Pedig a Mol jó másfél éve tartó horvátországi pokoljárásának mérföldköveként csütörtökön az ottani ügyészség hírügynökségek szerint hivatalosan is közölte: vesztegetés vádjával gyanúsítottként kezelik Hernádi Zsoltot, a Mol elnök-vezérigazgatóját. Ám mivel nem hallgathatták ki Hernádit, nem léphetnek tovább.

INA-benzinkút az M7-es autópályán, Zalakaros közelében

A horvát eljárás magyarországi kiterjesztését a honi ügyészség júliusban azzal tagadta meg, hogy inkább maga nyomozna. Akkori közleménye szerint a horvátok kérelme nem tartalmazott személyi gyanút „megalapozó adatot”, így ismeretlen tettes után kutatnak. Ez azóta is tart – látványos fordulatok nélkül. Szollár kérdésünkre, hogy Hernádi miért nem áll a vizsgálatok elébe, kijelentette: az elnök-vezérigazgatót, illetve a Molt a sajtóban olvasható hírek kapcsán mindmáig semmilyen hatóság nem kereste meg. (Nagy valószínűséggel ilyet a horvát ügyészség közvetlenül nem, csak a magyaron keresztül kezdeményezhetne. Ráadásul egyesek a horvát ügyészhelyettes nyilatkozatát elszólásként értelmezik, mivel Horvátország júniusban úgymond átadta az ügyet a magyarnak, így nem lenne joga gyanúsítás ügyében állást foglalni.)

A horvát ügyészségi vád alapja ismereteink szerint egyetlen tanúvallomás: Robert Jezic horvát üzletemberé. Őt a jelenleg is kormányzó jobboldali HDZ párton belül az előző, most előzetesben ülő miniszterelnök, Ivo Sanader köréhez sorolják. Jezic állítólag offshore átutalási papírokkal bizonyította a horvát ügyészség előtt, hogy Sanadert Hernádi lefizette annak érdekében, hogy a Mol 2009-ben 47 százalékos tulajdonosként átvehesse a horvát nemzeti energiatársaság, az INA irányítását.

Kétségtelen: az INA részvényesi szerkezete az elmúlt években a Mol szempontjából rendkívül szerencsétlenül alakult. A magyar olajcég 2003 óta folyamatos felvásárlásokkal 2009-re 47 százalékig növelte tulajdonrészét, a többség azonban – akkor lényegében véletlenül – nem jött össze. A horvát kormány 44 százaléka egyik oldalról a második legnagyobb tulajdonos címére jogosít, ám a Moléhoz hasonló erőt képvisel. A Mol hivatalos indoklása szerint 2009-re az INA képtelen volt kifizetni az olajat, a dolgozók bérét, a hitelező bankok megkezdték a felszámolási eljárásokat. Így tulajdonosi segítségre volt szüksége. Ezt a Mol az irányítás átvételéhez kötötte.

A Sanader-kormány 2009 januárjában végül át is adta azt, majd a nyáron Sanader indoklás nélkül lemondott. Helyét korábbi helyettese, Jadranka Kosor vette át, aki azonban láthatólag politikai leszámolásra törekszik mindennel, ami párttársa környezetében gyanús. Így kerültek nyilvánosságra Jezic erősen visszaélésszagú ügyletei. Sanader időszakában privatizálhatta a Dioki nevű műanyagipari társaságot, amely aztán a vádak szerint a HEP nevű állami áramtársaságtól kölcsönt és a piacinál olcsóbb áramot kapott. Emiatt Jezicet letartóztatták. Ám a Sanaderre és Hernádira tett terhelő vallomása után – minden bizonnyal vádalku keretében – kiengedték.

