Némethné drasztikus járatritkítással kedveskedik papíron az IMF-nek
A kormány erős emberének mutatja magát Németh Lászlóné. A fejlesztési miniszter két hónap alatt elérte, amit elődje másfél év alatt nem: parlament elé vitte a személyszállítási törvény tervezetét. A hirtelen gyorsítás azonban aligha a siker jele. Inkább azt jelzi, a kormány belátta, ha egyezséget akar kötni az IMF-fel, valamit mutatnia kell. Márpedig a közösségi közlekedésre fordított évente 400 milliárd forint akár több tízmilliárdos visszametszésének ígérete jó belépő lehet a tárgyalásokra. Feltéve, ha az IMF és a brüsszeli bizottság beéri ígéretekkel.
A Németh Lászlóné által beterjesztett személyszállítási törvényben ugyanis seregnyi ígéret szerepel. Állami kötelezettség csak annyi, ami a javaslatban megfogalmazott alapellátási körbe belefér. Ez pedig nem több, mint hogy napi három járatpárral minden település és „vonzásközpontja” között biztosítani kell a közvetlen eljutási lehetőséget. A települések és megyeszékhelyük között legfeljebb egy, az egyes települések és a főváros között két átszállással. A szomszédos megyeszékhelyek, illetve a megyeszékhelyek és a főváros között közvetlen eljutást kell kialakítani.
A tervezetben nincs nyoma, hogy a kormány a hadikommunista éveket idéző napi három-három járatpárnál több vonatot vagy buszt akarna közlekedtetni.
Így az IMF-nek akár megígérhetik azt is, hogy a költségvetés ennél többre nem költ. Ami tekintélyes spórolást jelentene, hiszen példátlan mértékben vágnák vissza a közösségi személyszállítás szolgáltatásait. Más kérdés, hogy ha a kapacitások 40-50 százalékos csökkentése valósággá válna, az utazók többségének be kellene érnie a személygépkocsival, ha ki tudják fizetni, és a kerékpárral, ha bírják tekerni.
Közfelháborodásra még sincs ok, hiszen Orbán Viktor már megmondta: „ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit csinálok”. Erre „rímel”, hogy a nevük elhallgatását kérő minisztériumi forrásaink szerint, ha a kormány meg is ígéri a személyszállítási szolgáltatások tömeges leállítását az IMF-nek, érdemi lépésekre nem feltétlenül kerül sor.
A parlament előtt lévő törvény ezt éppen úgy lehetővé teszi, mint az ellenkezőjét. Arról pedig, hogy hol és milyen járatok közlekednek majd, a kormány, illetve az önkormányzatok által megbízott „közlekedésszervező” dönthet.
A tervezet nem nevesíti, hogy „élet és halál” urának szerepét kire osztanák. De valószínű, hogy az országos személyszállítás járatait a MÁV-Start Zrt., illetve a Volán-társaságok összevonásával, talán tavasszal megalakuló Magyar Közlekedési Holding (MKH) Zrt. rendelheti meg. A főváros és 70 kilométerre elnyúló agglomerációjában ez a feladat a Budapesti Közlekedési Központra (BKK) szállhat.
Mindez azzal járhat, hogy a néhány hete még a BKV-nak pénzt tarháló Tarlós István főpolgármester kérésére legyintő polgármesterek arcáról lefagyhat a mosoly. A BKK ugyanis megteheti, hogy csak a kötelező napi három járatpárt rendeli meg az agglomerációból ingázó utasok számára. Az ezen felül szükségesnek tartott járatok gondját pedig a többi településre, a buszok kiállítását a vállalkozókra hagyhatja.
De jut a feketelevesből a MÁV mellékvonalai mentén fekvő településeken élőknek is. A kisforgalmú vasútvonalakon ugyanis a törvénytervezet alapján elég az alapellátásnak megfelelő számú vonatot közlekedtetni. Ráadásul lesz lehetőség arra is, hogy a vasút vonat helyett buszt indítson. Csak annyit kell bemutatnia, hogy a buszjárat megtakarítást hoz, az utasok nem kerülnek kedvezőtlen helyzetbe, és környezetvédelmi szempontból sem okoz hátrányt. És ezzel még nincs vége!
„Taxival is utazhatnának a mellékvonalakon a MÁV utasai, az is olcsóbb lenne, mint a vonatforgalom fenntartása” – jelentette ki 2006-ban Kóka János. A Gyurcsány-kormány gazdasági minisztere talán álmában sem gondolta, hogy viccnek szánt ötlete 2012-ben akár meg is valósulhat. Pedig a Németh Lászlóné által jegyzett előterjesztésben valami nagyon hasonló szerepel. Igaz, nem taxi vagy iránytaxi, hanem „igényvezérelt személyszállítási szolgáltatás” néven.
Az észak-afrikai országokat idéző megoldást elsősorban az „országos átlagnál ritkábban lakott területek, települések esetében vezetnék” be. Érthetően fogalmazva ott, ahol nemcsak a vonatokra, de a buszokra sem jut elég utas. Aki az ilyen területeken nem saját járművével utazna, ahogy Bantuföldön, kereshet majd közlekedési eszközt a vasútállomások, polgármesteri hivatalok előtt.
Lesz „arcképes” a vasutascsaládnak
A honatyák áldására váró törvény seregnyi kérdést szabályozna. A vasutasok például örülhetnek: családtagjaik megtarthatnák utazási díjkedvezményüket, miközben a BKV dolgozóinak pereputtyától ezt elvették. De a törvény szabályozza azt is, hány járatnak kell közlekednie a sztrájkok idején. Megsúgjuk: többnek, mint ami az alapszolgáltatás szerint sztrájkmentes napokon kötelező. A lényeg azonban mégis az, hogy a júliustól három lépcsőben hatályba lépő új szabályozással vagy az IMF-et vezeti meg, vagy az utazókat hozza nehéz helyzetbe a kormány.
