A Vodafone-tól egy évig azért kap fizetést, hogy a Bódis Kriszta vezette Van Helyed Alapítvány tagjaként megvalósítsa Gettószelídítő elnevezésű mintaprojektjét.

Munkatársaival Hétesen, Ózd egyik legszegényebb cigánytelepén – egyáltalán nem mennyei körülmények között – próbálja megkönnyíteni az ott élő mintegy 400 ember életét. Igazi terepmunka ez, a lehetőségek pontos felmérésére és a lakók aktív bevonására alapul. Reális fejlesztéseket menedzselnek, munkalehetőségeket teremtenek. A program közepén járva, Mészáros Éva hosszasan sorolja az eredményeket – úgy tűnik, már most van mire büszkének lenniük.

Először is, felmérték a körülményeket, az igényeket és lehetőségeket. Hatvan lakásban nyolcvan család összetételét, lakhatási állapotát, jogviszonyát, szakképességét regisztrálták, azt is, hogy milyen munkára alkalmasak és hajlandók, de még eladósodásuk fajtáját és mértékét is felmérték. Ez nem sima „kérdezőbiztosi” munka, adatrögzítés volt. Hosszú kötetlen beszélgetések során kellett elnyerniük az emberek bizalmát, hogy el merjék mondani nehéz életük objektív részleteit. Az adatok feldolgozása is nagy munka volt (adatbázisuk mintául szolgál több jelenleg is folyó országos kutatásnak). A végén kiderült, hogy a 200 felnőttből 70 munkaképes. A többi idős, beteg, vagy sok gyermekét nevelő anya. Éva a potenciális munkavállalók listájával „házalt” a város közfoglalkoztatással foglalkozó cégeinél és az alpolgármesternél is. Elérte, hogy az egyik 11 hónapos, napi nyolcórás közfoglalkoztatási programba bevegyenek 16 hétesi romát (az összes felvett tíz százalékát). Energianövények ültetésével, gondozásával, erdészeti munkával foglalkoznak. Ha beválnak, visszajárhatnak majd dolgozni.

Végtelen sok munkát és türelmet igényelt számos olyan irat kitöltése és pótlása, amelybe a tanulatlan embernek többnyire beletörik a bicskája. Évának köszönhető, hogy sokan százezres bírságokat úsztak meg. Ugyanis a korábbi közmunkák után az APEH adóbevallási kötelezettséget rótt ki, de a kiküldött iratokat a hétesiek részint elvesztették, vagy nem bírták kitölteni. Éva egymaga több tucat adóbevallást gyártott. Mindenkitől meghatalmazást gyűjtött, hogy aztán a munkaadókkal és az adóhatósággal egyenként egyeztessen. A legnagyobb eredménynek azonban azt tartja, hogy megértették a helyiekkel: a munkáltatóktól kapott iratokat, igazolásokat meg kell tartani. Idén aztán már határidőre mindenkinek elkészült a bevallása, és be is adta a hatóságnak.

Rengeteg tennivaló volt a telep fürdőházának megépítésével, az üzemeltetés feltételeinek előkészítésével (egyik házban sincs folyó víz, két hideg kútra jár ki mindenki, télvíz idején is).

És ismét a sok papírmunka. Egy példa: a Van Helyed Alapítvány önkénteseit hivatalosan regisztrálni kell, hogy ne végezzenek feketemunkát, akár a telepen takarítanak, akár az alapítvány büszkeségében, az Alkotóházban végeznek igazi kulturális alkotómunkát, foglalkoznak például a gyermekcsoportokkal.

Nem volt egyszerű feladat az ingyenes gyógyszeradományok elosztása, koordinálása, a patikák, a kórházak, háziorvosok bevonása sem. De milyen hasznos volt! Hétesen ugyanis a többségnek egyszerűen nincs pénze a receptek kiváltására.

Mint mondtuk, az angyalok élete sem könnyű. Pedig sok, még több kellene belőlük.

Mészáros Éva a gettóban