Marx kirobbantása
Marx Károly bronzszobra a Budapesti Corvinus Egyetem aulájában nem bír magával: a hangos zene és a bulizó egyetemisták látványa őt is mozgásra készteti. Először csak az ujjával veri a ritmust, aztán szkreccselni kezd, végül elégedetten kacsint a kamerába. A szobor a tavalyi közgázos gólyabált népszerűsítő videóban kelt életre, de szinte minden közgázos diák eseményt vele hirdetnek.
„Marx biztosan ott lesz a holnap esti KöZGÁZ! Végzősbál 2012-n. És te? Ha még nincs jegyed a bálra, de szeretnél jönni, akkor ma fél ötig és holnap délig még megveheted az E épület főlépcsőjénél felállított jegyárusító standunknál” – szól az idei végzősbál facebookos hirdetése. Az alkotást egyébként az akkor Marx nevét viselő Közgazdaság-tudományi Egyetem egykori rektora, Háy László kérésére 1957-ben Farkas Aladár készítette. Felavatására 1959-ben került sor.
A szobor népszerűségét mutatja, hogy az egyetem mellett a Marx-szobornak külön Facebook-oldala van. „Jó sok éve üldögélek a Közgáz aulájában” – írja magáról. „Ma éjjel nem fognak hagyni aludni!” – posztolja egy nagyobb buli előtt. Éppen ezért keltett nagy visszhangot a Hvg.hu híre, mely szerint a szobor új helyre kerülhet a Corvinus egyetem központi, Fővám téri épületének aulájából.
Február végén Rostoványi Zsolt, a Corvinus új rektora azt mondta a Hvg.hu-nak, hogy mivel a korábbi Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem, majd Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem 2004 óta Budapesti Corvinus Egyetemként működik, úgy érzik, a változásnak az intézmény jelképében is ideje lenne megnyilvánulnia. Hozzátette, hogy a „budai és a pesti campus összetartozását, valamint a kari identitások mellett a corvinusost erősítő jelkép” megtalálása szerepelt rektori programjában is, az egyetem neve alapján a humanizmusnak, a reneszánsz korszaknak és a reneszánsz embernek megfelelően egy Mátyás király-szobor vagy a Corvinák lennének a legalkalmasabbak szimbólumnak.
Elmondta azt is, hogy a Marx-szoborral neki személy szerint semmi baja nincs, de úgy gondolja, hogy az egyetem fő helyén az intézmény szimbólumának kell helyet kapnia, amiről még nem tudja, hogy mi legyen. A rektor egyébként a nyilatkozatot visszavonta, ezért a portál csak összefoglalta, hogy mit mondott nekik.
Egy hónappal később az egyetem hivatalos lapja, a Közgazdász Menni vagy maradni? címmel a címlapján írt a szoborról. Illusztrációként egy buszmegállóba ültették, a lábához pedig egy bőröndöt szerkesztettek. A vezércikk szerint „több vezető internetes portál is közölte azt a téves hírt, miszerint a Közgázról el szeretnék távolítani a már jelképpé vált Marx-szobrot. Megnyugtatásként tolmácsolhatjuk a témában egyetemünk rektorának álláspontját: mindannyiunk közgazdásza marad a helyén, senki nem viszi el sehova”.
Az újság második oldalán Rostoványi Zsolt közleménye a szoborról már árnyaltabban fogalmaz. E szerint „mi, mindenkori egyetemi polgárok vagyunk, akik megjelenítjük a Corvinust, és a Corvinus az, amely megjelenít minket, akik régen, most, a jövőben itt találjuk meg hallgatóként, oktatóként, munkatársként a hivatásunkat”. A közlemény szerint a Marx-szobor is megjelenít ebből a közösségből valamit, ennek a kultúrának egy meghatározó történeti szakaszát. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a Corvinus nagyobb egység ennél, többféle kari múltat, kultúrát ötvöz.
Ebben a közleményben is megjelenik a reneszánsz korszak, mint alkalmasabb szimbólum: „Azt gondolom, büszkék lehetünk arra, hogy közösségünket a corvinák, Mátyás király vagy a reneszánsz kultúra szimbolizálja”.
A rektor hozzáteszi: „Fontosak a szimbólumok, ezért fontos a Marx-szobor kérdése is. Egy kérdés, amely most nyilvánvalóan nem tartozik a legfontosabbak közé, de hosszabb távon megválaszolásra vár. Ügyelnünk kell arra, hogy ez a válasz bennünk szülessen meg, ne sugalmazások, ne hírek, ne kampányszerű médiaérdeklődés befolyásolja. (...) A Marx-szobornak helyet kell találni a Corvinuson, és nem a Corvinusnak a Marx-szoborhoz képest. (...) Ehhez a perspektívához kell átgondolni majd a Fővám téri központi épület főbejáratán való belépés, az első találkozás üzenetét. Hogy ne csak gondoljuk, mutassuk is magunkat corvinusosnak”. A rektor lapunknak egyelőre nem akart beszélni a szoborról.
A diákok többsége szoborpárti, akár online bejegyzéseiket figyeljük, akár személyesen kérdezzük meg őket. (Persze reprezentatív felmérést nem készítettünk, csak kérdezősködtünk.) Az is kiderült, hogy nem Marx Károly személyéhez, hanem magához a tárgyhoz ragaszkodnak. „Ott marad, ahol van! Hülyeség beállni a térátnevezések és szoborelrakások közé! Teljesen fölösleges és költséges! Ugyanolyan ostoba pótcselekvés lenne, mint most feltúrni a Kossuth teret”, „Marx – akárhogy is van – a suli jelképe. Legalábbis az auláé. Aberrált dolog lenne elvinni. Hiányozna és indokolatlan lenne. Marad” – írták a Facebookon.
