Gáz van, pénz lesz
Leonyid Csugunov elmondta: a Fekete-tenger alatt haladó, a Balkánon és Magyarországon át Olaszországig futó, a tervek szerint évi 63 milliárd köbméter gáz szállítására alkalmas vezeték mindenképpen megvalósul. – A Gazprom nincs abban a helyzetben, hogy ne építse meg – fogalmazott Csugunov, magabiztosan hozzátéve, hogy a finanszírozással nem lesz gond.
Igaz, a tavalyi rendkívül jó évet nehéz lesz megismételni – tette hozzá az orosz energiaóriás szóvivője, Szergej Kuprianov, amikor a cég nemzetközi sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a csaknem 2500 kilométeres, nyolc országot érintő vezeték építése Oroszországban december 7-én, Szerbiában pedig az év végéig megkezdődik. A tengeri szakasz megépítésére létrejött South Stream Transport AG szóvivője, Sebastian Sass ugyanakkor óvakodott attól, hogy konkrétumokat áruljon el, így kikerülte a projekt költségvetésével kapcsolatos kérdéseket is.
– Sok változó tényezőn múlik az ár. A lényeg, hogy 2015 végére működésbe lép a tenger alatt párhuzamosan futó négy vezeték közül az első, majd 2019-re fokozatosan a többi. A hosszú távon biztos megtérülést ígérő projektre lehet hitelt találni, különösen négy ilyen erős partnernek – mondta lapunknak Sass, utalva arra, hogy a közös vállalat felerészben a Gazprom, 20 százalékban az olasz ENI, 15–15 százalékban a Électricité de France és a német Wintershall tulajdona.
Egyelőre a tisztázatlan kérdések közé tartozik viszont, hogy a beruházás költségeinek mekkora részét finanszírozzák a felek saját erőből, s mennyi hitelt vonnának be. Sass szerint egy többmilliárdos projekt kezdetének küszöbén ez nem szokatlan. Mindenesetre a kábelfektetéshez hasonló módon elhelyezendő 800 milliméter széles acélcsövek 2014-ben kerülhetnek a helyükre a hajókról.
Nem hivatalos becslések azonban vannak: tízmilliárd euróba kerülhet a tengeri és hatmilliárdba a szárazföldi szakasz. Ezek megvalósítása azonban nem csak a Gazprom – korántsem határtalan – forrásain múlik: az egyes államokon áthaladó szakaszok ugyanis helyi kivitelezésben készülnek, az adott partnerországok által kijelölt cégekkel alapított vegyes vállalatok felelnek a munkálatokért. A kivétel Szerbia, amelynek tulajdonosi hányada saját területén csak 49 százalék. A felek a tulajdoni hányaduk arányában fedezik a költségeket. Magyarország esetében a projekt megvalósítását 600 millió euróra becsülik.
Csugunov szerint a felek 30 százalékot saját, a többit külső források bevonásával állják. A beruházás a Gazprom szerint 15 év alatt térül meg. A részt vevő államok számára közvetlen hasznot a tranzitdíjak jelentenek, hogy ez pontosan mekkora bevételt jelent, az egyelőre nem ismert. (Ukrajna az orosz gáz tranzitjáért 3,1 dollárt kap száz kilométerenként minden ezer köbméter után. Ezt és a magyar szakasz 30 milliárd köbméteres kapacitását figyelembe véve a magyar fél évi 200 millió dollárra számíthatna.) A tervek szerint a vezeték 2015-re készülne el, igaz, a korábbi terv 2013 volt.
Bár a magyar szakasz Szerbiától Szlovéniáig fut, a Hercegszántótól Tornyiszentmiklósig haladó szakasz pontos nyomvonala csak később lesz kidolgozva. Korábban tervben volt, hogy a cső az ausztriai Baumgartenig vezet. Épp ez volt az egyik érv a mellett, hogy a cső fővezetéke Magyarországon, és ne Horvátországon haladjon át, amit a Magyar Villamos Művek (MVM) és a Gazprom október végi megállapodása tett bizonyossá. A horvátok végül egy szerbiai leágazással jutnak az orosz gázhoz, ahogyan a boszniai Szerb Köztársaság is. A Gazpromban megjegyezték, hogy Zágráb azért is esett el a fővezetéktől, mert évente alig félmilliárd köbméter földgázt venne.
– A baumgarteni terv a piac igényei szerint később megvalósulhat, de erre a következő öt évben nem látok esélyt – mondta lapunk kérdésére a tervezési osztály vezetője. Csugunov a piaci igényekkel magyarázta azt is, hogy a korábbi tervekkel ellentétben Bulgáriából nem lesz leágazás Görögországba, majd a tengeren át Dél-Olaszországba.
A Déli áramlathoz azonban Oroszországnak Brüsszellel is meg kell állapodnia, tekintettel az Európa Parlamentben 2009-ben elfogadott III. energetikai csomagra, amely előírja, hogy a hálózatok kezelését és a gázeladást nem végezheti ugyanaz a cég. – Mi azt szeretnénk, ha a Déli áramlatot határokon átívelő infrastrukturális projektként ismerné el az EU, kivonva a csomag hatálya alól, ahogyan ez Norvégia esetében is megtörtént – mondta Kuprianov, hangsúlyozva: a piac a cső után kezdődik, a Déli áramlat csupán biztosítja, hogy a földgáz eljusson oda. Egyébként sem látja Moszkva a lehetőségét annak, hogy más gáztermelők hozzáférjenek a vezetékhez – ahogyan azt az uniós jog szorgalmazná –, mert a Gazprom a vezeték teljes kapacitását lefoglalta.
– Senki sem akadályozza meg a közép-ázsiai termelőket, hogy megépítsék a maguk vezetékét, ha akarják – szúrt oda Csugunov az alternatív gázforrás ígéretével tervezett Nabucco – többek által mind valószínűtlenebbnek minősített – ötletének. Kifogásolják ugyanakkor azt is, hogy a szabályok által az állam beleszólna a piaci viszonyokba. – A Szovjetunióból tudjuk, hogy ez nem jó, olvassanak több könyvet a szocialista gazdaságról – üzente az EU képviselőinek az orosz szakember.
A Gazprom képviselői hangsúlyozták: a Déli áramlatban való részvétel nem jelent kedvezményt a földgáz árára. A hosszú távú szerződések megkötése ettől független folyamat. Igaz, engedményt az orosz megaprojektekben való részvétel nélkül is el lehet érni, ahogyan ez a héten Varsónak sikerült, kialkudva, hogy Moszkva tíz százalékkal biztosítsa olcsóbban a földgázt jövő évtől. Az alku évente mintegy félmilliárd dollár engedményt jelent a tízmilliárd köbméter orosz gázt importáló Lengyelországnak. A tavaly 6,2 milliárd köbméter orosz gázt vásárló Magyarországra vonatkozó hosszú távú gázszerződés 2015-re jár le. Bár több európai országnak már 2030-on túlra is érvényes szerződése van, Budapest tárgyalásairól nincs hír. A Gazprom szerint erről még korai beszélni.
