Elektronikus útdíj: ebben a sarcban sokan elvéreznek
Fűt-fát felkínált a magyar közúti fuvarozóknak a tavasszal a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM). Felmerült az iparűzési és a gépjárműadó csökkentése, az illetékek mérséklése és megnyugtatóan szerény, kilométerenként húszforintos útdíj a legnagyobb kamionoknak. Ez elég is volt ahhoz, hogy a kormányzat kipipálhassa a feladatot: megszerezték a fuvarosok támogatását a megtett úttal arányos tarifarendszerű, elektronikus díjszedés 2013. július 1-jei bevezetéséhez. Méghozzá úgy, hogy a nagy összeborulásba belefért az is, amikor az egyeztetések közepén a kilométerdíj hirtelen negyven forintra ugrott. A kétkedőket még akkor is letorkolták, amikor egy 75 forintos alapdíjat kilátásba helyező nyári államtitkári elszólás után kérdezősködni próbáltak. A kánikulában bárki bármit is nyilatkozzon, a fuvarozóknak „papírjuk volt” a hivatalos ígéretekről.
Ezekből azonban nem lett semmi, pontosabban a legfontosabb vállalásról derült ki, hogy az ígérgetők a levegőbe beszéltek. A fuvarozói egyeztetések emlékeztetőibe bekerült negyvenforintos kilométerdíj cáfolata a Magyar Közlönyben jelent meg. A kormányhatározat szerint a jövő nyár közepétől a négy- vagy ennél többtengelyes tehergépkocsik, járműszerelvények 85,34 forintot fizetnek minden gyorsforgalmi úton kilométerenként. Nettó, azaz általános forgalmi adó nélkül! Ami alighanem mindenkinek sok lesz. Igaz, kinek-kinek másért.
Az Európai Unió irányelvei alapján kivethető legmagasabb díjszint a legkevésbé a nemzetközi közúti fuvarozókat viseli majd meg. A rendszeresen külföldre járó kamionosok költségeibe Ausztria, Szlovákia, Németország vagy a még távolabbi államok útdíjai már régen beépültek. Járműveik ráadásul fuvarfeladataik döntő hányadát amúgy is a határon túl végzik. A magyar útdíj csak a hazai utak használatát drágítja, a jövő nyártól így legfeljebb kiadásaiknak egy része emelkedik. De helyzetüket megkönnyíti az is, hogy többnyire korszerű vontatóik az uniós elvárásoknak megfelelő környezetvédelmi osztályba sorolására tekintettel kedvezményt kapnak. A kötelező díjeltérítés miatt egy kilométer sztráda használata nekik valójában nettó hetven forint körüli összegbe kerül majd.
Mindez távolról sem jelenti, hogy a kormány a kamionosok üdvrivalgására számíthat az új díjrendszer egyelőre kétséges jövő nyári bevezetésekor. A többségében tőkeszegény magyar cégek versenyhelyzete ugyanis annak ellenére romlik az útdíjak emelkedésével, hogy külföldi piaci ellenfeleik sem ússzák meg a drágulást. A vastagabb pénztárcájú osztrák és német versenytársak számára a 6300 kilométernyi magyar út használatának költségesebbé válása némi túlzással nem sokkal jelent majd többet, mint amikor valahol erősen megdrágul a kávé. A honi cégek helyzetét viszont legfeljebb az javíthatná, ha a kormány megtartaná ígéreteit, és az adócsökkentéssel, az illetékek mérséklésével javítana versenyhelyzetükön. Az ezt megalapozó törvényjavaslatok azonban valahogy nem akarnak összeállni, és a szakmai szervezetek az útdíjegyeztetések szeptemberre ígért folytatását október elején is hiába várják.
