Tűzfal és reformok
Gurria azzal érvelt (s szavait az egy-másfél éven belül lejáró olasz és spanyol államkötvények mennyiségével támasztotta alá), hogy legalább ezermilliárd euró méretű, azaz hatalmas pénzügyi tűzfalra lenne szükség a spekuláció lehűtésére. Utalt az Európai Központi Bank (EKB) likviditásbővítő akciójára, amelynek révén az európai bankok éppen ezermilliárd eurónyi hosszabb lejáratú hitelhez jutottak, s ez bizony megnyugtatta a piacokat. A pénz egy részét a bankok állampapír-vásárlásra fordítják, így mérséklik a hozamokat. Például Itáliában, amelynek reformjait dicsérte Gurria, mert jól tükrözik, milyen nagyszabású átalakításra lenne szükség az unióban is.
Ezzel nagyon is egyetértett Olli Rehn, az EU pénzügyi biztosa, aki azonban óvakodott attól, hogy a tűzfal méretét számokban is kifejezze. Egy kérdésre azt válaszolta: „Két éve várok a megfelelő nagyságú pénzügyi mentőalap létrehozására, pár napot még kibírok”. Az unió pénzügyminiszterei ugyanis péntektől informális ülést tartanak a dán elnökség jóvoltából Koppenhágában, s ott végre megszületik a döntés. Arról viszont más forrásokból hallani, hogy Berlin még vajúdik, s csak most mutatkozik késznek rá, hogy az ideiglenes (EFSF) és a végleges (ESM) mentőalapok 440 és 500 milliárd eurós hitelezési keretének egy részét összevonja, ám ebből valószínűleg nem lesz ezermilliárdos tűzfal. A német kötelezettség így is több mint 200 milliárd euró, s ennél magasabbra a törvényhozás nem menne, márpedig az esetleges teljes egyesítés után 400 milliárd euró lenne Berlin terhe.
A jelentések bemutatóján ez a kérdés került előtérbe, holott az OECD a két vastag elemzésében inkább arról elmélkedik, hogy ismét súlyos visszaeséssel néznek szembe az Európai Unió gazdaságai, s ha a jelenlegi politikák folytatódnak, akkor hosszabb távon is lassúbb növekedésre lehet számítani, mint a válságot megelőző húsz évben. S az ok csak részben az államadósság-válság. Ennél fontosabb szempont, hogy a társadalmak elöregednek és hogy lanyha a termelékenység. Holott csak gyorsabb iramú gazdasági növekedés enyhítheti a jelenlegi válság fájdalmait. Az EU azonban lemaradt az Egyesült Államok mögött, s néhány gyorsan feltörekvő hatalom is lassan lehagyja.
A jelenlegi helyzetben ésszerűen kellene vegyíteni a megszorítás és a növekedésösztönzés eszközeit. A nyomás alatt lévő országoknak nincs sok választásuk, a deficitet és az adósságot mérsékelniük kell, de a többieknek marad terük az élénkítésre. S közben reformok hosszú során át ki kéne teljesíteni az egységes belső piacot, ténylegesen megnyitni az EU-t saját munkavállalói előtt, serkenteni az innovációt, ésszerűsíteni a bevándorlást a társadalmak elöregedése miatt. Így lehetne a folyó fizetési mérlegek megbomlott egyensúlyát is helyreállítani, ami nélkül nincs tartós megoldás.
A stabilitási paktum reformját, a kiegyensúlyozott költségvetés elvét rögzítő új szerződést üdvözli az OECD, amely szerint a közös pénz jó működéséhez elengedhetetlen fiskális unió létrehozásához azonban ez kevés. De nem lehet továbblépni az alapszerződés módosítása nélkül.
Az OECD-jelentésről további részletek a www.nol.hu-n.
