Orbán megadta magát: belátható távolságban az IMF-tárgyalások
A magyar miniszterelnök arról beszélt, hogy lényegében elhárultak az akadályok a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott tárgyalások megkezdése elől, míg a másik oldalról lapunk olyan információt kapott, hogy megnyugtatta őket Orbán világos politikai elkötelezettsége a vitás kérdésekben. Budapesti forrásaink is arról beszéltek, hogy nem a szabadságharcos, hanem egy „pacifikálódott” Orbán Viktor ült a brüsszeli tárgyalóasztalhoz.
Barroso azt nem tudta megmondani tegnap, hogyan dönt ma az Európai Bizottság a magyar kormány elleni kötelezettségszegési eljárásokban, de információink szerint nagyjából készen van egy olyan megoldáskombináció, amely lehetővé tenné a tárgyalások megkezdését az IMF-fel a „lehetséges” pénzügyi segítségről.
Informátorunk azt is hozzátette, hogy a tárgyalásokat bármikor meg lehet szakítani, ha a most tanúsított „világos politikai elkötelezettség” homályosabbá válik.
A tegnapi tárgyalások még értelemszerűen nem érinthették a frissen elkészült Széll Kálmán Terv 2.0-t, bár Orbán már utalt rá, hogy azt széles körben pozitívan fogadták. Ennek nyilvános jelei legfeljebb elszórtan jelentkeztek. Brüsszelnek hatvan napja van arra, hogy a konvergenciaprogramot áttekintse. Reagált viszont a csomagra Simor András jegybankelnök tegnapi sajtótájékoztatóján. Véleménye szerint az intézkedések keresletcsökkentő hatásúak, s emiatt gyengítik a növekedést. Bár még természetesen nem számoltak ki mindent a jegybankban, azt Simor valószínűsítette, hogy a 0,1 és a jövő évi 1,5 százalékos növekedési prognózisukhoz mindenképpen hozzá kell nyúlni.
Lapunk értesülései szerint annak oka, hogy belátható közelségbe kerültek az IMF-tárgyalások, elsősorban a múlt heti frankfurti szakértői tárgyalásokban keresendő. Emlékezetes, hogy az úgynevezett ötoldalú tárgyalásokon az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank (EKB), a Nemzetközi Valutaalap, a Magyar Nemzeti Bank és a magyar kormány szakértői vettek részt, a lehetőségekhez mérten mellőzve a politikai felhangokat. Ennek ellenére a jelek szerint két nyomon folytatódnak az egyezkedések a jegybanktörvényről.
Tegnap Orbán állítólag meggyőzte Barrosót az EB maradék aggályai, vagyis a jegybankelnök fizetése és esküje ügyében. Ugyanakkor az EKB ennél valamivel fontosabbnak tűnő ellenvetéseiről az új alelnök és a monetáris tanács kiegészítése ügyében még folynak a tárgyalások. Ezzel együtt forrásunk elképzelhetőnek tartotta, hogy a jegybanktörvény ügyében ma megszüntetik az eljárást.
Lapunk ma hét részterületét tekinti át a Széll Kálmán Terv 2.0-nak: a közösségi közlekedés, az autópályák, a távközlési, a biztosítási és a tranzakciós adó, a társadalompolitika és a gyógyszerkassza témáit. Ugyanakkor Blahó Miklós az első összegzést is megvonja a tervről. Véleménye szerint a csomag formailag megfelelhet az elvárásoknak, tartalmilag azonban súlyos problémákat vet fel.
Az Orbán-kormány eszerint rosszul mérte fel mind az egykulcsos adórendszer hatását, mind az európai válságkezelés folyamatát. Így ma már nemcsak a hiány jelent problémát, hanem az összevissza gazdaságpolitika miatt romló versenyképesség és az eltűnő növekedési képesség. Összegezve: a leszakadás terve készült most el.
