Túl nagyot markol a kormány
Pedig az említett tízmilliárd is már egy szerényebb változata az eredeti kormányzati elképzelésnek: Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár a nyerőgépek őszi betiltásakor még arról beszélt, hogy az online szerencsejátékok megsarcolásából pótolják majd az intézkedés miatt kieső adóbevételeket, ami több mint 30 milliárd forint kasszírozását jelentette volna.
Az Orbán-kormány egyszer már nekifutott ennek a problémának, a 2011 végén elfogadott törvénymódosítás azonban hatástalan maradt. Noha erre már lett volna lehetőség, tavaly egyetlen nemzetközi szerencsejátékos cég sem regisztráltatta magát a Szerencsejáték Felügyeletnél, s így nem is fizetett adót magyarországi forgalma után. Nem kecsegtet nagy sikerrel az a napokban az Európai Bizottságnak elküldött törvényjavaslat sem, amely az online szerencsejátékok hazai működtetését hivatott legalizálni.
Ennek kapcsán a lapunknak név nélkül nyilatkozó internetes sportfogadási és kaszinóoldalakat működtető társaságok válaszaiból az szűrhető le, hogy alapvetően egyetértenek az elképzeléssel, ám a törvénytervezetnek van egy olyan eleme is, amely miatt a kabinet elképzelései ismét meghiúsulhatnak.
A tervek szerint minden játéktípus után 100-100 millió forint koncessziós díjat kellene fizetniük a vállalkozásoknak, és ez az összeg minden évben az inflációnak megfelelő mértékben nőne. Ez annyit jelent, hogy annak a cégnek, amely például kaszinó-, sportfogadás- és nyerőgépoldalt is kínál magyarországi játékosok számára, évi 300 millió forintot kellene befizetnie koncessziós díjként. A társaságok szerint a magyar piac méreteihez képest ez irreálisan magas összeg.
Ezt a költséget – mondják – biztosan nem tudják kitermelni, megpróbálkozni sem érdemes vele. A magyar hatóságokkal együttműködő cégeknek ráadásul ezenfölül játékadót is kellene fizetniük, a tiszta játékbevétel 20 százalékát. Ez azonban még mindig nem a teljes teher: negyedévente a 20 százalék feletti rész 2,5 százalékát, maximum 50 millió forintot is át kellene utalniuk az adóhatóságnak. Elvárás lenne még a vállalkozásokkal szemben, hogy minimum 200 millió forintos jegyzett tőkével rendelkezzenek, de ezzel a cégeknek nincs problémájuk, mint elmondták, az Európában a legjobban szabályozottnak tartott dán rendszer is hasonló kritériummal működik.
A koncessziós díjat azonban sokallják, s a lapunknak nyilatkozó cégek szerint a jelenleg magyar játékfelületet biztosító mintegy tíz társaságból jó, ha két-három hajlik majd az együttműködésre, abból pedig még biztosan nem jön össze a remélt tízmilliárd forint. Van a tervezetnek még egy problémás eleme. A javaslat hosszasan ecseteli, hogy a hazai internetszolgáltatóknak miként kell elérhetetlenné tenniük az olyan cégek oldalait, amelyek nem vetik alá magukat a magyar szabályozásnak.
– A szolgáltatások szabad nyújtását biztosító uniós jogot lehet ugyan korlátozni, ám ilyenkor mindig kérdés, hogy a szankció kellően indokolt és arányos-e – nyilatkozta a Népszabadságnak Torsten Braner, a Taylor Wessing e|n|w|c nemzetközi ügyvédi iroda munkatársa. Ha például csak két koncessziót hirdetnek meg, vagy a koncesszió csak aránytalanul magas költséggel érhető el, akkor elképzelhető, hogy az Európai Bíróság az új szabályozást közösségi jogba ütközőnek minősíti. Ez esetben viszont a többi játékszolgáltató kitiltását, valamint weboldalaik blokkolását nem lehetne jogszerű megoldásnak tekinteni.
A törvénytervezetben viszont éppen arról nem lehet egy sort sem olvasni, hogy a koncessziós pályázatokat milyen feltételekkel és hogyan bonyolítanák le. Így az Európai Bizottság a számára megküldött javaslat alapján valószínűleg nem is tudja majd eldönteni, hogy rendben van-e a törvénytervezet, ezért csak ajánlást ad majd arról, hogy a végrehajtási rendeletet miként kell megcsinálni. A közösségi jogász szerint komplikációkat okozhat még az is, hogy a szolgáltatóknak távoli szerverhozzáférést kell biztosítaniuk az adóhatóság számára. Kérdés viszont, milyen adatokhoz férhet hozzá az NAV ilyenkor: csak a cég forgalmi adataihoz vagy a játékosok számlájához, teljes adatnyilvántartásukhoz is. Utóbbi az alaptörvény által garantált személyiségi jogok megsértését jelentheti.
Az állami cégnek adnak teret
Amennyiben a mostani – nem túl derűlátó – piaci vélekedések megalapozottnak bizonyulnak, és nem tolonganak majd a nemzetközi szerencsejátékcégek a NAV kasszájánál, akkor még mindig lesz hova nyúlnia az államnak, megcsapolhatja a Szerencsejáték Zrt.-t. Jelenleg ugyan nincs az állami vállalatnak olyan internetes sportfogadási oldala, amely konkurenciát jelenthetne a nagy nemzetközi hálózatoknak, de dolgoznak rajta. A piacra lépés azonban jelentős késésben van, hiszen a portálnak tavaly nyár óta működnie kellene.
A legutóbbi hírek szerint már tesztelik a szolgáltatásokat, és két-három hónapon belül beléphet a piacra a cég. A feladata így sem lesz könnyű, hiszen a késés miatt havi egy-másfél milliárd forint játékadót kellene produkálnia ahhoz, hogy hozza a kormány által elvárt tízmilliárdot. Alighanem éppen ezért vélekednek úgy szakmai körökben: a mostani törvénymódosítás nem is igazán a nemzetközi szolgáltatók működését kívánja legalizálni, inkább a Szerencsejáték Zrt.-t hozná helyzetbe.
