Attól még nagyon messze állunk, hogy háromból egy elemző kifejezetten azt tanácsolná a kormánynak, ne kössön megállapodást az IMF-fel és az Európai Unióval, ahogy azt Orbán Viktor kormányfő állítja, abban viszont egyre szélesebb a konszenzus közöttük, hogy a kedvező piaci hangulatot kihasználva, időhúzó taktikával és megfontolt kötvénykibocsátási stratégiával ki lehet „bekkelni” a következő, sorsdöntő egy-másfél évet.

Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) adatai szerint jövőre 3289 milliárd forintnyi adósságot kell törleszteni, rá egy évre 3112 milliárdos lesz a kötelezettség, de a 2008-as EU/IMF-hitel visszafizetése után, 2015-ben ez a teher már „csupán” 1721 milliárd lesz, miközben addigra számottevően javulhat a hazai gazdaság teljesítménye. A következő fél évben csaknem nyolcmilliárd eurót kell visszafizetni a hitelezőinknek, de ez nem okozhat gondot, hiszen a Magyar Államkincstárnak a jegybanknál vezetett számláján a legfrissebb nyár végi adatok szerint 1650 milliárd forint (5,8 milliárd euró) pihen. Ehhez jön még – veszteséggel, de viszonylag gyorsan mobilizálható tartalékként –a magán-nyugdíjpénztári vagyonból megmaradt 650 milliárd forint értékű, különféle értékpapírokban fekvő összeg és végső soron a 21 százalékos, hajdan 500 milliárd forintot érő állami Mol-pakett.

Az idei forintkötvény-kibocsátási tervét már hozta az ÁKK, amely a kereslet alapján további forrásokat vonhat be a piacokról. Például a lakosságtól, amely immár több mint 800 milliárd forint értékű állampapírt birtokol. Ebből 335 milliárdot az idén vásároltak, vagyis az eredeti terv tízszerese jött be ebből a forrásból. A betéti kamatoknál jóval magasabb, futamidőtől függően hét–tíz százalék közötti hozamok árát csak lejáratkor kell megfizetni, de a kormánynak mai helyzetében bőven megéri ez a pluszkiadás a cserébe nyert, akár több évre szóló fizetési haladékért. Igaz, lejáratkor mélyen a zsebébe kell majd nyúlnia. Az igazi kérdést tehát nem is a finanszírozhatóság, hanem annak magas költsége jelenti. Bár az év eleje óta – döntően külső hatásokra – sokat javult az ország kockázati megítélése, és ennek folytán a korábbi tízről hét százalék alá süllyedtek az állampapírhozamok, ez még mindig sokkal magasabb annál, mint amennyit az IMF kérni szokott az elővigyázatossági hitelkeret kamataként.

Kovács Árpád szerint a piacinál mintegy négy százalékkal kedvezőbb, 2,5 százalékon kínált hitel fejében joggal szab feltételeket az IMF. A Költségvetési Tanács (KT) elnöke szerint is szükség lenne a védőhálóra, már csak amiatt is, mert nehéz elmagyarázni az embereknek, hogy miért maradunk a drágább finanszírozásnál az olcsóbb hitel igénybevétele helyett. A különbözet éves szinten százmilliárdos nagyságrendű.

Londonból is az IMF/EU-megállapodás mellett kardoskodnak, az elemzők többsége 2013 elejére várja a szerződés megkötését. Úgy látják, hogy az Európai Központi Bank és amerikai megfelelője, a Fed nemrég meghirdetett korlátlan kötvényvásárlási programja nyomán megnőtt kockázatvállalási hajlandóság a kormány kezére játszik az EU/IMF-tárgyalásokon.

Emellett a kormány a pénteken meghirdetett 397 milliárd forintos egyenlegjavító programmal is üzent Brüsszelnek és a piacoknak, hogy elkötelezte magát a GDP-arányos költségvetési hiány három százalék alá szorítása mellett. Ha ennek nyomán az EU felfüggeszti a Magyarország ellen 2004 óta folyó, s az uniós támogatásokat veszélyeztető túlzottdeficit-eljárást, az újabb jó pontot jelent a befektetők szemében. Amíg a kormány a piac bizalmát fenn tudja tartani, nem lehet gond, megúszható a megállapodás az IMF-fel. A kormány a maga sajátos útját járhatja, szabadságharca jegyében nem kell újabb megszorításokat vállalnia. Tárgyalási szándékát azonban folyamatosan demonstrálnia kell, hogy gyorsan megegyezhessen, ha a nemzetközi klíma rosszra fordulna. Ehhez pedig nem kell sok. A Quaestor elemzői szerint veszélyforrás van bőven: a republikánusok és a demokraták kiegyezése hiányában az Egyesült Államok például költségvetési megszorításokkal és recesszióval szembesülhet jövőre, de tovább lassulhat Kína és egész Ázsia növekedése is, míg Európában a drasztikus spanyolországi és görögországi megszorítások teremthetnek bármikor robbanással fenyegető puskaporos hangulatot a piacokon. Akkor viszont kötelező lesz a fejünk fölé húzni az IMF biztonsági védőhálóját.