Az újratervezett Széll Kálmán Terv szerint a korábban beígértnél hat hónappal később, 2013. július 1-jén elsőként a 3,5 tonnánál nagyobb járművel közlekedők érkezhetnek meg az elektronikus útdíj (ED) „kapujába”, a személygépkocsival utazók és a buszok tovább használhatják az e-matricát. Az Orbán Viktor által még 1998-ban a focipályákra száműzött sorompók feladatait átvevő elektronikus kapuknak azonban ehhez nemcsak az autópályákon, de az állami főutak külterületi szakaszain is fel kellene épülniük a hátralévő 14 hónap alatt.

Ami még akkor is sziszifuszi feladat, ha Németh Lászlóné fejlesztési miniszter csapatával betartja a kormány által követelt menetrendet. Vagyis dióhéjban összefoglalva: „haladéktalanul” előkészíti az ED szerződéseit, kiválasztja a kormányzati auditort, gondoskodik a díjpolitika meghatározását lehetővé tevő adatszolgáltatásról, a majdani szolgáltatási szintek meghatározásáról, május 31-ig „intézkedik” a rendszer gyorsított közbeszerzési eljárásairól, június 30-ig előkészíti a projektszervezet finanszírozását, összeállítja a jogszabálytervezeteket, kialakítja a díjszedés és -ellenőrzés intézményrendszerét, december 31-ig pedig előkészíti a magyar rendszer csatlakozását a nemzetközihez.

Az országos ED-infrastruktúra kiépítéséhez és beüzemeléséhez ugyanis a külföldi példák alapján úgy egy év kellene. Így a kormány már akkor is elkésett a Széll Kálmán Tervben leírt határidő betartásával, ha holnap kiírja a rendszer közbeszerzési eljárását. Mert hát az építkezés nyáron még egy „teljesen akadálymentesített” közbeszerzés nyomán sem kezdődhet meg.

Ha a határidők kétséges tarthatóságától eltekintünk, a kormány tervei felvetnek más kérdéseket is. Nem feltétlenül azt, hogy a 3,5 tonnánál nagyobb gépkocsikat használók hogyan fogadják majd az autópályákon tengelyszámtól függően akár 36-40 forintos, a főutakon úgy 24-28 forintos kilométerdíjakat. De nem is azt, hogy a közúti szállítást terhelő újabb sarc hogyan jelenik majd meg a fogyasztási cikkek árában. Ez még ráér.

Sokkal érdekesebb, hogy a kabinet elvárásai szerint az e-matrica úgy 50 milliárdos éves bevételét az ED-rendszernek évente 150 milliárd forinttal kell megfejelnie. Vagyis 2013-ban a fél évig működő ED-nek 75 milliárd forint pluszbevételt kellene termelnie, 2014-ben pedig a teljes útdíjrendszernek (e-matrica és ED együtt) 200 milliárd forinttal kell gyarapítania a költségvetést. Ami kissé illuzórikusnak látszik, ha a számok mögé nézünk.

Az e-matrica 2011-ben összesen mintegy 48 milliárd forintot hozott. Ehhez a tehergépkocsik valamivel kevesebb mint 19 milliárd forinttal járultak hozzá. Ami azt jelenti, hogy az „upgradelt” Széll Kálmán Tervben szereplő, az elektronikus útdíjból várt bevétel akkor teljesülhet, ha a 3,5 tonnánál nagyobb gépkocsik jövőre a tavalyi befizetések négyszeresét, 2014-ben nyolcszorosát teljesítik. Hiszen az új rendszer bevételeit kizárólag ezeknek a járműveknek az üzemben tartói fizetik.

A magyar és a külföldi személygépkocsik továbbra is a matricás rendszert használhatják, 2014 januárjától legfeljebb önkéntesen csatlakozhatnak az ED-hez. Eközben tavaly a kormány a közúti fuvarozóknak még a gázolaj árába beépített jövedéki adó egy részét is elengedte – hivatalosan versenyképességük, valójában a „munkabéke” megőrzése érdekében.