A forint szárnyalni kezdett a kedvező – nem csak itthonról érkező – hírekre, tegnap kora délután már csak 285 forintot kellett adni egy euróért. (Estére megtört a lendület, és visszagyengült 287-ig.)

A több mint fél éve tartó egyeztetések immár belátható időn belül elvezethetnek a hiteltárgyalások elkezdéséhez. A kormány tavaly novemberben fordult segítségért az IMF-hez, mert úgy ítélte meg, hogy a biztonságos finanszírozáshoz mégis szükség van egy védőhálóra, amit a valutaalap tud biztosítani. Bár akkoriban az egyeztetések gyors lezárását ígérte a kabinet, a mai napig nem sikerült még a hiteltárgyalásokat sem elkezdeni. Ennek legfőbb akadálya a jegybanktörvény volt, amit tavaly fogadott el a parlament, és a hitelnyújtók szerint indokolatlan mértékben írta át az MNB működését.

A számos kifogás között volt a jegybankelnök fizetésének korlátozása, az eskütétel a magyar alkotmányra, a monetáris tanács bővítése, jogkörének kiterjesztése, illetve egy új, harmadik alelnök kinevezése. Sokáig úgy nézett ki, addig nem ülhetnek tárgyalóasztalhoz a felek, amíg ezeken a pontokon nem gyúrja át a törvényt a kormány. Aztán tavasz közepén az Európai Bizottság jelezte, hogy a maga részéről további akadályt nem támaszt a tárgyalások megkezdése elé. Ekkorra eldőlt pél dául, hogy sem a fizetés, sem az eskü kérdésében nem kell a kormánynak igazodnia az elvárásokhoz.

A többi vitás ügyben viszont nem közeledtek az álláspontok, igaz, ezeket az IMF és az Európai Központi Bank (EKB) képviselte határozottan a kormánnyal szemben. A parlament elé került javaslat sem oldja fel teljesen ezt a vitát, abban nem módosítják a kinevezéseket. Minden jel arra mutat, hogy ez egy kompromisszum eredménye: a valutaalap legfontosabb elvárása ugyanis az volt, hogy az MNB devizatartalékával kapcsolatos operatív döntések ne, csak a stratégiaiak maradjanak a monetáris tanácsnál. Ezt azért tartják szükségesnek, hogy az esetleg politikai befolyás alatt álló tanács ne tudja a költségvetési céljainak megfelelően felhasználni a tartalékot, ami alapvetően az ország biztonságos finanszírozásának a záloga.

Ebben engedett a kormány, cserébe a hitelnyújtók „lenyelték”, hogy maradnak a kinevezési szabályok – így foglalható össze a megállapodás lényege. Amit ugyan hivatalosan még senki nem erősített meg, de a jegybank részéről minap született nyilatkozat nem hagy kétséget efelől: úgy fogalmaztak a Portfolio kérdésére, hogy „a kormány elfogadta a nemzetközi intézmények által az ötoldalú egyeztetéseken megfogalmazott mindazon javaslatokat, melyek a hiteltárgyalások megkezdésének előfeltételét képezték”. Vagyis a kormány által benyújtott javaslat vélhetően elfogadható a szervezetek számára, azzal együtt is, hogy hiányoznak belőle az említett módosítások.

Fontos hangsúlyozni, hogy előfeltételekről van szó, vagyis a megállapodáshoz vezető úton még előkerülhet a téma. Ez lehet a magyarázat arra, hogy miért ment bele a kompromisszumba az IMF – mondják szakértők. Valamint az is, hogy a valutaalapnak „elege lehet” a huzavonából, ami rá sem vet jó fényt (mert a tárgyalási szándéka kérdőjeleződik meg, ha további hónapokig nem történik semmi). A nemzetközi pénzügyi helyzet labilitása is sürgetővé teheti a tárgyalást a magyar kormánnyal – bár az elmúlt hónapokban volt már részünk kisebb-nagyobb sokkokban, s az IMF akkor nem mutatott kompromisszumkészséget, de az ötoldalú egyeztetéseken (melyeket a jegybanktörvény miatt tartanak az EKB, az IMF, az MNB, az Európai Bizottság és a kormány részvételével) kaphatott olyan impulzusokat a többiektől, hogy ideje elkezdeni a hiteltárgyalásokat.

Az IMF és az EKB tehát a jegybanki komment alapján elégséges feltételnek tekinti, hogy a kormány írásban garantálja: nem él a törvényben biztosított jogával és nem nevez ki új alelnököt, illetve új monetáris tanácstagot egészen addig, amíg a jelenlegi jegybankelnök, Simor András mandátuma le nem jár jövő márciusban. Arról, hogy ezt követően mi lesz, egyelőre senki nem nyilatkozik (tegnap csak annyi látott napvilágot, hogy az IMF a többi nemzetközi szervezettel vizsgálja a módosításokról kapott kormányzati tájékoztatásokat).

Az egyik értelmezés szerint a hitelnyújtókat csak az zavarta, hogy a folyamatban lévő elnöki mandátum alatt próbálta megváltoztatni az MNB működési rendjét a kormány, de az új elnök beiktatása után nem lehet akadálya a kormányzati szándékok érvényesítésének. Ha ez így van, akkor viszont nem érthető, hogy eddig miért ragaszkodtak a törvénymódosításhoz: az Orbán-kormány nem most találta ki ezt a megoldást, már hónapok óta szó van erről.

Ha viszont az áll a kompromisszum mögött, hogy mihamarabb elkezdhessék a tárgyalásokat, akkor pedig az nem világos, hogy milyen alapon lehet újra napirendre tűzni a kinevezéseket jövő áprilisban. A kormány ugyanis joggal hivatkozhat majd arra, hogy 2012 júniusában eldőlt, ez a kérdés nem kérdés többé a hitelnyújtóknak.

A módosítási javaslatok

1. Tíz évig titkosak a tartalék mértékével, összetételével, kezelésével összefüggő döntések, de a jegybankelnök döntése alapján hamarabb nyilvánossá tehetők.

2. A devizatartalékról csak stratégiai döntést hozhat a monetáris tanács.

3. A tanács létszámának meghatározása (minimum 5, maximum 9 fő), belső arányainak meghatározása.

4. A tanácstagok felmentésének szabályozása.

5. A napirendet nem kell megküldeni a kormánynak, az üléseken szavazati jog nélkül vesz részt a kormány képviselője.

6. Az euróbevezetéssel összefüggésben a monetáris tanács megszűnéséről rendelkező rész hatályon kívül helyezése.

Amiről szó volt, de hatályban marad

1. Jegybankelnöki fizetésplafon 2. Eskütétel 3. Monetáris tanács bővítése 4. Harmadik alelnök kinevezése