Az államadósság elleni küzdelem átmeneti felfüggesztését jelenti, hogy először a 2016-os költségvetés elkészítésénél kellene alkalmazni azt a szabályt: az államadósság előző évihez viszonyított növekedési üteme nem haladhatja meg a költségvetésben meghatározott várható infláció és a bruttó hazai termék reálnövekedési üteme felének a különbségét. Ezzel lehetne ugyanis garantálni a szigorúbb gazdálkodást jó időkben és a lazábbat a rosszabb gazdasági feltételek, esetleg recesszió alatt.

A törvény rögzítené, hogy az Országgyűlés nem fogadhat el olyan költségvetést, amellyel az államadósság meghaladná a teljes hazai össztermék felét. Ugyanakkor vélhetően ez a kitétel sem érinti a jelenlegi kormányzati ciklust, mert egészen addig, amíg az államadósság meghaladja az előbbi értékét, a parlamentet csupán arra kötelezné, hogy olyan büdzsét fogadhasson el, amely az adósság GDP-hez viszonyított arányának a csökkentését tartalmazza.

Új szerepben tűnik fel a Költségvetési Tanács, mert amennyiben egy törvényjavaslat megváltoztatná a büdzsé bevételeinek és kiadásainak főösszegét, növelné a költségvetési hiány mértékét, akkor az csak az intézmény előzetes hozzájárulásával bocsátható zárószavazásra.

Elvileg a jövőben visszamenőleges hatályú fizetési költelezettséget nem állapíthatnának meg, mint ahogyan nem bővíthetnék a fizetésre kötelezettek körét, illetve nem szüntethetnének meg kedvezményt, mentességet. Ha ilyet tennének, azt csak a következő év első napjától tehetnék, s azt is a hatálybalépés előtt legalább hatvan nappal ki kell hirdetni, míg az új fizetési kötelezettséget megállapító törvényt fél évvel korábban.

A határidők semmisek azonban abban az esetben, ha mondjuk egy alkotmánybírósági vagy az európai uniós bírósági döntésből olyan állami fizetési kötelezettség fakad, amelyet a költségvetés nem tud kifizetni. Ebben az esetben átmeneti hozzájárulások – különadók – írhatók elő, és az előbbi határidőket sem kell betartani.