A rákövetkező években fokozatosan nőttek a bevételek, amit egyesek Arnold jó szervezésével és a testület addig nem látott hatékony menedzselésével magyaráztak, mások azonban a körülmények szerencsés összejátszásával. Tény: Arnold parancsnokságának 11 éve alatt többször teljesítette túl a VPOP a költségvetési törvényben előírt bevételi tervét, mint alul. Vezetése alatt nőtt ki a vám- és pénzügyőrség „harmadik lába”, ahogy ő egy interjúban a bűnügyi szolgálatot nevezte. Mert a vám- és adóbevételek behajtásához, mint mondta, kell egy hatékony nyomozószervezet, amely fel tud lépni a csempészek és az adócsalások ellen.

Sokszor „lépett rá” – nem feltétlenül ő, bár ő is, de sokkal inkább az emberei – multik, politikailag befolyásos emberek lábára. Sosem ismerte el, nem is nagyon beszélt róla, de sok csatát elvesztett. Sokan, sokszor „szóltak oda neki”, hogy kit kellene és kit nem „vizsgálni”, hol kellene gyorsítani, és hol nem eszik olyan forrón a kását. Egy interjúban, 2003-as távozása után megkérdezték tőle, hogy bírta a kézi vezérlést. Azt felelte: az én pozíciómban valamit nagyon rosszul csinál az ember, ha nem lőnek rá. „Golyóérett vagyok, de szerencsére még golyóálló.” Nagy idők tanújaként tudta, mikor kell hallgatni, mikor kell előterjesztéseket készíteni, és mikor kell a végsőkig ragaszkodni az álláspontjához.

Végigjárta a szamárlétrát. Pécsi pénzügyőr őrvezetőként indult, és lépésről lépésre jutott el az országos parancsnoki posztig. Amikor 2003-ban menesztették, diplomatikusan azt mondta: az új kihívásokhoz új vezető kell, az egészsége már nem elég jó ahhoz, hogy vállalja a rá váró kihívásokat. Pedig mindenki tudta, az egészségével semmi baja. Az akkori politikának volt vele.

A Vámvilágszövetségben élte ki a szenvedélyét, szaktanácsadóként dolgozott, és mint mondta, végre sok pénzt keres a tudásával, tapasztalatával. Pedig aktív korában is jól keresett. Neki volt a legmagasabb bevallott mellékes jövedelme majdhogynem az egész államigazgatásban: a nagyobbik hányada a családi vállalkozásban nevelt juhok és szürke marhák eladásából származott. Ipoly-parti birtokaira vonult vissza, de a vámőrségnek soha nem fordított hátat. Mindig mindent tudott, hogy mi történik a testületnél, de rosszat nemigen mondott, még azokról sem, akik szerinte alkalmatlanok voltak a posztjukra. Csak egyszer kelt ki magából: amikor a leváltása után a szintén pénzügyőr feleségét is nyugdíjazták, s a döntést egyetlen szóval indokolták: „a férje”.

Az elmúlt tíz évben utazott, gazdálkodott, szakértői munkákon dolgozott. Tagja volt annak a közgazdásztestületnek, amelyet Orbán Viktor még második kormánya megalakulása előtt kért fel, hogy álljanak elő javaslatokkal a gazdaság megújítására, az állami bevételek növelésére. Amikor a kormányváltás után visszahívták a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámügyekért felelős alelnökének, bevallottan vívódott. Nem mindennel értett egyet, de jó katonaként tette a dolgát, míg a betegség végleg el nem vette az erejét.

Arnold Mihály 68 évet élt.