Bankunió: Óriási harc csekély eredménnyel
Hajnali háromig vitatkoztak pénteken az unió állam- és kormányfői az egységes bankfelügyelet felállításának időrendjéről és arról, hogyan lehet az eurózónán kívüli tagállamokat megfelelően integrálni a rendszerbe. A fő törésvonal a német és a francia álláspont között volt. A németek – több tagállam, köztük Magyarország támogatását élvezve – azt szerették volna elérni, hogy a bankfelügyelet felállítását ne siessék el, és inkább koncentráljanak annak hatékonyságára és minőségére, miközben a franciák – a déli tagállamok szószólójaként – a mechanizmus minél gyorsabb felállítása mellett kardoskodtak.
Júniusban a vezetők abban egyeztek meg, hogy lehetőség nyílik az euró zónán belüli bankok közvetlen feltőkésítésére az európai mentőalapból, amint feláll a hatékony egységes bankfelügyelet. Ennek lényege az volt, hogy a spanyol bankok úgy kapjanak segítséget, hogy ne a madridi költségvetést „csúfítsák” az összegek. Ehhez képest semmi nem változott, csak pontosabb lett a menetrend. A cél, hogy az év végéig le kell fektetni az egységes bankfelügyeleti rendszer jogi kereteit, azaz a jogszabályalkotást idén befejezni, hogy 2013 folyamán felálljon az új rendszer.
Diplomaták szerint a háttérben az áll, hogy Angela Merkel német kancellár nem szeretné, ha a feltőkésítés a 2013. őszi német választások előtt megindulna. Diplomaták szerint ugyanakkor rendkívül nehéz lesz befejezni a jogalkotást az év végéig, hiszen az Európai Parlament is beleszólást követel az ügybe. Az is kérdés, ki mit ért „hatékony” mechanizmuson. Mindeközben az eurózóna pénzügyminiszterei kidolgozzák a bankfeltőkésítés feltételeit és kereteit, aminek beindításáról majd külön döntést kell hozni.
„Ez nem jelent vereséget Spanyolországnak” – mondta Francois Hollande francia elnök a tanácskozás után, utalva arra, hogy a spanyol bankoknak kellene legsürgetőbben a pénz, amelynek elérése most a távoli jövőbe tolódott ki. Az Európai Központi Bank (EKB) államkötvény-vásárlási akcióra vonatkozó bejelentése június óta némileg csökkentette a Spanyolországra nehezedő piaci nyomást. Orbán Viktor kormányfő a találkozó után a bankunióval kapcsolatban elmondta: méltatlan helyzetbe kerülhet Magyarország.
Rávilágított a magyar dilemmára: miközben érdekünk, hogy az eurózóna minél gyorsabban kilábaljon a bajból, azt is szem előtt kell tartani, hogy Magyarország számára ne legyen hátrányos a megoldás. A kormányfő megerősítette: az eurózónán kívüli tagok megnyugtatására olyan megoldás merült fel, mely szerint az új bankfelügyeleti mechanizmust irányító Európai Központi Bank felügyelőtanácsában az övezeten kívüli országok is részt vehetnek, és felügyeleti kérdésekben ez a tömörülés, és nem a kormányzótanács lesz a gyakorlatban a mérvadó döntéshozó. (Az uniós alapszerződés miatt a kormányzótanácsban nem vehetnek részt az eurózónán kívüli országok.)
Orbán jelezte: Magyarország szeretné, ha az eurózónán kívüli tagállamoknak is rendelkezésükre állna valamilyen védőbástya. Az új bankfelügyeleti mechanizmusban ilyen lenne az európai mentőalap az eurózóna bankjai számára. A magyar álláspont szerint ez azonban versenyelőnyt jelentene az eurózóna bankjainak, amelyek így esetleg a magyarországi leányvállalataikat fiókintézményekké változtatnák (hogy elérhetővé váljon a mentőalap), ami megosztaná a magyar piacot is. Mint Orbán elmondta: Magyarország nem feltétlenül pénzt vagy másik pénzügyi védőbástyát szeretne, elképzelhető olyan megoldás, hogy az eurózónán kívüli országok úgy tudják feltőkésíteni, szanálni a bankjaikat, hogy az ne jelenjen meg a költségvetésben.
