Az SEEP a Nabucco nyomvonalán, de a meglévő török hálózat felhasználásával jönne létre, 3800 kilométer helyett legfeljebb ezer kilométer megépítésével. Ha így alakulnak a dolgok – s ennek nagy az esélye –, úgy véget ér a Nabucco-álom.

Azt, hogy „a Nabucco egy álom” – Gyurcsány Ferenc jelentette ki négy évvel ezelőtt. A 2002-ben kigondolt vezeték Oroszországot elkerülve, Törökországon át juttatott volna dél-kaukázusi, később közép-ázsiai földgázt az Európai Unióba, garantálva az energiabiztonságot. A magyar kormányfő szavait élesen bírálta az akkor ellenzéki Fidesz. Azt mondták: az OMV vezette – a Mol mellett török, bolgár, román és német cégek részvételével létrejött – konzorcium terve Magyarország számára „nemzetbiztonsági szempontból létfontosságú projekt”.

2008-ban Orbán Viktor – még ellenzékben – a „nép ellen elkövetett puccsnak” minősítette a magyar kormány megállapodását a Gazprommal az orosz–német–olasz–francia ­érdekeltségben épülő Déli áramlat magyarországi szakaszának megépítéséről. A Fidesz úgy látta: az orosz gázt a Fekete-tengeren át, a Balkánon keresztül az EU-ba juttató – Ukrajnát megkerülő – vezetékben való magyar részvétellel az ország a „Gazprom legvidámabb barakkjává” válik. Ez lehetetlenné teszi az alternatív forrást jelentő, az orosz gázimporttól való függést csökkenteni hivatott Nabucco megépítését. (Igaz, a két projekt párhuzamos megvalósítását az EU energiabiztosa, Andris Piebalgs és az EU Nabucco-koordinátora, Jozias van Aartsen sem zárta ki.)

Kormányra kerülve már árnyaltabbá vált a kép. Tavaly augusztusban a Fellegi Tamás vezette Nemzetgazdasági Minisztérium már úgy látta, hogy az ország energetikai biztonságát erősíti a Déli áramlat, ha nem is jelent új gázforrást. Ezután a Nabuccót és a Déli áramlatot már egyformán fontos tervként kezelte – éppúgy, mint a Gyurcsány-kormány. (A WikiLeaks által nyilvánosságra hozott amerikai diplomáciai jelentésekből kiderült az is: Orbán már 2009-ben is így gondolta, ám hasznosnak vélte a vita élezését a nyilvánosság előtt.)

A Fideszben is tudták, az évi 31 milliárd köbméter kapacitásúnak megálmodott vezeték bizonytalan alapokra épít. A biztosnak gondolt azerbajdzsáni forrás mellett bevonandó szír, egyiptomi, iráni gáz politikai szempontból is érzékeny. Csakúgy, mint Türkmenisztán. A türkmén gáz alkalmazását akadályozza a Kaszpi-tengeren átívelő vezeték hiánya. Utóbbi nemcsak pénzkérdés, hanem politikai ügy is.

Az azeri–orosz–kazah–türkmén–iráni területekkel határolt beltenger talapzatának felosztása nem tisztázott. A területi kérdés lezárása nem érdeke Moszkvának. Ez ugyanis a ­közép-ázsiai országok mozgásterét növelné, ami a Kínába irányuló közvetlen gázvezetékekkel már így is megnövekedett. És ez nem tetszik az oroszoknak.

Annyira nem, hogy Moszkva akár katonai erővel is megakadályozná a Türkmenisztánból Azerbajdzsánba tartó vezeték megépítését. Ezt nyilatkozta a héten a Nyezaviszimaja Gazetának az orosz Független Államok Közösségének Intézete munkatársa. Mihail Alekszandrov a légierő bevetését sem zárta ki. A gázvezetékek kérdése egyik oldalon sem merő üzleti ügy.

A Nabucco-projektben részt vevő országok energetikai, gazdasági miniszterei idén nyáron a vezetéket érintő finanszírozási megállapodás törökországi aláírásakor