Bár az eddig csupán lapértesülésekből sejtett horvát ügyészségi gyanú most már hivatalosnak tekinthető, Szollár a feltételezést újfent határozottan cáfolja. Leszögezte: a Mol vagy hozzá köthető felek soha nem utaltak korrupciós célú pénzt senkinek, így Sanadernek sem. Erre természetszerűleg nem lehet bizonyítékuk. Ám az egyetlen ilyen tartalmú vallomást jegyző Jezic hitelessége iránt annál inkább igyekszik kételyeket ébreszteni. Jezic a még állami irányítású INA-val is több, az üzletemberre nézve „elképesztő” előnyöket biztosító szerződést kötött. Az irányítás megszerzésével a Mol ezeket a szerződéseket „kitakarította” a cégből. Tehát Jezic csakis sértettségből és üzleti bosszúból állhat elő ilyen hamis vádakkal. A Sanader-kormány 2009-es rugalmassága kapcsán pedig – akárcsak jelenleg is zajló perében Sanader – a Mol határozottan állítja: számos kormányszerv vizsgálta előzetesen a Mol irányításszerzési tervét, és akkor senki – köztük Kosor – sem emelt kifogást. Szollárék a 2009-es váltást teljesen ésszerűnek, sőt a gazdálkodás rendbetétele miatt elkerülhetetlennek tartják.

A mostani bejelentésnek megágyazván, a horvát sajtó nemrég nyilvánosságra hozott egy videofelvételt, melyen Hernádi és Sanader egy étteremben beszélgetnek. Sanader a mobiltelefonjával matat, Hernádi pedig egy cédulán átnyújt neki valamit. Ezt korrupciós bizonyítékként tálalják. A helyi média nem először közöl a Molt befeketítő, általában forrásmegjelölés nélküli értesüléseket, melyek valós tényeket tüntetnek fel hamis színben – állítja Szollár. Hernádi számos alkalommal találkozik volt és jelenlegi kormányfőkkel, ebben a szóvivő szerint nincs semmi különös. Ezek a találkozók általában nem titkosak, de nem is verik őket nagydobra: a normál üzletmenet részei. (Esetenként teljességgel titkos üzleti találkozókra is sor kerül, azokon például nem lehet a feleknél mobiltelefon.) De a patinás zágrábi Marcellino étteremben lezajlott 2009 végi – azaz Sanader lemondását követő, a Mol által sosem tagadott – találkozó egyáltalán nem számított szupertitkosnak: a felek hivatalos küldöttséggel érkeztek, és tudomásul vették a videorendszerre figyelmeztető táblákat. A felvételt később a horvát hatóságok kérték be az étterem tulajdonosától. Ez aztán rövid úton eljutott a horvát sajtóhoz, ahol a két fél különböző mozdulataihoz már olyan magyarázatokat társítottak, mintha azok Sanader lefizetésére utalnának. A felvételen a beszélgetés nem hallható, és annak tartalmáról a szóvivő sem beszél. De a mozdulatoknak önmagukban nincs jelentőségük: abból sztorit rajzolni meseszerű – mondja Szollár.

Messze nem ez az egyetlen támadás, amely a Molt érte Horvátországban Sanader 2009 közepi távozása óta. Utólag nézve darázsfészekbe nyúlt, amikor – a hozzá szorosan kapcsolódó OTP-vel karöltve – kölcsönt adott a horvát Podravkának. Mint az a szintén Kosorra visszavezethető vizsgálatok nyomán kiderült, a Podravka-menedzsment ezután elsíbolt egy jó adagot a neves fűszergyártó pénzéből. Így nagy részük ma már a sitten ül. Sőt a Podravka-vizsgálatok nyomán Sanader helyettese, az INA-ügyekben is jelentős szerepet vállaló Damir Polancec is börtönbe került. A helyi sajtó kapcsolatokat vélt felfedezni az INA és a Podravka-ügy között, amennyiben szerintük eme kölcsön is feltétele lett volna az INA feletti irányításszerzés átadásának. Ezeket a Mol szintén határozottan cáfolta. Mint ahogy azt is, hogy bármiféle kapcsolat lenne egy cég vezetősége által elkövetett visszaélések és a társaság egyik hitelezője – jelen esetben a Mol–OTP – között. Nekik csak a visszafizetés volt fontos, ami jelen esetben is megtörtént – igaz, B variánsként Podravka-részvények formájában.

