Még zakatol a pénznyomda
Sikerült-e minden kételyt eloszlatnia a szerdai és csütörtöki kongresszusi meghallgatásán Ben Bernanke amerikai jegybankelnöknek a monetáris politika várható irányát, a jelenleg havi 85 milliárd dolláros piacélénkítő program kivezetését illetően? Avagy álláspontja további tisztázásra szorul a húsz legfejlettebb állam (G20) péntek este kezdődő és szombaton érdemi vitával folytatódó pénzügyminiszteri és jegybankelnöki értekezletén?
A feltörekvő országok mindenképpen több szolidaritást várnának el az Egyesült Államoktól, s igencsak aggódnak a jegybanki pénzteremtés eddigi következményei és az esetleges változtatások további nem kívánt mellékhatásai miatt.
A tőzsdék viszont megnyugodni látszottak, miután a januárban vélhetően távozó Bernanke az amerikai képviselőházban szerdán, a szenátusban csütörtökön megtartotta alighanem utolsó jegybankelnöki beszámolóját. A kérdések és válaszok több órán át követték egymást, s ez is jól jelzi, milyen kihívással néz szembe az amerikai jegybank (Fed), amikor céljait világosan meg akarja fogalmazni. A magyarázat túlságosan összetett, így nem lehet egy mondatba sűrítve megragadni a lényegét, s a befektetők értésére adni. A részletesebb okfejtés viszont mintha összezavarná a piaci szereplőket.
Akárhogy is, Bernanke újra megkísérelte, hogy a közleményekben, sajtóértekezleteken már többször kifejtett érvrendszert tisztába tegye. Elmondta, hogy a hosszú távú kamatokat alacsonyan tartani és a gazdaság pénzkínálatát bővíteni hivatott havi 85 milliárd dolláros értékpapír-vásárlási program még az idén szűkülhet és jövő nyáron teljesen le is állhat, ha az adatok alátámasztják a Fed vezetőinek előrejelzését a gazdasági mutatók alakulásáról. Vagyis, ha a most még 7,6 százalékos munkanélküliségi ráta hét százalékra ereszkedik, s a jelenleg egyszázalékos infláció megközelíti a kívánatosnak vélt kétszázalékos ütemet. A menetrend tehát rugalmas. Ha az adatok kedvezőtlenebb folyamatokról árulkodnak, akkor a program marad, akár bővül is.
Hasonlóan rugalmasnak tekinthető a kamatpolitika is. Az irányadó kamat majdnem nulla százalék, s nem változik mindaddig, amíg a munkanélküliség aránya nem esik 6,5 százalék alá, s az infláció irama nem gyorsul 2,5 százalék fölé. De ezek küszöbértékek, nem szükségképpen váltják ki a kamatemelést. Ha a munkanélküliség azért csökken, mert kevesebben keresnek állást, s nem azért, mert a cégek bővítik a létszámot, ha az infláció makacsul a cél alatt tanyázik, nem kúszik feljebb a kamat.
A kérdés az, mi következik mindebből a világgazdaságra nézve. A feltörekvő piacok alaposan megszenvedték az utóbbi két hónapot, amióta a Fed megpendítette annak eshetőségét, hogy a mennyiségi könnyítés néven elhíresült pénzteremtési politikáját fokozatosan visszavonja. Csak néhány példa: Indonézia és Brazília kamatemelésre, India a pénzügyi ügyletek korlátozására, Törökország a líra védelmére kényszerült. A dollár kilengését jelző index előbb az amerikai valuta nagymérvű erősödését, aztán gyengülését, majd újabban ismét az erősödését mutatta. A feltörekvő piacokról áramlik vissza a pénz az Egyesült Államokba, ahol egyébként ugyancsak a szándékokkal szemben emelkednek a jelzáloghitelek kamatai és az állampapír-piaci hozamok. Ám a feltörekvő államok olcsón finanszírozhatták magukat a mennyiségi könnyítés előző szakaszaiban, igaz, akkor inkább az árfolyamaik erősödésére panaszkodtak, ahogy a pénz hozzájuk áramlott magasabb hozam reményében. A szerkezeti reformok is elmaradtak, s most a kiáramlás hatásaitól rettegnek. Ezért várnának el némi amerikai együttműködést.
Pénzpiacaik hanyatlását ráadásul beárnyékolja a nyersanyagárak csökkenése. A romló világgazdasági kilátásokról a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a múlt hét elején tett közzé borús jelentést, amelyben április előrejelzését lefelé módosította. A héten Nagy-Britanniát szólította fel a növekedés ösztönzésére, de mindhiába, a konzervatív-liberális kormány ragaszkodik a megszorításokhoz. Friss országjelentésében pedig arról ír az IMF, hogy Kínának sürgősen reformokba kellene kezdenie, mert növekedési modellje fenntarthatatlan, korlátozni kellene a beruházási jellegű hitelezést, különösen az árnyékbankokon keresztül megvalósuló finanszírozást és általában a beruházásokat, azaz a belső egyensúlyokat helyreállítani. A beruházási ráta már 45 százalékos.
A Merrill Lynch Ázsia-szakértői szerint Kína idén még tarthatja a 7,5 százalékos GDP-növekedési célját, ami eleve a gazdaság lassulását jelenti, de jövőre az iram hét százalékra mérséklődik, s elképzelhető, hogy az évtized második felében az éves ütem nem haladja meg az öt-hat százalékot. Ha az Egyesült Államok visszavesz a pénzteremtés lendületéből, Kína meg csillapítja nyersanyagétvágyát, az igen rossz hír a feltörekvő országok nagy csoportjának. A globális egyensúly helyrebillenése ugyanakkor kedvező fejlemény lehet.