– Egyszerűen része a Közgáznak. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy attól, mert itt áll az aulában, az egyetem marxista szellemiségű lenne – mondja egy lány. Egy fiú hozzáteszi: neki édes mindegy, hogy kinek a szobra fogadja a belépőket, csak maradjon meg a Corvinus, utalva az egyetem megszüntetéséről egy éve terjedő (és újra meg újra, de soha nem teljesen megnyugtatóan cáfolt) hírekre.
– Egy ember sincs az épületben, aki azért szeretné vagy ragaszkodna a szoborhoz, mert az a szocializmus vagy a marxista tanok szimbóluma. Az ok a szoborhoz köthető hagyományokban, szokásokban, emlékekben rejlik – mondja Kiss Dávid, a BCE Hallgatói Önkormányzatának elnöke. Az egyik ilyen közgázos babona például, hogy vizsga előtt szerencsét hoz, ha a hallgató megsimogatja a szobrot.
Az elnök ugyanakkor úgy véli, hogy ezek a szokások idővel bármely más szoborral kapcsolatban is kialakulnának. Kiss Dávid szerint Marx Károly szobra nem alkalmas arra, hogy az egész egyetem szimbóluma legyen, hiszen eredetileg is csak a Közgáz-campusé volt. Ezen kívül azonban van egy „nagy, közös corvinusos identitás” is, amelynek jelenleg nincs megfelelő jelképe.
Ő is egyetért azzal, hogy mostanában nem a szobor kérdése aggasztja leginkább a hallgatókat. – Egy éve bizonytalanságban éljük a mindennapjainkat, ennél szinte még az is jobb lenne, ha rossz hírt közölnének. Így nem lehet előre tervezni, akár beruházásokról, akár kutatásokról, akár valamilyen hallgatói kezdeményezésről van szó – állítja.
Hogy a komolyabb problémák mellett valamennyire mégis foglalkoztatja a hallgatókat a kérdés, mutatja, hogy Társadalomelméleti Kollégiumuk kiállítást szervez Marx újra címmel. Az őszi esemény célja, hogy „kirobbantsák Marxot a gyanakvó hallgatás köréből”. Annak szeretnének a végére járni, hogy az egyetemistáknak jelent-e valamit Marx személye, van-e bármiféle relevanciája számukra, vagy csak egy szobor az aulában, semmi több.
– Tisztázatlan a hallgatók viszonya Marxhoz, mindennap elmegyünk a szobra mellett, az egyetem névadója volt korábban, mégsem esik túl sok szó róla, az órákon sem kerül már nagyon elő, ezért akarjuk ráirányítani a figyelmet – mondja Horváth Bence, az egyik szervező.
Emellett Marx rendszerváltás utáni megítélésének történetét is szeretnék körüljárni, többek között azt, hogy lehet-e külön kezelni Marx szakmai örökségét a megvalósult szocializmus emlékétől. De a tervek szerint foglalkoznának Marx munkásságának aktuális vonatkozásaival is, többek között azzal, hogy a fokozódó globális egyenlőtlenségek, a különböző társadalmi csoportok egymás iránti szolidaritása vagy annak hiánya mennyire vetik fel elméleteinek érvényességét manapság. – Furcsa kettősség ez, mert nyíltan már szinte senki nem idéz Marxot, mégis gyakran kerülnek elő a közbeszédben eredetileg tőle származó gondolatok. Az elmúlt száz év magyar marxizmusa viszont szerintem nem a legjobb hivatkozási alap – magyarázza.
Horváth Bence szerint a szobor esetleges eltávolítása, áthelyezése azért váltott ki indulatokat, mert a mű az egyetem identitásához tartozik, számtalan személyes emlék kötődik hozzá. – Egy szobor eltávolítását mindig nagyon alaposan meg kell indokolni, itt ezt nem érezték a hallgatók. Ez független Marx személyétől, bármilyen alkotásra igaz – teszi hozzá.
A névadó
Karl Heinrich Marx (akit magyarosan Marx Károlyként ismerünk) német filozófus volt, a szocialista munkásmozgalom teoretikusa, a marxizmus névadója. Kapitalizmuskritikájáról és a történelem materialista felfogásáról, osztályharcok történeteként való leírásáról ismert – írja a Wikipédia.
Marx Trier városában született 1818-ban, zsidó családba, de lutheránusnak keresztelték. A bonni egyetemen jogot tanult, majd Berlinben történelmet és filozófiát. 1842 elején a kölni Rheinische Zeitunghoz hívták, nemsokára a lap főszerkesztője lett. Vezetése alatt erősödött az újság forradalmi irányvonala, a lapot betiltották, Marx Párizsban telepedett le, ahol már arról írt, hogy „a kritika fegyvere nem helyettesítheti a fegyverek kritikáját”. 1845-ben Franciaországból is kiutasították, Brüsszelben telepedett le, ahol a Kommunisták Szövetsége tagja lett, az ő felkérésükre szerkesztette meg 1848 februárjában a szövetség manifesztumát, a Kommunista kiáltványt. Fontos szerepet vállalt a Nemzetközi Munkásszövetségben, vagyis az I. Internacionáléban is. Az 1848-as forradalmak elbukását követően Londonban telepedett le, újságírásból és barátja, Friedrich Engels támogatásából élt. Újabb forradalmi fellendülésben reménykedett, ezért óriási erőfeszítéssel vetette magát közgazdasági munkájába. Fő művét, A tőke első kötetét 1867-ben adta ki. 1883-ban hunyt el.
