Apró buktatók a pénztárgéprendeletben

Az NGM gyorsan lezavarná a pénztárgépek hálózatba kötését, míg a szervizek szerint többéves átállásra lenne szükség. A Matolcsy-féle tervezetben számos erősen vitatott és megkérdőjelezhető pont van.

Sok olyan nyitott kérdés van a pénztárgépcsere körül, ami alapvetően meghatározhatja a Matolcsy György által tavaly ősszel meghirdetett pénztárgép-hálózatosítás sorsát. Bár az NGM utóbbi közlései arra utalnak, hogy lassan a minisztériumban is megértik, hogy a pénztárgéppiac nem csak parancsszóra működik, azaz a Matolcsy-tárca időközben ejtette a rendszer április elsejei elindítását, ám több olyan pont is van, amihez a tárca szakmai ellenvetésekkel szemben is ragaszkodik.

Lesz még baj a fehér foltokkal
Lesz még baj a fehér foltokkal

Némileg érthetetlen, hogy a döntéshozók továbbra sem erőltetik, hogy a szolgáltatók egy széles körére – taxisok, fodrász, kozmetikus – is vonatkozzon a pénztárgéptartás kötelezettsége. „Ez egy politikai kérdés” – mutogatott információnk szerint mind a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), mind pedig az NGM illetékese nemrégiben egy Informatikai Távközlési és Elektronikai Vállalkozók (IVSZ) által szervezett szakmai háttérbeszélgetésen.

Pedig a kiskereskedelmi és szolgáltatószektor kifehérítését zászlajára tűző tárcának éppenséggel komoly érdeke lenne, hogy bevonja a rendelet hatálya alá ezeket a tevékenységeket. Mindenesetre, az eddigi és várható további csúszás nyomán az NGM gyakorlatilag már keresztet vethet a korábban 96 milliárd forintra becsült bevétel nagy részére, amit a pénztárgépek adóhatósági bekötésétől remélt. Igaz, ez legfeljebb az NGM és a 2013-as büdzsé problémája.

A nagyjából 1200 pénztárgépműszerész képviselői szerint azonban komoly jogi bukkanót jelent, ha az NGM által erőltetett ütemben történik a kasszák lecserélése. A jelenleg használatos pénztárgépek egy jó része – szervizesek becslése szerint úgy 50-60 százaléka is lehet – olyan masina, amit a felhasználó kereskedők az utóbbi egy-két évben vásároltak meg. Míg a kereskedők számára a kormány mintegy 17 milliárd forintot különített el az új pénztárgépvásárlás támogatására, addig egy szót sem ejtettek a szervizesekről, akik hosszú időre szóló szervizelési szerződéseik miatt több százezer forintnyi alkatrészt vásároltak fel, s dobhatnak most majd szemétbe, ha egy csapásra történne a pénztárgépek lecserélése. Ugyanilyen fejfájás vár azokra a forgalmazókra is, akik tavaly még rendeltek gépeket a Távol-Keletről, amelyek már a raktáraikban várnak az értékesítésre, ám ott is ragadtak, hiszen a törvényalkotó bizonytalankodása miatt ma senki nem mer új berendezést vásárolni.

A pénztárgépes műszerészek szószólói szerint inkább a külföldi gyakorlat lenne az üdvös: több helyütt hosszabb átállási időszakot adtak a piacnak, időt hagyva a régi gépek kifuttatására és leírására. Ez az, amit ismereteink szerint az NGM mereven elutasít, pontosabban: a rendelet majdani életbe léptéig terjedő időszakot tekinti „átmeneti időszaknak.”

Kérdés, hogy mennyi időt vesz igénybe a szakma és a szaktárca megállapodása, például a pénztárgépek műszaki paramétereit illetően. Mint azt megírtuk, a NGM első, decemberi, majd januári rendelettervezetében sikerült olyan pénztárgépet megálmodni, amely nemcsak nem létezik a piacon, ám az is kérdéses, bármelyik gyártó elő tudja-e állítani. Problematikus pont, hogy az NGM, de a NAV is ragaszkodik ahhoz, hogy mobil-adatátvitellel kommunikáljanak a pénztárgépek, amit elsősorban adatbiztonsági okokkal magyaráznak, mondván, hogy a két végpont, a pénztárgép és a távközlési vállalkozás közötti adatkapcsolatot nem szakítja meg semmi, ahol illetéktelen manipulálni tudná az adatokat, az pedig nem életszerű, hogy a távközlési vállalkozások befolyásolhatóak lennének, ráadásul a NAV-nak is kényelmes lehet, hogy egyetlen, egységes platformon érkezik be hozzá a töméntelen adattömeg.

A terv ellenzői viszont arra mutatnak rá, hogy főleg vidéken számos olyan „fehér folt” van a hálózatban, ahol nincs, vagy lassú a mobil-adatátvitel. Erre ugyan a rendelettervezet íróinak megvan az elképzelése: a kereskedőnek a fekete doboz tartalmát DVD-re kimentve kellene átadni a NAV ellenőreinek. Fura, hogy az eddig is vezetékes interneteléréssel rendelkező nagy áruházláncok most nagy hirtelen át kellene, hogy nyergeljenek mobilnetre. Az eddigi rendelet szerint a pénztárgépek egy beépített, integrált SIM kártyával rendelkeznének, amely rendszerfüggetlen, azaz bármelyik szolgáltató rendszerén képes működni. Ilyen SIM kártya azonban nincs. Az első ízben december közepén közzétett rendelettervezet ezen passzusa lényegében a tervezett, majd jelenleg jegelt negyedik mobilszolgáltató működését írja körbe, így nem véletlen, hogy a piacon korábban felmerült a sanda gyanú, hogy a rendeletírók esetleg a jövőbeni állami cégnek próbáltak üzletet teremteni. Egyedül ők tudtak volna a tervezet előírásának megfelelő mobiladatkártyát biztosítani a kereskedőknek.

Pontos műszaki leírás híján az is kérdés, hogy mennyi lesz a kereskedők költsége. Míg korábban 400 ezer pénztárgépről is beszélt a NAV, addig ma már inkább 250 ezer működő pénztárgépről tudnak az illetékesek. A 250 ezres számot, illetve az eddigi műszaki leírás alapján 80-90 ezer forintosra becsült pénzárgépárat alapul véve azt lehet látni, hogy a kereskedők teljes tehermentesítésére mintegy 20-22 milliárd forintra lenne szükség a betervezett 17 milliárd helyett. Igaz, úgy hírlik, hogy éppen az IVSZ fellépésének hála, a döntéshozók hajlanak arra, hogy adókedvezmény formájában segítsék a vállalkozók későbbi pénztárgépvásárlását.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.