Megrendítő csapást a belföldi közúti fuvarozókra mér a drasztikus kilométerdíjak bevezetésével a kormány. A kizárólag az országhatáron belül tevékenykedő vállalkozásoknak ugyanis nincs kibúvó: lényegében bármerre mennek, fizetniük kell. Nincs változatlan árú külföldi autókázás, aki itthon dolgozik, annak minden egyes kiszámlázott forintjából elvesz majd az útdíj. Ráadásul, ha az állam komolyan gondolja, vége a feketefuvaroknak is. Legalábbis egyetlen fuvarnyi sóderrel sem lesz értelme számla nélkül, vagyis zsebre próbálkozni: a korszerű elektronikus díjszedő rendszerek adataiból ugyanis az adóhatság bármikor megtudhatja, hogy egy fuvaros mikor és merre járt. Márpedig egy 5,5 tonnás IFA gazdájának alighanem nehéz lesz meggyőznie az ellenőröket, hogy céges papírjai között azért nincs számla egy Gödöllő és Hatvan közti útról, mert a keletnémet teherautóval ment kirándulni a család.
Ha mindez nem lenne elég, a belföldi fuvarosok számára van más rossz hír is. Meg kell barátkozniuk például azzal, hogy míg a nemzetközi fuvarozók többségében fiatal, korszerű autóik környezetvédelmi osztályba sorolása miatt kedvezményt kapnak az útdíjból, a régi kocsikkal dolgozók ráfizetnek a díjeltérítésre. Az öregecske, de a költöztetéshez, a sitt, a tűzifa vagy a homok szállításához itthon még megfelelő pótkocsis IFA-k, Liazok akár 102 forintot is fizethetnek majd kilométerenként, ha felmerészkednek a sztrádákra. A főúti díjaik is meghaladják majd a nettó 65 forintot a kamionok 53,23 forintos kilométerdíjával szemben.
Már meg is kezdődött a helyezkedés. Az átrendeződésre készülve, aki teheti, terjeszkedik, mások a törülköző bedobását fontolgatják. A nemzetközi fuvarozók például arra készülhetnek, hogy magyar utak használatának brutális drágulása miatt lesznek olyan külföldi kamionos cégek, amelyek feladják a magyar piacot. Lesz, aki azért nem jön el hozzánk, mert alulmarad jobb pozícióban lévő, tőkeerősebb versenytársával szemben a szerződései újratárgyalásakor kialakuló árversenyben. Lesz, aki azért, mert az új feltételek mellett már szerencsét sem akar próbálni itt.
A nemzetközi piac küszöbönálló átalakulása mellett belföldön a bennfentesek a torta teljes újraosztását jósolják. A nyomott árak miatt már amúgy is panaszkodó szakvállalkozások ugyanis nem tudják majd lenyelni az úthasználat drágulását. A megbízóikkal tárgyalóasztalhoz kényszerülő fuvarosok pedig felkészülhetnek rá, hogy az áralkunál nem lesznek egyedül: egy-egy megbízásra feltehetőleg többen is adnak majd ajánlatot. Márpedig ebben a versenyben az győz, aki ki tudja „véreztetni” ellenfeleit. Az egy teherautós családi vállalkozások nem sokat tudnak majd lefaragni vállalási áraikból, partnereiknél azonban nagyobb, tőkeerősebb cégek is bekopogtathatnak.
Az ágazat „megtisztulása” kormányzati szemüvegen át nézve akár még kedvező is lehet. Hiszen eltűnnek a piacról az esetleg feketén dolgozó, minőségi szolgáltatásokra képtelen, környezetszennyező járműveket használó vállalkozások. A bukásra ítélt fuvarosok jelentős hányada azonban olyan kényszervállalkozó, aki nem ért máshoz, s így könnyen a jövedelem és állami segítség nélkül munkát keresők egyre népesebb táborát gyarapíthatják majd.
Egyedül a buszosok ülhetnek magabiztosan a volánnál. A kormány határozata szerint őket legalább a megtett úttal arányos díjrendszer bevezetése nem érinti. Tekintettel arra, hogy a magyar utakat koptató autóbuszok többsége állami vagy önkormányzati finanszírozásban dolgozik, a kabinet eltekintett megsarcolásuktól. Ezek a járművek a személygépkocsikkal együtt egy ideig még átalánydíjat fizetnek a hazai autópályák használatáért.
