Ezért az ügyfélszolgálattal való, számára abszurd levelezés után levelet írt Iváncsics Sándornak, a GDF Suez Zrt. ügyfélkapcsolati igazgatójának, azt remélve, hogy ez a nagyon nagy főnök majd nemcsak korrekt módon válaszol, hanem segít is problémája megoldásában. Az igazgató azonban az osztályvezetője által megírt, de általa is aláírt levélben szinte szó szerint megismételte mindazt, amit korábban válaszoltak az ügyfélnek. Petró Ágnes él a gyanúperrel, hogy meg sem vizsgálták az ügyét, hanem egyszerűen copy-paste-tel újra bemásolták a neki mások által korábban elküldött válaszokat. Mint az ügyfelekkel foglalkozó legfőbb vezetőnek írta, nem érti, miért nem válaszolnak a kérdéseire, miért veszik semmibe mind őt, mind az általa megjelölt jogszabályokat, üzletszabályzatokat.

Bár Svájcban él, Petró Ágnes megtartotta a magyar állampolgárságát is. Van egy üdülőjük Baján, a Nagy Pandúr-szigeten. Évente 10-12 napot töltenek ott, a többi időben az üdülő zárva van. Egyetlen gázkonvektora télen őrlángon működik. 2010-ig ennek megfelelő, elfogadható összegeket mutatott a gázóra és számlázott a GDF Suez. A vízre és a áramra a korábbiakhoz hasonló, a csekély fogyasztásnak megfelelő számlák érkeznek azóta is. A gázra azonban 2012. október végén váratlanul kibocsátottak egy 230 ezer 615 forint összegű számlát.

Petró Ágnesnek korábban volt egy helyi meghatalmazottja, aki azonban meghalt. Amikor ő október 29-én megérkezett a két gyermekével és az édesanyjával Bajára, megtalálta a felhalmozódott postát, amiben nem volt gázszámla. Ő azért bement a GDF Suez bajai kirendeltségére, hogy bemondja az óraállást, kifizesse az alapdíjat és a tényleges fogyasztást. Az ügyintéző hölgy közölte vele, hogy valami probléma van, 2010 augusztusa óta nem állítottak ki neki számlát, menjen vissza dél felé. Még dél felé sem tudott mondani semmit, csak késő délután: fizessen 230 ezer forintot.

Később fokozatosan kiderültek a következők: a korábbi, a fogyasztást Petró Ágnes szerint is megfelelően mutató órát a 2010-es nyári árvíz idején leszerelték. A gázszolgáltatónak ez törvényi kötelessége, mert áradás idején a Nagy Pandúr-szigetet elönti a víz. Az órát akkor is elviszik és leszerelik, ha nincs ott senki, aki a fogyasztót képviselné. A víz levonultával fölszereltek egy új órát. Petró Ágnes azt sem érti, miért volt szükség az ő esetükben új órára, mivel a régit sem sokkal korábban szerelték föl, és a jegyzőkönyv szerint mindössze 43 köbméter fogyasztást mutatott. Csak az övéket cserélték ki, a környező üdülőtulajdonosoknak a régit szerelték vissza.

Petró Ágnes írt egy udvarias levelet a GDF Suez Szegeden működő ügyfélszolgálatának, amelyben kérte, hogy tisztázzák a helyzetet. A válaszból kiderült, szó sem lehet érdemi tisztázásról. A szolgáltató mindössze annyit ismert el, hogy a 2010. augusztusi készülékcsere „nem megfelelően jelentkezett Társaságunk rendszerében, és ennek következtében a készülékcsere időpontjától számla a fogyasztási helyre nem készült”. Ezt feltehetően „egy akkor még nem észlelt, de azóta javított informatikai hiba” okozta. Október 5-én a szolgáltató két embere megnézte a mérőórát, de „meghibásodásra okot adó körülményt nem találtak”. A GDF Suez a magyarországi szegényekre szabott gyakorlata szerint nem engedett el egy fillért sem, de 27 hónapi részletfizetési kedvezményt ajánlott fel.

Miközben a szegedi ügyfélszolgálat ezt írta, Petró Ágnesnek a bajai kirendeltség többször is megpróbálta a számlájáról leemelni a pénzt, de nem volt rajta akkora összeg. 2012. november 28-án ismét írt Petró az ügyfélszolgálatnak, hogy miért nyúlkálnak a számlájához, illetve miért egyezne bele bármilyen részletfizetésbe, amikor ez egy folyamatban lévő ügy, amely nem az ő hibájából keletkezett. Arra hajlandó volt, hogy az alapdíjat fizesse, de azt akarta, hogy előbb tisztázzák, hogyan keletkezett az irreálisan magas fogyasztás.

A GDF Suez ügyintézői válaszleveleikben azzal érveltek, hogy ez a fogyasztás nem irreálisan magas. 2011 júniusában leolvasták az órát, akkor 669 köbméter fogyasztást mutatott 2010 augusztusa óta. 2012 júniusában már 1449 köbméter volt a mérőállás. A Petró Ágnes által 2012. október 3-án bejelentett mérőállás pedig 1500 köbméter volt. Hogyne lenne irreális, amit mutat a mérő, érvelt Petró Ágnes, amikor júniustól szeptember 29-ig 51 köbméter pluszfogyasztást jelzett, holott a konvektor nem is volt bekapcsolva a 40 fokos rekkenő hőségben, amikor senki sem járt az üdülőben, mert belülről rácsok vannak, és rendőrségi riasztó védi. Azt kérte az ügyfél, magyarázzák meg, hogy lehet ez.

