A magyar kormány kiemelten kezeli és támogatja a német termelő beruházásokat, kiváltképp az autóiparban, viszont a szolgáltatókat ott sanyargatja, ahol csak tudja. A szektorális válságadók a kiskereskedelemben, a távközlésben és energetikában erős pozíciókat kiépített német vállalkozásokat sújtották leginkább. A bankadónak főképp az MKB Bank és az Allianz volt szenvedő alanya, a Telekom nyereségét a válságadó után az „SMS-adó” aprítja, elvonva a versenyképesség növelését szolgáló fejlesztésektől a pénzt. Igaz, a Telekom kötött jó üzleteket is: a cég húszmilliárdot kapott a Pro-M Zrt.-ért, amely 2005-ben felépítette, és azóta éves díj fejében üzemelteti a készenléti szervek rádiótávközlő hálózatát.

Felsorolni sem érdemes az energiaszektor német reprezentánsait, az Elmű- Émász csoportot tulajdonló RWE-EnBW párost és a valamennyi energetika üzletágban érdekelt E.ON-t sújtó újabb adókat. Elég az hozzá, hogy az RWE már eladta a tiszántúli áramszolgáltatóban lévő részesedését, az EnBW részéről pedig felmerült a Magyarországról való kivonulás, míg az E.ON – más lehetőség híján – önként megvált földgázüzletágától, amiért 870 milliárd eurót fizet az állam – a cég tehát nem járt rosszul. A német diszkontok kedvét a terjeszkedéstől – a kiskeradó mellett – törvénnyel próbálta elvenni a kormány, de a plázastoppal bakot lőtt: az Aldi és a Lidl stratégiát váltott, és meglévő épületekbe költözve telepedett meg a belvárosokban.

A „rendes multik” viszont nem panaszkodhattak: az Opel, a Mercedes, az Audi, a Bosch és társaik hathatós állami támogatással folytathatják beruházásaikat. Ami beszédes adat, s egyben a termelés mindenhatóságát hirdető orbáni gazdaságpolitikát jellemzi, hogy a kormány által kötött kéttucatnyi stratégiai partneri szerződés német aláírói között csak járműipari cégekkel találkozunk. Igaz, szolgáltató vállalatok is csak mutatóban szerepelnek az illusztris listán.

A német–magyar iparkamara áprilisi felméréséből az derül ki, hogy korántsem idilli a német cégek és a kormány kapcsolata. Az itt lévő német vállalkozások 80 százaléka panaszkodik a kiszámíthatatlan gazdaságpolitikára, kétharmados a korrupció és az adóztatással kapcsolatban igen kritikus cégek aránya, miközben harmaduk itteni beruházásainak visszafogását, ötödük pedig a létszám csökkentését tervezi.