Közleménye szerint a Barclays azonnal elindítja az új vezérigazgató kiválasztásának folyamatát. A cég hangsúlyozza, hogy a bank üzleti tevékenysége zavartalanul folytatódik. A távozó vezérigazgató emlékeztet arra, hogy tizenhat évet töltött a banknál, és ez alatt az idő alatt a „legtehetségesebb, az ügyfeleket a legelkötelezettebben szolgáló és legszorgalmasabb munkatársakkal együtt világszínvonalú üzleti kapcsolatokat sikerült kiépíteni”. Diamond lemondását azzal indokolta, hogy „a Barclaysra nehezedő külső nyomás olyan szintet ért el, ami már az egész csoportot veszélyeztette”. Diamond távozása nem jelenti azt, hogy ma nem kerül sor meghallgatására a brit parlament pénzügyi bizottságának rendkívüli ülésén. A képviselők arról faggatják majd, milyen körülmények között került sor 2008-at megelőzően a bankok egymás közötti hitelezése során alkalmazott Libor-kamatláb évekig tartó manipulálására, amiért a brit és az amerikai pénzügyi felügyelet 291 millió fontos bírságot szabott ki. A hatvanéves vezérigazgató, aki még egy nappal korábban is ragaszkodott pozíciójához, várhatóan nem távozik üres kézzel. Bár erről még nem tájékoztatták a közvéleményt, Diamondnak mindenképpen jár egyévi fizetés, ami 1,35 millió fontot tesz ki. London délutáni lapja, az Evening Standard szerint a „keddi, megugrott árfolyamon számolva Diamond mintegy 15,7 millió fontot érő Barclays-részvénycsomagon ül”, és egy további, 2,3 millió fontos hosszú távú opcióval is rendelkezik. Mindez együttesen megközelíti a 20 millió fontot (több mint hétmilliárd forint).

Brit politikusok gyorsan reagáltak a lemondás hírére. George Osborne pénzügyminiszter szerint a „Barclays bankház és az ország szempontjából egyaránt ez volt a helyes döntés”. Ed Miliband, az ellenzék vezére „szükségesnek és jónak” minősítette Diamond távozását, hozzátéve, hogy a történet „többről szól, mint egy emberről. A teljes bankrendszer kultúráját és üzleti gyakorlatát érinti. Ezért van szükség egy független, átlátható, egy bíró elnöklete alatt lefolytatott nyilvános vizsgálatra.” A legsarkosabban a liberáldemokrata Lord Oakeshott fogalmazott: Diamondot a „pénzsóvár szerencsejátékos mintaképének” tartja, és síkraszáll azért, hogy a Barclays bankházon belül működő bűnözőket vád alá helyezzék, és a törvény minden ereje sújtson le rájuk. „Nincs különbség aközött, hogy valaki egy házba tör be, vagy bankárként fosztogat pénzt.” Diamond, aki alá 2008-at megelőzően a Liborral visszaélő munkatársak tartoztak, mindössze másfél évig volt vezérigazgató. Az üzleti hírek iránt érdeklődők még emlékeznek arra, hogy ő vezényelte le a Lehman Brothers összeomlása után annak brókerrészlegének akvizícióját 1,1 milliárd fontért. 2010-ben szövetségi bíróság hallgatta ki New Yorkban, mert a gyanú szerint a Barclays több milliárd dollárral csapta be a 2008-as globális hitelválság legnagyobb áldozatát.

Tegnap amúgy lemondott Jerry del Missier, az operatív működésért felelős igazgató is. Úgy tudni, az adott időszakban ő volt a Libor-rátát meghatározó adatokat összeállító, visszaélésen kapott munkatársak közvetlen főnöke.