Az uniós vezetők emellett megbízták Herman Van Rompuyt, az Európai Tanács állandó elnökét, hogy az év végére konkrétan dolgozza ki a szorosabb pénzügyi, költségvetési, gazdasági és politikai unió kereteit, amelyről most időközi jelentést mutatott be a vezetőknek. Szóba került az úgynevezett „fiskális kapacitás”, ami egy újabb pénzalap lenne, amelyből az eurózóna országai részesülhetnének. (A csúcstalálkozó konklúziói azonban kimondják, hogy ez az új „eurózónás költségvetés” nincs összefüggésben a hétéves pénzügyi kerettel, az EU költségvetésével, amelyről novemberben kell megegyezniük a vezetőkkel.) „Cserébe” Merkel szeretné elérni, hogy a tagállamok jogi kötelezettséget vállaljanak szerződések útján a gazdasági reformok végrehajtására. Ezekről konkrét döntés majd csak később várható.
EU-jogokat szerezne vissza London
Jelentős lépésre készül a brit kormány az Európai Unióhoz fűződő viszonyában. Theresa May belügyminiszter a napokban bejelentette, hogy az elképzelések szerint London hátat kíván fordítani százharminc, valamennyi EU-tagállamra érvényes bűnüldözési, igazságszolgáltatási és rendfenntartási együttműködési megállapodásnak. A döntés azért aktuális, mert a vonatkozó törvények végrehajtásának felelőssége 2014 decemberétől az Európai Bírósághoz kerül. A szigetországnak a lisszaboni szerződés értelmében vagy valamennyi ezt megelőzően egyeztetett jogot és kötelezettséget el kell fogadnia, vagy az egész szisztémát egyben elutasítania – azaz „ki kell ugrania”.
A későbbiekben viszont lehetőség nyílik az együttműködés felülvizsgálatára, és a brit kormány a nemzeti érdekekre hivatkozva kérheti újbóli csatlakozását egyes területekhez. A belügyminiszter szerint a kilépési szándékot 2014 májusának végéig jóváhagyásra a westminsteri parlament alsóháza elé kell terjeszteni. A Konzervatív Pártnak mindenek előtt kormányzati koalíciós partnerével, a Liberális Demokratákkal kell megegyeznie a kiugrásról. Nick Clegg pártja különösen az európai letartóztatási parancs jogintézményében való részvételhez ragaszkodik.
Az Európai Bizottságtól származó hírek szerint a brit kormánynak magára kell vállalnia a bel- és igazságügyi együttműködés feladásából származó adminisztrációs költségeket. Valószínűleg gesztusokat is kell tennie a többi tagországnak, ha bizonyos együttműködést mégis kívánna folytatni a bűnüldözés és rendfenntartás terén. Nagy-Britannia éppen a közelmúltban húzott hasznot az európai letartóztatási parancsból, hiszen ennek köszönhetően sikerült többnapos körözés után elkapni és hazaszállítani azt az emberrablással gyanúsított fiatal matematikatanárt, Jeremy Forrestet, aki Franciaországba menekült mindössze tizenötéves tanítványával, Megan Stammersszel.
A brit jogi szakma aggodalmát fejezte ki a várható szakítás miatt, amely megítélése szerint közvetlenül veszélyeztetné a törvényes rendet. David Cameron a szerdai alsóházi interpellációk során egyébként megismételte, hogy nem kíván az EU-tagságról „igen-nem” típusú, azaz csak annak fenntartásáról vagy megszüntetéséről döntő népszavazást kiírni. Míg személyesen nem szeretné elhagyni az uniót, „nem felhőtlenül „boldog a status quóval sem”. Benyomása szerint a brit lakosság szívesen venné, ha „jóváhagyásra elé terjesztenék az Európai Unióval folytatott együttműködés újrarendezését”. (Londoni tudósítónktól)
