A Központi Statisztikai Hivatal adataiból kitűnik, hogy a vizsgált időszakban csaknem ötszörösére nőtt a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma, miközben a részmunkaidősök tábora majdnem a harmadára zsugorodott. A májusi adatok szerint előbbiek száma az egy évvel korábbi 18 ezerről 84 ezerre, az utóbbiaké 56 ezerről 21 ezerre változott.

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagfizetése az egy évvel korábbi 83 ezer forintról 73 ezerre esett vissza. Vasas Szilvia, a KSH munkatársa érdeklődésünkre ennek okát a belső arányeltolódásban jelölte meg. A közmunkaprogramokban egyre több olyan ember vesz részt, akinek nincs semmilyen szakképesítése.

Ők 57 ezer forintos havi fizetést kapnak (ez nettóban 47 ezernek felel meg), szemben azokkal, akik középfokú iskolai végzettséget, szakképesítést igénylő munkakört töltenek be havi 78 ezres garantált bruttó fizetésért (ami 60 ezer 600 forintot jelent kézbe).

Ez munkaadótól függően ennél több is lehet. Viszonyításképpen a költségvetési szféra fizikai dolgozóinak havi bruttó 91,5 ezer forint az átlaga, míg a szellemi foglalkozásúak 220 ezres átlagbér után fizetik az szja-t. Arra vonatkozóan nem közölt adatot a KSH, hogy a 84 ezer „nyolcórás” közmunkások között milyen a képzettség szerinti megoszlás.

Ha a nagyobb célt nem is, a Széll Kálmán Terv 2.0-ban megfogalmazott tervet már sikerült túlteljesíteni, abban ugyanis az idei évre 4,3 százalékos foglalkoztatottságbővülést tűztek ki célul a közszférában. A szektor dolgozóinak száma a januári 680 ezerről májusra 767 ezerre nőtt, a 13 százalékos növekményben pedig egyedül a közmunka elterjedése játszott szerepet. Az ennek keretében foglalkoztatottakat leszámítva a januári 663 ezerből öt hónap alatt összesen 800 állást számoltak fel a közszférában. Vélhetően tervezési hibára vezethető vissza a jelentős eltérés.

Azt egyelőre csak találgatni lehet, hogy a foglalkoztatási jegyzékben a FEOR 9-es főcsoportba sorolt, szakképzettséget nem igénylő fizikai foglalkozásokhoz – a munkahelyvédelmi akcióterv részeként – jövő évtől járó 50 százalékos járulékkedvezmény milyen hatást vált ki a piacon, hány közmunkás tud a mostani parkolópályáról visszatérni a valódi munkaerőpiacra. Szakértők mindenesetre szkeptikusak abban, hogy a teljesen képzetlen munkaerő tömegeit felszívja a piac.

Az is kérdés, mi motiválja a munkaadót, hogy 93 ezer forintos (jövőre vélhetően ennél még nagyobb) minimálbéren foglalkoztasson egy szakképzetlen embert, ha ugyanazt a munkakört majdnem fél pénzen, 57 ezer forintért is el tudja látni egy kikölcsönzött közmunkás, igaz, őt csak két hónapra lehet kikérni. A közmunkából kitörési lehetőséget a tanulás jelenthetne, erre a piaci igényekhez illesztett szakképzési programok nyújthatnak majd segítséget ősztől, a kamarák szakmai felügyelete mellett. Addig is a kormány „átmenetileg védett környezetben” segíti elő közfoglalkoztatás keretében a munkanélküliek aktivizálását, de a távoli cél, hogy ők is az elsődleges munkaerőpiacon tudjanak elhelyezkedni.

Szűkös a jövő évi költségvetési keret

A közmunkaprogramok finanszírozására az idén a tavalyi dupláját, 132,2 milliárd forintot különített el a kormány. Ebből nagyjából 200 ezer ember foglalkoztatását lehet megoldani. Azt viszont már most borítékolni lehet, hogy a 2013-as büdzsében e célra szánt 154 milliárd forintból nem lehet majd a célként kitűzött 300 ezer közmunkást foglalkoztatni. Változás még, hogy az idén januártól kizárólag hat- és nyolcórás munkalehetőséget kínálnak, a négyórásat „kivonják a forgalomból”.