Tizenötmillió-négyszázezer forintért perli Nagylak önkormányzata a Csongrád Megyei Kormányhivatalt. Az állam ugyanis 2006 elejétől nem fizeti a bérleti díjat a hatósági állatitató- és pihentetőállomás alatt lévő telekért, amely a nagylaki önkormányzaté. Az állomást uniós előírásra építették a 2004. áprilisi csatlakozásunk előtt. Nagylakra került akkor az unió külső határa, ezért az illetékes tagállami hatóságnak kötelessége volt a szállított élő állatok pihentetésére szolgáló állomást létesíteni. A megyei állat-egészségügyi állomás bérleti szerződésben vállalta, hogy havi 200 ezer, vagyis évi 2,4 millió forint bérleti díjat fizet a községnek a terület használatáért, amelyre állami költségen, 263 millió forintért készült el a minden igényt kielégítő épület. Az első évben a hatóság még pontosan fizetett. A második évben azonban már nem –az önkormányzat perelt, s végül peren kívüli egyezség alapján átutalták a teljes 2005. évi díjat, kamattal és inflációval növelve 2 millió 568 ezer forintot. Azóta egy vasat sem látott a koldusszegény határközség önkormányzata.

Kérték a pénzt szóban és írásban is. A szerződés úgy szólt, hogy az a Románia uniós csatlakozását követő 3 hónapig érvényes. 2004-ben még senki sem gondolta, hogy Románia már 2007. január 1-jétől követhet bennünket – de az állat-egészségügyi hatóság már a 2006-os bérleti díjat sem fizette meg. Szigeti Sándor megyei főállatorvos felajánlotta, hogy a hatóság megvenné az ingatlant. Hogy szavainak nyomatékot adjon, érzékeltette: amíg el nem adják a telket az államnak, addig nem fizetnek. Nagylak jogellenesnek tartotta, hogy így gyakorol rájuk nyomást a hatóság, de nem sokra mentek vele.

Időközben független ingatlanszakértővel felértékeltették a telket – mivel nem volt összehasonlítási alap, a szakértő leírt egy számot, hogy az ingatlan 1,4 millió forintot ér, az éves földhasználati díj pedig 250 ezer és 280 ezer forint közti összegben határozható meg. Nagylak csalódottan, de elfogadta ezt, és hajlandó lett volna tárgyalni az eladásról – de úgy érzékelték, a hatóság csak az időt húzza.

Időközben Románia belépett az EU-ba, és megszűnt a hatósági kötelezettség az állatitató fenntartására. Az állomás ettől függetlenül zavartalanul üzemel, csak már a szállíttatók fizetik a munkáját, akiknek az uniós állatvédelmi normák szerint bizonyos időközönként meg kell pihentetni az állatokat. A 2006. őszi megszorítások során kiderült, hogy az állam nem veszi meg a telket. A hivatal viszont tovább packázott Nagylakkal: elővásárlási jogával élve nem engedte, hogy a telket eladják az állomást üzemeltető magánvállalkozónak. Így ment ez 2011 nyaráig, amikor ismét egy új szervezet, a megyei kormányhivatal került a képbe. B. Nagy László Csongrád megyei kormánymegbízott kabinetfőnöke, Juhász Tünde tavaly szeptemberben fogadta Gyarmati András nagylaki polgármestert. Gyarmati úgy emlékszik, októberre ígérte, hogy lépnek valamit az ügyben. De nem történt semmi, Nagylak pert indított.

– Nagylak így is jól járt. Van egy 1,4 millió forintot érő telke, melyre két év alatt közel ötmillió forint bérleti díjat kapott – mondta Juhász Tünde.

– Csakhogy az állam a 2006-ra és 2007 első három hónapjára járó bérleti díjat sem fizette ki – érvel a polgármester. – Ez kamatok nélkül is 3,3 millió forint. A szerződésben az is szerepel, hogy lejárta után a felek külön okiratban rendezik a helyzetet. Ennek érdekében semmi sem történt. Az állomás most is üzemel, használatáért a hatóság bérleti díjat szed az üzemeltető vállalkozótól, havi 120 ezer forintot.

– Az állomás értéke közel 300 millió forint, a teleké 1,4 millió forint. Ez ki lett váltva azzal az ötmillió forinttal, amit eddig kapott a község – érvelt Juhász Tünde kabinetfőnök. – Ők azt a földterületet az államtól kapták, amikor létrejöttek az önkormányzatok, de az életben nem tudtak volna mit kezdeni vele, ha nincs az uniós csatlakozás. Kérésére visszaküldtem a kabinetfőnök asszonynak a cikk szövegét – válaszából kiderült, hogy a kormányhivatal álláspontja három nap alatt még elutasítóbb lett: ellenkeresetet nyújtottak be, amelyben a korábban kifizetett kétévi bérleti díjat is visszakövetelik a kis falu önkormányzatától, arra hivatkozva, hogy a bérleti szerződés jogszabályt sértett, ezért eleve nem is érvényes. Az önkormányzati vagyonról szóló 1991. évi 33-as törvény szerint ugyanis azt a vagyontárgyat, amely nem kötelező önkormányzati feladat ellátását szolgálja, át kell adni a feladatot ellátó állami szerv használatába.

Megkérdeztünk egy közigazgatási jogi szakértőt, aki azt mondta: az egyik szerződéskötő fél, pláne az állam képviselője, nem jelentheti ki nyolc év után, hogy azért nem teljesíti a vállalt kötelességét, mert most hirtelen eszébe jutott, hogy semmisnek tekinti a szerződést. Az állami feladatot ellátó hatóságnak kellett volna kérnie, hogy ingyen adják a használatába a területet. Ha ezt elmulasztotta, akkor évek múlva nem hivatkozhat arra, hogy semmis a szerződés. A kormányhivatal kérheti ugyan a bíróságtól, hogy a területet adja ingyen a használatába – de nem visszamenőlegesen, hanem csak az ítélet után. Mára a jogalapja is megrendült: mivel már nem itt van az EU határa, az állatpihentetés megszűnt kötelező feladat lenni, az erre szolgáló épületet a kormányhivatal bérbe adja egy üzleti vállalkozásnak, amely vele ellentétben pontosan fizeti a bérleti díjat. A szakértő szerint, ha a polgári elévülési idő nem telt el – az önkormányzat megtett minden szükséges lépést, tárgyalt, levelezett, reklamált –, akkor az elmaradt bérleti díjakat és kamatukat jogosan igényli az államot képviselő kormányhivataltól. Azt ugyanis még az állam sem teheti meg, hogy két évig bérel valamit, aztán kijelenti, hogy az övé a bérlemény, mert már olyan sokat költött rá, hogy annyiért meg is vehette volna. A szakértő óvatosan hozzátette: mindez csak akkor érvényes, ha a hatályos jogrendet veszik tekintetbe.

Százhúszezer forintért bérli az állomást egy kft.