A konvergenciajelentésnek azt kellene bemutatnia, miként zárkózunk fel Európa fejlett részéhez. A Brüsszelnek most megküldött magyar beszámoló viszont azt mutatja be, miként szakadunk le. Miközben nálunk, az orbáni laboratóriumban készül az elixír, amely a gazdaságot 15-20 év múlva versenyképessé teszi, környezetünkben csodaszerek nélkül is ragyogó növekedési iramokat diktálnak. Az IMF 2017-ig kitekintő adatsora szerint a magyar gazdaság csak azzal a két százalékkal bővülhet 2013-2014-től, mint amit a kormány most jövendöl a 2015-ig tartó „felzárkózási” programjában. Ám közben Lengyelország, Szlovákia, Csehország, a három balti ország, Románia és Bulgária gazdasága négy százalék közeli ütemet diktál.

A bő egy éven belül hatodik, jövőre nagyjából 600 milliárd forintnyi megszorítást tartalmazó költségvetési kiigazítási tervet (Széll Kálmán 2.0) az a félelem szülte, hogy Magyarországtól megvonják a kohéziós alapban számára rendelkezésre álló pénz egy részét, ha nem képes fenntartható módon a GDP három százaléka alá leszorítani a büdzsé hiányát. A friss előterjesztés immár formailag megfelelhet ennek a követelménynek, tartalmilag azonban súlyos kérdéseket vet fel.

Nemzetközi szervezetek a bevezetésük óta bírálták az egyes szektorok válságadóit, részben a gazdasági növekedést visszafogó hatás, részben a jogbiztonságot csorbító és a befektetőket elriasztó módszerek miatt. Az adótömeg emelésére inkább az ingatlanadót javasolták, ám nálunk politikailag ez nem lehetséges. Így a korábban kiejtett adókat (egykulcsos szja) a kormány a közterhek keresletet tovább mérséklő szétterítésével, növelésével pótolja. A telefonálási, biztosítási, bankolási adók – kiegészülve a szociális ellátórendszerek körüli bizonytalansággal – tovább mérséklik a háztartások vásárlókedvét, miközben a helyzet súlyos: a vállalatok nem ruháznak be, az állam nem élénkít, a külföld meg nem finanszíroz. A zuhanás forgatókönyve. Hacsak nincs hitelmegállapodás az EU-val és az IMF-fel, amihez a jogbiztonságot, lényegében az orbáni államreformot érintő aggodalmakat is orvosolni kell.

Tévedések szomorújátéka. Rosszul felmérve a hatást az Orbán-kormány megvalósította választási ígéretét, bevezette az egykulcsos jövedelemadót, s a magán-nyugdíjpénztári vagyon lenyúlásával tavaly óriási tényleges deficitet halmozott fel. Ezt a lyukat tömetné most be velünk. Az európai válságkezelés folyamatát szintén elnézték. Ez is súlyos tévedés volt. Választási győzelme után kért, de nem kaphatott felmentést a brüsszeli deficitcél alól. Most viszont a piacot már nem a hiány aggasztja, hanem az összevissza gazdaságpolitika következtében romló versenyképesség, a megszorítás szerkezete miatt eltűnő növekedési képesség és ennek nyomán az államadósság finanszírozhatósága. A tévedések keserű levét ihatjuk még sokáig – valamennyien.