Jöhet a luxusáfa, csak épp luxusadónak hívnák
Bár az unióban nincs és nem is lehet luxusáfa, Orbán Viktor mégis bevezetné – és be is vezetheti. „Újabb nekirugaszkodásra lesz szükség” a luxusáfa ügyében, mert így válhat teljessé a magyar adórendszer igazságossága – mondta Orbán néhány hete, az ékszerekre, gépkocsikra bevezetni szándékozott 30-35 százalékos adóról. Az extra áfakulcs bevezetésével a kormány megpróbálkozott korábban, de azonmód elbukott az Európai Unió legszigorúbb irányelveinek egyikén, az áfadirektíván.
A direktíva azt ugyan nem határozza meg, hogy mekkora lehet a felső adókulcs (ami most is nálunk a legmagasabb az EU-ban 27 százalékkal), azt viszont kiköti, hogy ez úgynevezett „általános” kulcs, amelyet minden terméknél alkalmazni kell. Ettől lehet lefelé eltérni a meghatározott kivételeknél (ilyen az élelmiszer, a fűtés és sok más dolog), de azt is csak két kisebb kulccsal. Vagyis csak a luxustermékekre nem lehet 35 százalékos áfát bevezetni, azt általánosságban kellene így megtenni, ráadásul nem lehet egy áfarendszerben négy adókulcs, csak három.
Az adószakértők szerint azonban van lehetőség arra, hogy a kormány megkerülje ezt a szabályt. Például ha nem luxusáfát vezet be, hanem luxusadót.
Mint Hegedüs Sándor, az RSM DTM Hungary Zrt. adóüzletág-vezetője az adó online-nak elmondta, a telekomadó mintájára lehetne bevezetni például egyes termékeket terhelő adót, amit csak a kereskedelmi lánc végén kellene a fogyasztónak megfizetnie. Ezzel egyértelmű lehetne, hogy a luxusadó nem forgalmi típusú adó (az áfaszabályok betartására nagyon figyel az EU). Az Európai Bíróság gyakorlatából lehet tudni, hogy a forgalmi adónak négy ismérve van.
Egyrészt az árhoz kell igazodnia – ez kikerülhető egy fix adóval is, így értelmet nyerne a 30-35 százalékról szóló kormányzati nyilatkozat is. Fontos szempont azonban, hogy egy forgalmi adó a termékek és szolgáltatások széles körére terjed ki, márpedig ha csak egyes termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkozik egy – akár az ár százalékában meghatározott – különadó, akkor az nem minősül áfaszerű elvonásnak. Újabb fontos feltétel, hogy az áfa az értékesítési lánc minden elemében megjelenik (vagyis mindig felszámolják, nem csak a végén), és az előző szakaszban megfizetett adó a következőben levonhatóvá válik.
Ha azonban a luxusadót csak a fogyasztói értékesítéskor kell érvényesíteni, akkor megint nem beszélhetünk jogi értelemben forgalmi típusú adózásról. Ez azért fontos, mert így be lehet vezetni a luxusadót, amit a kormányzati kommunikációban el lehet adni extra áfaként és újabb, az EU-szabályok felett aratott unortodox győzelemként.
Hegedüs Sándor szerint ezért az nem kérdés, hogy létezik-e megfelelő adótechnika a luxusadó bevezetésére, az már azonban igen, hogy ez megérné-e. Az extra adó ugyanis máshova tereli a fogyasztást. Ha például az autókra vetik ki, akkor megint elszaporodhatnak a szlovák rendszámú kocsik – ha az ékszerekre, akkor legfeljebb Bécsben vesznek majd gyűrűt a házasságra készülő párok. A várt növekedés helyett így viszont akár csökkenhetnek is a költségvetési bevételek, hiszen a 27 százalékos áfa is kiesik, ha az árut nem itthon, hanem külföldön vásárolják meg.