Magyarázat helyett 2013. január 8-án felajánlották neki, hogy ha kéri, bevizsgálják a mérőórát. Közölték: a leszerelést végző szakember munkadíja 8-10 ezer forint (ugyan mi kerül 5 perces munkán annyiba?), ha pedig a vizsgálat azt állapítja meg, hogy a mérés az elfogadott hibaszázalékon belül van, akkor „a bevizsgálás költsége akár a 30 000-40 000 forintot is elérheti a leszerelési díjon felül, amit hiteles mérő esetén Önnek kell kiegyenlítenie”. Talán nem áll távol az igazságtól az a feltételezés, hogy ez a tárgyilagos mondat az igazságukat esetleg keresni szándékozók elrettentését szolgálja.

Két ágon haladtak tovább a dolgok. Hiába kérte Petró Ágnes, hogy a vita lezárásáig ne kelljen fizetnie, továbbra is megpróbálták leemelni a teljes összeget a számlájáról. Közölték vele, az nem lehetséges, hogy az alapdíjat – ami vitán felül jár a rendelkezésre állásért – kifizesse, de a kivetett számlát ne. Időközben kiadták a GDF Suez követelését egy pénzbehajtó cégnek.

A történet másik ágán Petró Ágnes végül úgy döntött, kéri a mérőóra vizsgálatát. Ez nem volt olyan egyszerű. Kiderült ugyanis, hogy a GDF Suez, amely a saját rendszerében két évig egyáltalán nem küldött számlát neki, nem fogadta el, hogy az asszony kérje a vizsgálatot írásban, mivel a GDF Sueznél a férje, Petró Mihály nevén volt a szerződés. Petró Ágnes számára rejtély, hogyan került az a férje nevére, aki 81 éves, évek óta egy külföldi betegotthonban él, szinte teljesen magatehetetlen. De olyan nagyon nem csodálkozott, hiszen két egész évig számlát is elfelejtettek küldeni, utána meg összekeverték a házszámot, és különböző Mókus utcai címekre küldözgették a számlákat. Az üdülő tulajdonosa egyébként soha nem volt Petró Mihály, hanem Petró Ágnes, aki később a lányának ajándékozta azt. A GDF Suez mindenesetre közölte: ha Petró Mihály nem tud felhatalmazást adni, akkor hozzanak erről hivatalos igazolást a svájci hatóságoktól.

Miközben ez a hercehurca zajlott, a GDF Suez valamilyen másik szervezete vagy partnercége megindította az eljárást, hogy a számla ki nem fizetése miatt szereljék le a gázórát. De Petró Ágnes ezt csak az új megbízottjától tudta meg, őt nem értesítették erről. Végül mégsem a tartozás miatt szerelték le – mely esetben a visszakapcsolás díja több tízezer forint –, hanem vizsgálat céljából.

Az asszony azt kérte a GDF Sueztől, hogy a leszerelt órát a kormányhivatal szegedi mérésügyi intézetébe szállítsák vizsgálatra. A GDF Suez ebbe először beleegyezett, de aztán kiderült, hogy mégiscsak Szentendrére szállították a mérőórát, mert, mint írták, az ottani cég a szerződéses partnere a gázszolgáltatónak. Felajánlották, hogy miután Szentendrén megvizsgálták, utána majd Szegedre is átviszik a készüléket – ha az ügyfél kifizeti az újabb vizsgálatot. Petró Ágnes azt felelte erre: ő kérte a vizsgálatot, joga van megválasztani, hol végezzék azt el. Úgy véli, ha egyszer a GDF Suez szerződéses partnere megbontotta a mérőt, arról többé soha semmilyen másik intézet nem fogja tudni megállapítani, milyen volt eredeti állapotában, a megbontás előtt.

Időközben hősünk a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőségéhez fordult. Elküldte ügye teljes dokumentációját. A hivatal vizsgálatot indított, de fogalma sincs, hogy az hol tart. Július 7-re ígérték mérőórája vizsgálatát, de augusztus 2-ig nem értesítették, hogy ez megtörtént-e, hol és milyen eredménnyel.

Petró Ágnes hiába hangsúlyozta, hogy a GDF Suez az egyetemes szolgáltatói üzletszabályzatot is megszegte, amelyben az áll: a kifogás bejelentésének a számla kifizetésére csak akkor van halasztó hatálya, ha a számlán elszámolt földgázmennyiség az előző év azonos időszakára vetített mennyiség kétszeresét meghaladja. Az ő esetében az eltérés körülbelül tízszeres volt. Megkérdezte ugyancsak a GDF Suez egy svájci képviselőjét, aki azt mondta: ők hasonló esetben gyorsan megegyeznek az ügyféllel: ha nem tudják megmagyarázni, mi az eltérés oka, a korábban szokásos összeget kérik. De nem nézik csalónak az ügyfelet, pláne nem követelik azt, hogy az ügyfél bizonyítsa: nem csalt.

Ő Svájcból úgy látja a Magyarországon szolgáltató francia cég viselkedését, ahogyan egyik levelében le is írta: igaz, hogy az ő kálváriája a GDF Suez informatikai rendszerének hibájával kezdődött, hiszen ha az nincs, akkor korábban föltűnik az irreálisan magas számla, de ez a céget nem érdekli. „Nesze, itt van, fizesd ki! Igaz, hogy soha nem fogyasztottál ennyi gázt tíz évre visszamenőleg, igaz, hogy ilyen szituációra érvényes törvényi előírások vannak, de ez minket nem érdekel, fizess! Mi mossuk kezeinket, a szerződéses kötelezettség csak rád vonatkozik (ahogy levelükben írják is), miránk nem.”

Petró Ágnes azt már tudja, hogyan működik az energiaszolgáltatás Magyarországon, most arra kíváncsi, hogyan működik – működik-e egyáltalán? – a fogyasztóvédelem.