E szerint a vizsgált másfél évben keletkezett 78 ezer új munkahely 92 százalékát egyetemi (30 ezer) és főiskolai (42 ezer) végzettségűekkel töltötték fel. Az érettségizetteknek nyolcezer pluszmunkahely jutott, míg az alacsonyabb végzettségűek foglalkoztatása kétezerrel csökkent, azaz gyakorlatilag stagnált.

A termelőmunka becsületét hangsúlyozó kormányzati munkahelyteremtő szándék a Start közmunkaprogram beindulásával átrajzolja a statisztikát. Az idén a szociális ellátásból kiszoruló és munkára fogott emberek – a kormányzat becslése szerint – kétszázezresre tehető tábora egyrészt a részmunkaidős, másrészt az alacsonyabb végzettségűek foglalkoztatásának irányába tolja el a statisztikát. Az utóbbit támasztja alá, hogy a regisztrált munkanélkülieknek csupán egytizede a diplomás – a KSH adatai szerint.

Az említett időszakban egyébként is jelentősen nőtt a részmunkaidős foglalkoztatottság: 67 ezerrel 272 ezerre bővült az ilyen konstrukcióban alkalmazottak létszáma. De a részmunkaidősek számát nemcsak a közmunkaprogram növeli, hanem – a munkaadói szervezetek előrejelzése szerint – a bérkompenzációt kigazdálkodni képtelen vállalkozók is tízezerszám lesznek kénytelenek rövidített munkaidejű foglalkoztatást kínálni minimálbéren foglalkoztatott dolgozóiknak, akik a leépítés és e között választhatnak.

A meghirdetett üres álláshelyek decemberi 65 ezres száma a munkanélküliek 458 ezres táborához képest nagyon szerény, s a gondokat tetézi még a munkaerő röghöz kötöttsége, továbbá a megfelelő képzettség és a kínálat diszharmóniája. A Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint az újonnan bejelentett állások 70 százalékát valamilyen támogatás felkínálásával próbálják kecsegtetőbbé tenni a munkaadók.

A magyarországi foglalkoztatottság a fejlett országokat tömörítő 33 tagú elitklub, az OECD statisztikája szerint nemzetközi összevetésben is igen alacsony. A legfrissebb, 2010-es adatok szerint egyedül Törökország van – papíron – rosszabb helyzetben, az ottani 46,3 százalékos foglalkoztatottsági mutató ugyanis a nők tradicionális szerepével magyarázható. Az aktív korú asszonyok közül minden negyedik áll alkalmazásban, a többiek otthon a háztartást vezetik. A munkaképes, 15–64 éves korosztályban a magyar foglalkoztatottsági mutató 2010-ben 55,4 százalék volt, s decemberre is csupán 56,5 százalékra tudott feljavulni. Összehasonlításképpen a rekorder izlandiaknál s az őket követő svájciaknál 78 százalék feletti a mutató. A németeknél, osztrákoknál, hollandoknál és japánoknál 70–72 százalék között mozog, míg a belátható közelségben lévő lengyeleknél és szlovákoknál is minimálisan marad el a 60 százaléktól. Érdekesség, hogy 2003-ban még az olaszok és a lengyelek is mögöttünk voltak a listán, de mára náluk sokat javult a helyzet.

A foglalkoztatottság növelése kiemelt cél a kormány számára, igaz, ezt a feladatot, a munkahelyteremtést a versenyszférára bízza, a maga részéről nemrég meghirdetett 6700 fős elbocsátással növeli az álláskeresők számát. A versenyszféra, a beruházók ezzel szemben a recesszió mellett az Orbán–Matolcsy-féle kiszámíthatatlan, nem ortodox gazdaságpolitika miatt fogják vissza magyarországi fejlesztéseiket. A 10,7 százalékon álló munkanélküliség bebetonozódni látszik, egyelőre nincs olyan elemző, aki 2013-ra egy számjegyű rátával számolna. A lassan meginduló gazdasági növekedés ugyanis nem jár tömeges munkaerőfelvétellel, azt rendszerint jó egyéves fáziskéséssel követi.