Később az erőműtársaság közvetlen tulajdonosa, az állami MVM Magyar Villamos Művek emellett a gáztüzelés lehetőségét is felvetette. Az ugyanakkor, hogy pontosan mit tervez a cég, és miként lenne alkalmas a mostani gárda foglalkoztatására, az érintettek, illetve szakértők megkérdezése után sem vált világossá.

Alászállás az utolsó mélyművelésű bányába

Czunyiné Bertalan Judit országgyűlési képviselő az uniós döntést főként a térség foglalkoztatási helyzete okán üdvözli. A fideszes politikus lapunknak megerősítette: terveik szerint az erőműhöz kapcsolt márkushegyi szénbánya 2014 végéig üzemelne, és 2018-ig tartana a táj helyreállítása. Az áramfogyasztóktól immár uniós áldással beszedett támogatási összeget részint az erőmű veszteségeinek fedezésére, részint helyreállításra, részint szociális juttatásokra, illetve átképzésre kell majd fordítaniuk. A képviselő megfogalmazása szerint ez lehetőséget biztosít arra, hogy a most a cégnél állományban lévő mintegy 800 ember – zömük bányász – sorsa 2018-ig megnyugtatóan rendeződjék.

A bányászok jó részét viszont nem tervezik továbbfoglalkoztatni, mivel ők ekkorra elérik a bányásznyugdíj-korhatárt. A többieknek pedig vagy az erőműben, vagy az alapvetően ipari jellegű térségben igyekeznek új munkahelyet találni. Ennek kapcsán Kovács András Zoltán, az Vértesi Erőmű vezérigazgatója lapunknak írásban úgy vélekedett, egy technológiaváltástól a munkakörök érdemben nem változnak, hisz korábban is tüzeltek biomasszát. A bányászokról nem tett említést.

Az áramfogyasztóktól tavaly óta szedik a vértesi erőmű fenntartására szolgáló, kilowattóránként 19 fillért, amely eddig uniós engedély híján egy elkülönített számlára került. Kovács András Zoltán kérdésünkre közölte: eddig kamatokkal együtt 15 milliárd forint gyűlt össze, amit akkor kaphatnak meg, ha az energiahivatal és a szakminiszter rábólint az elszámolásukra. A megjelent kormányrendelet szerint 2011–12-ben 6,5-6,5, 2013–14-ben 4,8-4,8 – összesen 22,7 – milliárdot kapnak. Ez a vezérigazgató szavai szerint 2014-ig biztosítja a veszteséges bánya működtetését. A 42 milliárdhoz hiányzó 19,6 milliárdot pedig 2011–18 között „rendkívüli támogatásként” kaphatják meg, a bezárással kapcsolatos mindennemű, így például táj-helyreállítási, szociális vagy átképzési számlák ellenében. Annak kapcsán, hogy a korábbi – rendre kútba esett – privatizációs kísérleteknél csak a táj rendbetételéről több mint húszmilliárdos költségbecslések hangzottak el, Czunyiné Bertalan Judit leszögezte, hogy a cég már az elmúlt évek során is gondot viselt erre.

A vezérigazgató kérdésünkre kifejtette, hogy működésük a most engedélyezett támogatással már biztosítható. Fizetőképességüket ugyanakkor az elmúlt években támogatás nélkül is megőrizték, szállítói tartozásuk nincs. Az MVM-től kapott hiteleket 2014 végén tervezik visszafizetni. Más megfigyelők szerint a Vértesi Erőmű e támogatás ellenére is alapvetően rossz hatásfokú, elavult, melyben szinte kódolt a veszteséges működés.

Arról, hogy az erőmű mégis miként képzeli el a „megújulást”, sem a tájékoztatón, sem a cégnek írásban feltett kérdéseinkre nem kaptunk választ. Balogh László, a Magyar Megújuló Energia Szövetség volt elnöke – hangsúlyozva, hogy nem ismeri az elképzelést megalapozó számításokat – szakértőként elég kevés lehetőséget lát arra, hogy ilyen teljesítményű, központosított, hagyományos biomassza-tüzelés az államtitkár szavainak megfelelően munkát lenne képes biztosítani a most a bányával együtt foglalkoztatott mind a nyolcszáz embernek. A terv inkább a környék agrártermelői és erdőgazdaságai számára kecsegtet új lehetőségekkel. A biomassza-tüzelés főleg fás szárú növények, vagy hulladék elégetését jelenti. Foglalkoztatási szempontból cseppet sem mindegy, hogy a társaság mit tervez. A szakértő úgy véli, a tágabb környék erdőgazdaságaiban – a tervezett teljesítménytől függően – keletkezhet elegendő faapríték. A pécsi Pannonpower elszívó hatása szerinte itt már nem érvényesül.

Az erdőgazdálkodás új munkahelyet nem teremt, a fa szállítása ugyanakkor legfeljebb néhány tucat fuvarozó számára folyamatos elfoglaltságot biztosíthat. További munkaerőt igényelhet, ha az apríték mellé a jelenlegi mezőgazdasági üzemekből is gyűjtenének össze megfelelő mennyiségű hulladékot. A foglalkoztatáson ugyanakkor az lendítene leginkább, ha az üzemet a környéken telepített energianövény – például energiafűz vagy akár energianád – -ültetvényekről látnák el. Ám már szintén működnek azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek alkalmasak lennének e feladat betöltésére. Vagyis a megújulóenergiás szakértő az eddig ismert konstrukcióban biomassza-tüzelés esetén nem látja az erőmű jelenlegi összes dolgozójának továbbfoglalkoztatási lehetőségeit. A központosított helyett a széttagolt rendszereket – akár Ausztria példáján – mind foglalkoztatási, mind energiahatékonysági szempontból sokkal inkább támogatja.

Szakértők azt is szívesen vennék, ha a bányatelket alkalmassá tennék a későbbi újranyitásra, akár függően a nemzetközi árak alakulásától. Az uniós határozat miatt ugyan erre kevés az esély, ám a korábbi évek rendre elhalt bezárási kísérletei táplálhatják ezt a reményt. Érveik szerint Márkushegy az utolsó mélyművelésű bánya: ha teljesen „eltömedékelik”, megszűnhet a bányászoktatás, ami később más helyszíneken is ellehetetlenítené mélyművelésű egységek esetleges újranyitását. E kérdés kapcsán Kovács András Zoltán úgy fogalmazott: ha nem a bezárási terv szerint járnak el, az EU eljárást indíthat, és vissza kell fizetni a támogatást. A bányatelekre vonatkozó bányakoncessziót tehát nem újítják meg.

Egyszer már megpróbálták

Az MVM egyszer már megpróbálkozott azzal, hogy energianádat biztosítsanak a Vértesi Erőmű továbbműködtetésére, ám a kísérlet jogi eljárásba torkollott. Az MVM a gyanú szerint egy bátonyterenyei mikroszaporító költségeihez – Kocsis István vezérigazgatósága alatt – meglehetős ködös módon igyekezett hozzájárulni – ám a pénznek útközben nyoma veszett. Jelenleg folyik a bizonyítási eljárás, hogy valójában mi is történt. A tönkrement helyi vállalkozó mindenesetre több milliárd forintra perli az állami csoportot, és feljelentést is tett. Balogh László, a Magyar Megújuló Energia Szövetség volt elnöke szerint ez az eset is jelzi, milyen buktatókkal járhat egy jól induló elképzelés gyakorlati megvalósítása az egyre kevésbé átlátható magyar energetikában.