A pénzkínálat növelését és a piaci kamatok leszorítását célzó mennyiségi könnyítés nevű program keretében az amerikai központi bank (Fed) havonta 85 milliárd dollárért vásárol értékpapírokat, ám ahogy magára talál a gazdaság, nagy kérdés, meddig működhet a pénzpumpa. Ha változik, vagy megszűnik a program, akkor átárazódnak a részvények és az állampapírok, ezért óriási figyelem övezi a Fed vezetőinek megszólalásait.

Igazi kihívás, miként értelmezzék a Fed vezetőinek szavait, a nyílt piaci bizottság üléseiről kiadott közleményeket és jegyzőkönyveket. A júniusi tanácskozásról szerdán tették közzé a vita lényegét összefoglaló terjedelmes dokumentumot, és a New York-i Dow index erre alig reagált. A befektetők megerősítve érezték mindazt, amit Bernanke a júniusi ülés után elmondott, hogy az év vége felé szűkülhet a program, vagyis a havi vásárlások összege csökkenhet, s az egész könnyítés véget érhet a jövő nyáron, de attól függően, miként alakul a gazdaság helyzete, s érdemben csökken-e a jelenleg 7,5 százalék körül mozgó munkanélküliségi ráta.

A bostoni előadáson elhangzott vélemény viszont mintha enyhítette volna a Fed álláspontját. A jegyzőkönyv azt sugallta, hogy hamarosan szűkítenék a programot, de előbb szeretnék látni a számokat. Az ülésen részt vevő tizenkilenc hivatalnok fele még az idén véget vetne a programnak. Másik fele viszont még várna. A tizenkilenc főből tizenkettő szavaz.

A piaci szereplők véleményét jól tükrözte WardMcCarthy, a richmondi Fed volt közgazdászának nyilatkozata a Bloombergnek: a döntéshozók nyilván szeretnék kisebbre szabni a programot, de közben nyugtató üzeneteket küldenek az irányadó kamat alacsonyan maradó szintjét illetően. A tisztázás azért nehéz, mert a Fed csúcsain nincs egyetértés. Többen is úgy fogalmaztak a piacon, hogy a sok magyarázat után sem értik jobban a Fed szándékait, mint korábban.

A jegyzőkönyv szerint a többség fenntartaná a laza monetáris politikát, mert érezhető a javulás a gazdaságban. De több döntéshozó a nyilvánosság előtt is kifejtette az utóbbi napokban, hogy a havi összegek mérséklése önmagában még nem egyenlő a politika szigorításával.

Élénk diskurzus bontakozott ki arról, hogy a mennyiségi könnyítés fokozatos visszafogását is mennyiségi mutatókhoz kéne kötni, ahogy ezt tették a kamat esetében, amely mindaddig nulla százalék közelében marad, amíg a munkanélküliség nem csökken 6,5 százalék alá, és az infláció nem haladja meg a 2,5 százalékot.

Többen szorgalmazták, hogy a Fed hatékonyabban adja a befektetők értésére, hogy a mennyiségi könnyítés folyamatáról hozandó döntések szinte teljes mértékben elszakadnak a kamat szintjét érintő kérdésektől.

Bostoni beszédében egyébként Bernanke végkövetkeztetésként azt mondta: a jegybanki doktrínának és gyakorlatnak folyamatosan alkalmazkodnia kell az eseményekhez, az új gondolatokhoz, a gazdasági és pénzügyi környezet változásához.