódott Balázs & Holló Ügyvédi Iroda ügyvédpartnere. A helyzet azonban annál sokkal rosszabb, hogy akad vállalkozás, amely ezt különösebb gondok nélkül megteszi. Az az igazán tragikus, hogy a hazai munkáltatók többsége egyáltalán nincs tisztában azzal: a hatályos törvények szerint az állásinterjúra behívott hozzájárulása nélkül egy személyiségprofil készítése és tárolása jogszabályokba ütközik, így a közösségi profiloldalak, az iwiw vagy a Facebook-tartalmak elemzése is.
– Nincs mese: a személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és engedélyezett célokra lehet – hangsúlyozta. Ráadásul, aki ilyen internetes tartalmak áttekintésével próbál meg profilelemzést végezni, az nemcsak az adatvédelmi törvényt sérti meg, de alkotmányellenes „munkát is végez”. Az Alkotmánybíróság jelenleg is hatályos vonatkozó határozata ugyanis arról szól, hogy a személyes adatokat tetszőleges célokra gyűjteni és feldolgozni bizony alkotmányellenes cselekedet.
Az állásinterjúk alkalmával a társaságok mind szélesebb köre mégis egyre hajmeresztőbb kérésekkel, feltételekkel áll elő. Az ügyvédi iroda gyakorlatában volt olyan eset, amikor az állást meghirdető cég egyik munkatársa – lényegében azon melegében – ismerősként jelölte be a behívott jelentkezőt, ez pedig gyanússá vált.
Ennél arcátlanabb elvárás is akadt bőven, hiszen volt már arra is példa, hogy egy felvételi elbeszélgetésen a leendő munkaadó a behívottak mindegyikétől kérte a Facebook-oldalainak belépési kódjait – fejtette ki Holló Dóra. Aki ezt nem adta meg, az eleve elvesztette az új munka lehetőségét. A témában csak név nélkül nyilatkozó álláskereső cég munkatársa ehhez annyit tett hozzá: több olyan esetről is tudnak, amikor a Facebookon ismerősei politikai hovatartozása miatt döntöttek elutasítóan egy jelentkezővel kapcsolatban.
A személyes adatokban megfelelő jogi háttér és engedélyek nélkül turkáló vállalatok látszólag nem keveset kockáztatnak – igaz, a gyakorlatban a bizonyítás néha nehézkes. Az állásinterjúra jelentkező, ha úgy érzi, átléptek vele szemben egy határt, 2012 eleje óta – a vonatkozó adatvédelmi törvény szerint – a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordulhat.
A lefolytatott vizsgálat pedig tízmillió forintos bírsággal is végződhet, ráadásul ez ismételten, több alkalommal is kiszabható. Ám, hogy miért nincs ennek komoly visszatartó ereje, s egyes vállalatok magatartása miért olyan gátlástalan, arra éppen a NAIH lapunknak küldött válasza mutat rá: bár a lehetőség megvan, az elmúlt több mint másfél évben közösségi oldalakhoz kapcsolódóan egyetlen bejelentés sem érkezett, így nem is volt mit szankcionálni.
A gondok jelentős részét egyébként éppen a Facebook adatmegjelenítési gyakorlata generálja, ami ellenétes az Európai Unió irányelveivel. (Holló Dóra ügyvéd szerint az állásinterjúkhoz kapcsolódóan ezt a közösségi oldalt „használják” a vállalkozások, a korábban nagy népszerűségnek örvendő iwiw-re ma már alig figyelnek.) A Facebook ugyanis alapvetően fordítva dolgozik, mint amit Brüsszel elvárna. Az EU szerint minden adatnak titkosnak kell lennie, amit feltesznek az oldalra, s arról dönthet a felhasználó, hogy azok közül mit tesz nyilvánossá. (Ezt az irányelvet egyébként a tagállamok a helyi jogszabályokba is átültették, így ez a megközelítés él Magyarországon is.)
Ezzel szemben a közösségi oldalon – üzletpolitikai okokból – alap esetben minden nyilvános, és éppen arról lehet határozni, hogy a felhasználó az adatokat el kívánja-e rejteni. A Facebook álláspontja szerint ugyanis, ha a titkosítást nem teszi meg valaki, az éppen „elegendő ráutaló magatartás” arra, hogy minden adatát nyilvánossá akarja tenni. A felek közötti erről szóló vita többször is elmérgesedett már, olyannyira, hogy az unió ezen kifogások miatt már szabott ki bírságot a közösségi oldalra. Lukács Zsolt ugyancsak azt emelte ki, hogy ma a munkaerőpiacon valóban a Facebook jelenti az alapvető problémát. Ennek egyik legsarkalatosabb eleme, hogy sok esetben ellenőrizhetetlenül kerülnek ki képek az internetre úgy, hogy a képeken látható emberek nem is tudnak erről, mert a fotót nem is ők töltik fel.
Munka közben
Az adatgyűjtés azonban nemcsak munkaerő-felvételnél, hanem a már alkalmazásban állók esetében is érdekes lehet – jegyezte meg az ügyvéd.
A helyzet azonban itt sem egyszerű, ebben az esetben ugyanis már a munka törvénykönyve az irányadó. Ez pedig tartalmazza, hogy az alkalmazottak magánélete nem ellenőrizhető. Csakhogy olyan pontja is akad ugyanennek a jogszabálynak, amely szerint a munkavállaló a munkavégzésén kívüli időben sem viselkedhet úgy, hogy azzal a cége jó hírnevét veszélyeztetné. Ezt az utóbbi elvárást pedig egy-egy közösségi oldalon tett bejegyzés is sértheti. Az Egyesült Államokban volt arra példa, hogy egy tanár szabadidejében sörrel és borral a kezében fotóztatta magát, amely képet évekkel később szúrt ki a közösségi oldalon egyik tanítványának hozzátartozója. Az ügy végeredményeként kénytelen volt az állásától elköszönni.
Munka után
A közösségi oldalak kérdése munkahelycsere vagy elbocsátás esetén szintén érzékeny kérdéssé válhat. Ezekben az esetekben viszont jellemzően nem a Facebook kerül elő, hanem egy másik, a szakmai kapcsolattartó oldalként elkönyvelt LinkedIn. Az ott kiépített kapcsolatok komoly üzleti értéket képviselnek, ráadásul sok esetben ma már a munkáltató előírja, hogy ilyen kapcsolati hálót az alkalmazott építsen ki. Arra viszont kevesebben gondolnak, hogy elbocsátás esetén mindez kényelmetlenné válhat. Ha ezek a viszonyok megmaradnak, akkor a későbbiekben versenyelőnyt jelenthetnek, amennyiben például a konkurencia felé kacsingat a korábbi dolgozó. Így ma már egyre gyakoribb az olyan munkaszerződés, ahol kijelölik: együttműködésük megszűnése esetén ezt a kapcsolati rendszert fel kell számolni. Ahol erre nem figyelnek, abból könnyen súlyos jogi viták és eljárások kerekedhetnek.
