Az IMF egyrészt az áprilisi elemzése óta is növekvő kockázatokat érzékel a globális pénzügyi rendszerben, másrészt a görög, spanyol, ír, portugál, lett gazdaság sérülékenységi fokát méri Magyarországon is, ahol egyébként nem számít a hitelezési tevékenység élénkülésére sem.

Megkongatja a vészharangot az IMF, amely úgy véli, hogy a pénzügyi piacokon észlelt kedvező fejlemények ellenére igen törékeny a befektetői bizalom. Az eurózóna döntéshozói talán eloszlatták a legsúlyosabb félelmeket, de az euróövezet válsága továbbra is az aggodalmak homlokterében maradt. A felbomlástól tartó befektetők kivonultak a valutaövezet perifériájáról, a piacokat szétszabdalták, és megrengették az unió alapjának tekintett tényezőket, mint amilyenek az integrált piacok és a közös monetáris politika. Sürgősen cselekedni kell, mert a válságkezelés ára április óta is emelkedett, haladéktalanul el kell indulni a mélyebb pénzügyi és fiskális unió felé – hangoztatja az IMF. Az eurózóna mélyülő válsága éket vert az erős központ és a bajban lévő periféria közé, utóbbiban a vállalkozások is egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülnek a banki eszközállományok és a költségvetési deficitek méretcsökkentése miatt.

Az IMF három forgatókönyvet vázol fel. Alapesetben elképzelhető, hogy a bizalom fokozatosan helyreáll, ha a döntéshozók elkötelezik magukat a szorosabb együttműködés mellett, létrehozzák a közös bankfelügyeleti rendszert, az európai jegybank pedig megkezdi az államkötvények másodpiaci vásárlását – bár a feltételek miatt ennek hatásai bizonytalanok –, a tagállamok pedig folytatják a kiigazítási politikát. De elképzelhető egy olyan forgatókönyv is, amely szerint a döntéseket nem valósítják meg, s a válság mélyül, nem pedig az integráció, aminek tovagyűrűző hatásai beláthatatlanok a globális pénzügyi helyzetre nézve is.

Ezt csak akkor lehet elkerülni, ha az IMF harmadik forgatókönyve szerint játszanak a döntéshozók. Nem késleltetik, hanem előrehozzák az intézkedéseket. Az uniós intézmények elnökei által júniusban papírra vetett javaslatok alapján kidolgozzák a menetrendet a bankunió létrehozására és a fiskális integráció elmélyítésére. Ha az eurózóna nem tudja tettekkel bizonyítani, hogy erre képes volna, akkor a bizalom nem áll helyre, s még méretesebb eszközállomány- és deficitcsökkentésre lesz szükség, a hitelezési tevékenység még nagyobb visszaesése, a beruházások hanyatlása, a növekedés további lassulása és a munkanélküliség emelkedése mellett.

Mindez hat Közép-Európára is, ahol például Magyarország hasonló sérülékenységet mutat, mint azon európeriféria-államok, ahol felszaladt a hitelezési és ingatlanpiaci láz. A rugalmas árfolyam hatása azonban korlátozott marad ott, ahol a hiteleket nagyrészt devizában nyújtották. S minthogy az EKB beavatkozásai ellenére is a nagybankok fokozatosan mérséklik tevékenységüket Közép- és Kelet-Európában, csökkentik a hitel-betét arányt és leányaik pénzügyi támogatását, ezért – s a közeljövőre és a növekedési kilátásokra nézve ez is igen borús előrejelzés – a hitelezés stagnálására vagy apadására lehet számítani Bulgáriában, Romániában és Magyarországon is.