Elvadult társulások
1990 óta az egymást váltó kormányok siettek visszatérni a kelet-európai „modernizáció” kitaposott útjára. E „modernizáció” felfogása szerint a helyi törekvések „akadályozzák” az egységes és hatékony központi tervezést, állítja a vitairat. Ezért a rendszerváltozás óta állandóan jelen lévő törekvés az újracentralizáció, amelynek két nagyon jelentős lépése, a közigazgatási rendszer átalakítása és az iskolák államosítása, a küszöbön áll. A központi tervezés a fejlesztési források koncentrált felhasználását erősíti – ezek privilegizált, nagy léptékű, de rendszerint soha meg nem térülő beruházások. Megvalósulásuk a kisebb helyi közösségeknek a forrásoktól való megfosztását jelenti. A falusi és a városi élet minősége nem közeledik, hanem távolodik egymástól. A falvakban élők többsége elvesztette elemi megélhetési feltételeit. A falusi iskolák bezárása a legtöbb helyen azzal jár, hogy tömegesen elvándorol a munkaképes fiatal népesség, eltűnnek a gyermekes családok.
A vitairat szerint a központosítás „értelme” a helyi társadalom maradék önrendelkezésének felszámolása, a demokratikusan választott testületek jogköreinek átruházása a kormányzattól közvetlenül függő végrehajtó apparátusokra. A faluszövetség 10 pontban foglalta össze, miért kártékony és elutasítandó ez a politika. Ami zajlik, nem természetes folyamat: a leromló települések nem elnéptelenednek, hanem oda szorulnak vissza a társadalom peremére került rétegek. Nem természetközeli állapot jön létre, hanem elszaporodnak az allergén, elvadult növénytársulások.
Az alapvető probléma a munkalehetőség hiánya. A vitairat a mezőgazdaság, a mezőgazdaságot ellátó ipar és a mezőgazdaság termékeit feldolgozó ipar egységes rendszerben való fejlesztésében látja az egyetlen kitörési pontot. A faluszövetség vitairata kevesli azokat az intézkedéseket, amelyeket a már a parlament előtt lévő földforgalmi törvénytervezet tartalmaz. Szerzői úgy látják: bár a külföldieket igyekeznek kizárni, a törvénytervezet megerősíti a hazai nagybirtokosok és bérlők kiváltságos helyzetét. A jogi személyeken keresztül egy privilegizált tulajdonosi kört gyakorlatilag korlátlan földhaszonbérleti lehetőséghez juttat, és elővásárlási lehetőséget kínál számára. A Nemzeti Földalap bérleti pályázatainak elbírálásakor a családi gazdaságokkal szemben rendre nagyvállalkozókat részesítenek előnyben. Több esetben bizonyíthatóan megkerülték a bérelhető termőföld nagyságára vonatkozó jogi korlátokat.
A falvak életképességének egyedüli hiteles mutatója a fiatalok és a gyermekes családok helyben maradása. Ehhez nemcsak munkahelyekre és biztos megélhetésre volna szükség, hanem a nagyobb városok színvonalát megközelítő szolgáltatásokra – legalább a kistérségekben központi szerepet ellátó településeken. A helyi iskolák megszűnése a falvak felszámolódásához vezet. A cigányság beilleszkedése és legális jövedelemszerzése előtt akadályok tornyosulnak. Az áldatlan állapotokért elsősorban nem a roma népesség, hanem a társadalompolitika a felelős, amely nem képes sem az antiszociális magatartást szankcionálni, sem érdemben támogatni a tisztességes munkára vágyó romákat.
A vidékfejlesztés legsúlyosabb, de egyben a legkönnyebben orvosolható problémája a fejlesztési források célszerűtlen elosztása. A jelenlegi rendszer álságos, a korrupció, a bürokrácia és a visszaélések melegágya.
A most zajló közigazgatási reform is erősíti a kedvezőtlen folyamatot. A helyben választott, az önkormányzatiság elvén működő testületektől a források után a jogköröket is elveszik. Ezzel nemcsak a demokrácia sérül, hanem az érintett közösségek által nem ellenőrizhető, bürokratikus működés alakul ki, amelynek a hatásfoka is rosszabb lesz. Tovább szűkül a tér, ahol a helyi akarat érvényesülhet.
A vidéki Magyarországnak a rendszerváltozás óta elszenvedett vesztesége egy vesztes háború következményeivel ér fel. Bár úgy tűnhet, hogy ez csak a falun élők gondja, ez egyáltalán nem így van. „A város és a falu közös sorson osztozik” – e mondattal zárul a Magyar Faluszövetség vitairata.
Faluszövetség
A Magyar Faluszövetség 1989-ben alakult Budapesten. Célja a falvak hátrányos helyzetének csökkentése, a kistelepülések érdekeinek képviselete. Jelenleg 201 tagtelepülése van – a legtöbb Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből. Elnöke 2006 óta Szabó Gellért, a Bács-Kiskun megyei Szentkirály község polgármestere.
