Tendertől tenderig
Határozatba foglalt céldátum nem volt, de a döntéshozók biztosra vették, hogy 2012 januárjától már az új rendszer él majd. Augusztusban készült el a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ (KKK) javaslata, ám nem került a kormány elé. A bennfentesek szerint Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek bánthatta a szemét, hogy az útdíjrendszer százmilliárdos bevétele az Útpénztárba folyt volna be. Oda, ahonnan a közutak üzemeltetését, fenntartását pénzelik, ami nem jó, ha az útdíjbevételekből a költségvetésen tátongó lyukakat foltoznák be inkább.
Fél év telt el érdemi előrelépés nélkül a két tárca közötti vitával. 2011 tavaszán a Széll Kálmán Tervben már 2013 januárját tüntették fel indulási céldátumként, senki sem hitte már akkor, hogy 2012 elejére, szűk kilenc hónap alatt bármi is összejöhet. Időközben azonban a bevételi elvárás is megnőtt. Matolcsy György félreértett ugyanis egy részletet a KKK szakmai anyagaiban.
A szakértők úgy számoltak, a matricából származó, akkor évi 45 milliárd forint bevételével együtt lehet az elektronikus díjszedés bekapcsolása után az Útpénztárnak összesen százmilliárd forint bevétele. A tárcavezető azonban a két számot véletlenül összeadta, és 150 milliárd forint útdíjbevételről kezdett beszélni. Innen pedig már nem volt visszaút. Jövőre állítólag már 227 milliárd a bevételi terv. Aztán Fellegi Tamás távozott, a közlekedési ügyeket karácsony előtt Németh Lászlóné örökölte meg, de alig történt valami. A Széll Kálmán Terv 2.0-s változatában már 2013. július 1-jére tették a rendszerindítás időpontját. Május elején pedig kijelölték az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt.-t, hogy valósítsa meg a rendszert.
A munkának a sztrádatársaság tavaly augusztus közepén gyűrközött neki: tanácsadót választott. A Multi-Contact Consulting Szolgáltató Kft. és a Clarity Consulting Informatikai és Menedzsment Kft. konzorciuma szerződés szerint potom 1,35 milliárd forintért, 2014. július 1-jéig ötletelhet útdíj ügyben.
Két év irattologatás után tavaly szeptember 25-én jelent meg végül az ÁAK – a megint szűkössé váló határidő miatt – gyorsított közbeszerzési eljárásának hirdetménye. Már itt megemlítették: az útdíjrendszer átadása határidőben „csak akkor biztosítható, ha legkésőbb 2012. december elején nyertes ajánlattevővel a szerződéskötés megtörténik”. És lássunk csodát, a szerződéskötés a jelzett időpontban nem történt meg. A beruházás megvalósítására október 10-én ugyan mindjárt nyolcan is jelentkeztek, az ÁAK azonban végül csak négy versenyzőt, a T-Systems, a Kapsch, a Getronics és a China International TCC csapatát tartotta alkalmasnak a megmérettetésre. A tenderen a pályázók hol egymást, hol az állami sztrádatársaságot fúrták a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, és sorra borultak a határidők is. A győztest december közepén nevezték meg – vagyis két és fél héttel a határidőre történő rendszerépítés feltételeként megjelölt december eleji szerződéskötési időpont után.
A december 17-i hivatalos közlés szerint az elektronikus útdíjrendszert a Getronics Magyarország Kft. építhette volna meg, az ajánlatában szereplő nettó 34,89 milliárd forintért. A Getronics azonban december 27-én nem írta alá szerződését. És január 2-án sem jelent meg a ceremónián. Végül aztán kiderült: az ÁAK favoritja, ha akar, sem tud leszerződni az útdíjrendszer építésére. Hogy pontosan mi is gátolta meg kötelező érvényű vállalása teljesítésében, máig nem derült ki. A Getronics vezetői mindenesetre előszeretettel terjesztik azt a történetet, hogy egy rejtélyes versenytársuk megzsarolta alvállalkozóikat, és ezért buktak bele a tenderbe. Mások azt mondják, a Getronics egyszerűen áron alul vállalkozott, ezért nem tudott megállapodni alvállalkozóival, majd az ÁAK-val.
Bárhogy is volt, a kormány számára fontos projekt bukása nyomán még Orbán Viktor is megszólalt. A miniszterelnök egy Vásárosnaményban január végén megtartott kormányülés után úgy fogalmazott: „Köszönjük szépen, nagyon jót szórakoztunk, jó mulatság volt, kiírtuk a pályázatot, beadták a cégek, elbíráltuk, szerződni akartunk, aztán nem írták alá. Még egyszer ezt a kabarét nem adjuk elő!”. És egyértelművé tette, a kormány „saját hatáskörben” oldja meg a rendszer építését. A rend kedvéért február derekán egy új kormányhatározat is napvilágot látott. Ebből kiderült: a kormány annyira sajátjának tekinti az útdíjprojektet, hogy senkinek nem akarja elárulni, hogyan csinálja. A nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva a beruházást a „minősített” körbe sorolták, tehát titkosították. Az ÁAK pedig feladatai egy részét, elsősorban a beszerzések lebonyolítását átadta a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató (NISZ) Zrt.-nek. Ezzel együtt hónapokig senki sem tudta, a használatarányos útdíjakat végül hogyan vezeti be a kormány.
A NISZ máig tisztázatlan körülmények között áprilisban választotta ki a magyar útdíjrendszer építőit. A nemzetbiztonsági védőernyő alatt állítólag lefolytatott tenderen a műholdas flottakövetéssel és elektronikus fizetési rendszerekkel foglalkozó i-Cell Kft., illetve az ÁAK kamerás rendszereinek szállításában közreműködő ARH Informatika Zrt. párosának ajánlata bizonyult a legjobbnak. A nyerteseknek két hónapjuk lett kiépíteni a rendszert, amelyet – a május második felében, vagyis alig néhány hete megjelent útdíjrendelet szerint – 6513 kilométeren vezetnek be. A közúti fuvarozók pedig járművük tengelyszámától és környezetvédelmi besorolásától függően kilométerenként akár 130 forintot is fizethetnek a magyar utakon.
A műholdas járműkövetésre, valamint „viszonylati jegyekre” épülő, két és fél hónap alatt tető alá hozott magyar díjszedő és ellenőrző rendszerrel a kamionosok hétfőn ismerkedhetnek meg. A kiépítéséért felelősöknek azonban addig sincs miért idegeskedniük. Valószínű ugyanis, hogy ha július 1-jén az országhatárok közelében kamionsorok okoznak dugókat, a jegyértékesítő helyeken az ingerült sofőrök dühöngenek, a hibásan meghatározott útvonalakon a tehergépkocsik beszorulnak a kelleténél alacsonyabb aluljárókban, a rendőrök pedig a jegyvásárláskor kapott itiner alapján haladó gépkocsivezetők tömegeit bírságolják meg tilosba hajtás miatt, az ÁAK díjrendszere akkor is biztosan óriási siker lesz. A kormányzati kommunikációban biztosan.
