Tekintélyromboló veszteség
Az Egyesült Államok legnagyobb bankja nyereségesen vészelte át a pénzügyi válságot, 2008-ban felvásárolta a bajba jutott Bear Stearns befektetési házat, s büszkén hirdette magáról, hogy különösen kiváló a kockázatkezelésben. A hatalmasnak látszó összeg azonban eltörpül a bank mérete mellett, így tényleges presztízsveszteség a bankot és vezérét, James Dimont érte, aki a legfőbb szószólója a volt jegybankelnökről, Paul Volckerről elnevezett, bevezetésre váró, s a saját számlára végzett kereskedést tiltó szabály ellentáborának.
A kétmilliárd dolláros „bakit” csütörtök este jelentették be, miután a New York-i tőzsdén a kereskedés befejeződött, de a zárás utáni elektronikus kereskedés során a JPMorgan részvényeinek árfolyama hét százalékkal esett, s magával rántotta a Citycorp és a Bank of America papírjait is, a tovagyűrűző hatások pedig lefelé rántották pénteken az ázsiai és a európai börzéket is, majd nyitás után New Yorkot. A bejelentést követő, sebtében öszszehívott sajtóértekezletén James Dimon elszörnyedt az eseten, elismerte, hogy hibát követtek el, amelyből okulnak, s nem riadnak vissza a személyi következmények vállalásától sem.
Mint hozzátette, egy belső ellenőrzési hiányosság feltárása miatt nem vonja vissza a Volcker-szabályról alkotott véleményét. Ám a bankrendszer áttekinthetőségének javításáért küzdő Carl Levin michigani demokrata szenátor már jelezte: azokban a bankokban, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy megbukjanak, nincs helyük az ilyen spekulációs ügyleteknek. A kérdés az, vajon nem ugyanazzal a gyakorlattal állunk-e szemben, amely 2008-ban bedöntötte a Lehman Brotherst.
A kudarccal végződött tranzakció a JPMorgan 360 milliárd dollárt kezelő befektetési részlegéhez kötődik, amelynek feladata az, hogy a hitelezői kockázatokat kivédje, csökkentse. Ám elemzők szerint James Dimon alatt a bank egyre kockázatosabb műveletekbe is belement, igyekezvén megragadni a magas hozamú, de kockázatos papírokban, termékekben rejlő lehetőségeket. Minthogy az utóbbi két évben negyedévente négymilliárd dollár jövedelmet termelt a bank, amelynek eszközállománya 2320 milliárd, részvénytőkéje pedig 190 milliárd dollár, azaz tőkeellátottsági mutatója meghaladja az ipari átlagot, ki tett volna fel kétségeket megfogalmazó kérdéseket.
A sajtó természetesen. A Wall Street Journal már áprilisban arról cikkezett, hogy túlzott méretű, az áralakulást befolyásoló portfóliót épít ki egy agresszív kereskedő, amire válaszul más pénzalapok védekező pozíciókat kezdtek kialakítani, ám James Dimon akkor azt mondta, „vihar egy pohár vízben”. Most viszont részben a megjelent írások hatásával magyarázta a problémát, amely azonban abból fakadt, hogy a londoni irodában tévesen ítélte meg a kereskedő – a főnökei meg ezt nem vették észre – a hitelderivatív indexek értékének mozgásából képzett görbe alakját. Ellaposodó vonalra számított, ám március óta a pénzpiacokat újra nyugtalanság uralta el – részben az eurózónában keletkezett további feszültségek miatt –, így a görbe vége mást mutatott, mint amit elképzelt. A stratégián rosszkor és rosszul változtatott, innen a veszteség. Amit egyébként más műveletek ellensúlyoznak, de a második negyedévben a befektetési ügyletekből várt kétszázmillió dolláros profit helyett 800 milliós veszteség keletkezik.
