Lyukas háló: bezárja legtöbb üzletét az Aranypók
A cégbírósági adatok szerint 2010-et 1,7 milliárd forint árbevétel mellett 79 milliós veszteséggel zárta, de Bartha András szerint a 2011-es év sem lett jobb. Végül a cégvezetés most úgy döntött, gyökeresen átalakítja az Aranypók működését, így a veszteséges üzleteit – összesen 15 boltot – bezárja, a megmaradó négy üzlet pedig dolgozói üzemeltetésbe kerül át.
Az üzletbezárások ellenére az Aranypók Zrt. változatlan tulajdonosi körrel, stabil tőkehelyzettel rendelkezik. A cég a korábban üzletfejlesztésre felvett egymilliárdos hitelt, illetve a napi üzemeltetéshez kapott 300 millió forintos rulírozó hitelt is visszafizette. A 430 millió forintos törzstőkéjű Aranypóknál marad a jelenlegi üzlethelyiségek tulajdonjoga, illetve a cégnév, az önállóvá váló üzletek pedig immár franchise-partnerei lesznek az Aranypók Zrt.-nek, s csak az üzlethelyiségek bérleti díját kell kifizetniük.
Bartha András elmondta: szándékuk az volt, hogy ahol a helyi kollektíva érzett hozzá erőt, ott tovább üzemeltessék a boltot. Eredetileg úgy is volt, hogy kilenc Aranypók-üzlet maradhat nyitva, ám végül csak négy üzlet dolgozói vállalták, hogy tovább viszik a boltot – részint úgy, hogy az eddigi boltvezető lépett elő ügyvezetővé, másutt, ahol összeszokott, régi gárda volt a boltban, az alkalmazottak is résztulajdont kaptak.
Az Aranypók a hazai kiskereskedelem egyik legrégibb márkája. Fekete Jenő üzlettársával 1924-ben alapította meg a Guttmann–Fekete Budapest harisnya- és kötöttárugyárat Óbudán. A cég első boltját a Rákóczi úton nyitotta, „Pók”-néven, majd rövid idő alatt ismert és kedvelt divatáruüzletté vált.
Az ötvenes években államosított Pók-üzletek több más sorstársukkal együtt a Fővárosi Divatáru Kiskereskedelmi Vállalathoz kerültek, amelyet 1973-tól neveztek el a „jogelőd” Pók-üzletek, illetve a cég egyik húzómárkája, az „aranypók-harisnya” nyomán Aranypóknak. A hetvenes években több mint 30 üzlete volt az Aranypóknak.
A rendszerváltozás hajnalán az Aranypók volt az első olyan hazai vállalkozás, amely a Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) keretében részben dolgozói tulajdonba került. Később, 1993-ban az Állami Vagyonügynökségnél lévő, tízszázaléknyi részvényhányadot bevezették a tőzsdére, majd a részvényköteg az Aranypók Zrt. jelenlegi vezetéséhez került, akik röviddel ezután tőkeemelést hajtottak végre – meghatározó tulajdonosi többséget érve el a cégben –, és a parkettről kivezetve zrt.-vé alakították az Aranypókot. 1991 után az akkori 30 üzlet zömét értékesíteni kellett, de – Bartha András szerint – a 90-es évek második felétől ismét jól ment a magántulajdonba került Aranypóknak. Még úgy is, hogy akkor már erősen érezhető volt a nagy, nemzetközi láncok jelenléte a piacon. A hálózat folyamatosan bővült, így kicsivel meg is haladta a hetvenes évek hálózatméretét.
Az Aranypók Zrt. ekkor 35 üzletet üzemeltetett a fővárosban és vidéken, jelen voltak szinte az összes nagyobb plázában. A bajok a 2008-as válsággal, illetve keresletcsökkenéssel kezdődtek, majd ezt tetézte a forintárfolyam egyre szeszélyesebb hullámzása. Az euróárfolyam meghaladta a 275 forintos lélektani szintet, s ezzel már veszteséget termeltek a vállalkozások, amelyeknek mind az importáruért, mind pedig a plázákban lévő üzlethelyiségeikért euróban kellett fizetniük. Az Aranypók a nehéz időket üzletei eladásából próbálta átvészelni. Nehézségeiket fokozta, hogy korábbi beszállítói – Triumph, J. Press – is önálló üzleteket indítottak, megnövelve az Aranypók konkurenciáját.
