A tét sokkal nagyobb a kohéziós alapból Magyarországnak jövőre járó ominózus 150 milliárd forintnál, amelyet elveszíthet az esetleges szankciók miatt. Végső soron a hitelesség és a bizalom visszaszerzéséről van szó. Az semmi esetre sem szolgálja a bizalom erősítését, ha egyeztetés nélkül, a korábbi megállapodást megsértve növelik a bankrendszer terheit. A helyzetet súlyosbítja, hogy a kiszámíthatóságba vetett hit elvesztése a gazdasági növekedést megalapozó beruházások elmaradásához vezet.

Az elemző szerint az októberben bejelentett két kiigazító csomaggal a kormány célja egyértelmű: három százalék alá nyomni a deficitet, ám felettébb kérdéses, hogy az ennek érdekében megfogalmazott intézkedésekkel ez teljesíthető-e. Az egyes tételeknél Brüsszel – a hazai elemzőkhöz hasonlóan – olyan kockázatokat fedezett fel, amelyek veszélyeztetik a cél elérését.

Elképzelhető, hogy az idei hiány és a jövő évi hiányterv számszakilag megvalósul, s emiatt az uniós támogatásokra továbbra is számíthatunk, de az, hogy a Brüsszel az ellenünk 2004 óta folyó túlzottdeficit-eljárást automatikusan megszünteti, korántsem biztos. Németh Dávid arra emlékeztetett, hogy az egyszeri intézkedésekkel elért hiánycsökkentéssel az Európai Bizottság nem lesz megelégedve, mint ahogy a magán.nyugdíjpénztári vagyon államosításával tavaly elért költségvetési többlet sem hatotta meg.

Akar László szerint a 150 milliárdos EU-támogatásnál jóval nagyobb volumenű probléma feszül az EU és a kormány között. A GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója kérdésünkre elmondta, hogy nincs precedens a túlzottdeficit-eljárás esetén alkalmazandó szankciókra, így azok nagyságát megbecsülni sem lehet előre.

De ha akarnak, példát statuálhatnak velünk, ad absurdum az utolsó eurócentig felfüggeszthetik a támogatásunkat, ha egy újabb határidőre nem hozunk valódi hiánycsökkentő intézkedéseket. Érthetetlennek nevezte a kormány hozzáállását, ugyanis már év eleje óta tisztában volt azzal, hogy mindenképpen három százalék alatt kell tartania a hiányt. Ehhez képest nyárig fűt-fát megígért a szankciók elkerülése végett, majd ezek eltörlése után két héttel fedezetlen, 300 milliárd forintos munkahelyvédelmi akcióprogramot hirdetett, és még százmilliárddal megnövelte az idei költségvetést.

Már akkor meg lehetett volna jelölni ennek az összegnek a pontos forrását ahelyett, hogy struccpolitikát folytatva, „majd lesz valahogy” hozzáállással múlassuk el a nyarat. Ki lehetett volna dolgozni, gondosan meg lehetett volna alapozni az októberben bejelentett intézkedéseket. Mert ezek mögött részletes háttérszámítás nem áll, és ezt az EU is látja – szögezte le a gazdaságkutató. A kormány tárgyalási pozícióit nem erősíti az sem, hogy sok százmilliárd forint értékű beragadt forrásunk van a kohéziós alapban, s meg kell győznünk Brüsszelt arról, hogy azt ne vonja el automatikusan, hanem tartalékolja számunkra 2013 végén, az uniós költségvetési ciklus zárásakor.

Azért is küzdenünk kell – de nem szabadságharcos módon –, hogy a következő ciklusban ne csökkentsék 30 százalékkal az uniós kohéziós támogatások összegét, ahogy kilátásba helyezték. Csak ezen hétmilliárd eurót bukhatunk. Félő – tette hozzá –, hogy addig nem is kezelnek figyelemre méltó tárgyalópartnerként bennünket, amíg ki nem kerülünk a túlzottdeficit-eljárás alól.