Még közelebb sújtott le a törvény pallosa, amikor korrupciós vádakkal letartóztatták a Mol-irányítású INA vezérigazgatóját, Bojan Milkovicot. A Mol viszont azonnal rögzítette: ha léteznek is ilyen gyanúk, akkor azok a rendőrségi jegyzőkönyv szerint az igazgató jóval korábbi, még a Mol-irányítás előtti tevékenységéhez kapcsolhatók. Milkovicot két hónap után szabadlábra helyezték, és bár még zajlik ellene a vizsgálat, azóta tanácsadóként segíti az INA-t.

Mondhatnánk: miközben a Mollal kapcsolatba hozható ügyek miatt tucatnyi horvát élvezhette vagy élvezheti az ottani büntetés-végrehajtás vendégszeretetét – például miniszterelnök, miniszterelnök-helyettes, INA-vezér, Podravka-menedzsment, nagyvállalkozó –, addig a Mol magyar elöljárói eddig sikeresen határolták el magukat a vizsgálatoktól. (A Mol szerint viszont az említett letartóztatások kapcsán jogilag egyiknél sem bizonyosodott be semminemű kapcsolat a Mollal – még Sanader esetében sem.)

Kosorék aggályainak hullámai Brüsszelt is elérték. A mindig jól értesült horvát sajtó szerint ugyanis a Kosor-kabinet törvényt tervezett hozni arról, hogy a horvát államon kívül senki se szerezhessen többséget az INA-ban. Az uniós csatlakozásra készülődő ország javaslatát azonban az EU rosszallóan fogadta, ezért ez ebben a formában lekerül a napirendről. Más kérdés, hogy uniószerte számos kifinomult eszköz létezik e cél elérésére: például a Mol esetében, amely úgy teszi lehetetlenné a nem kívánt irányításszerzést, hogy egy szót se szól a részvényvásárlás korlátozásáról.

Szollár szerint a Mol elleni támadássorozathoz érdemes a közelgő horvát választások felől közelíteni. A frontok Horvátországon belül húzódnak, a Mol csak vétlen mellékszereplő. Szakértők felhívják a figyelmet: a helyi közvélemény-kutatások szerint a választás a kormányzó jobboldali HDZ bukását hozhatja. Az ugyanakkor még kérdés, hogy egy esetleges baloldali választási győzelem után mi vár a Molra. Tavaly decemberben például a szociáldemokrata SDP szólította fel a Kosor-kormányt az INA-többségről szóló törvény megalkotására.

A Molt mindenesetre Horvátországban mintha elhagyta volna a rá a világ több tucat más országában jellemző fineszesség. Az INA felvásárlásához kapcsolódóan számos olyan ügybe szállt bele, amely utólag támadásokra adott alapot, még ha végül a Mol képes is megvédeni magát. Az ügyeknek egyelőre két, szögesen ellentétes olvasata lehetséges. Az egyik szerint „nem zörög a haraszt”, vagyis „az nem lehet”, hogy ennyi vád közül egy se legyen igaz. A másik szerint pedig a horvát hatóságok és média egyszerűen rászállt a Molra, a jogszerűség határáig merészkedve feltételeznek és gyanúsítanak, ami akkor is jelentős kárt okoz a Molnak, ha – mint arról a cég nyilván meg van győződve – végül egyik sem nyerhet bizonyítást.

Nincs meg a többség

Horvátország tőkepiaci felügyelete szintén végeláthatatlanul vizsgálgatja, vajon mit tesz a Mol „a háttérben” az 50 százalékhoz szükséges maradék 3 százalék felvásárlására. Tavaly év végén a magyar olajcég újabb nyilvános vételi ajánlatot tett a papírokra, ám magukat hazafiasnak tartó nyugdíjpénztárak magasabb ajánlattal gáncsot vetettek neki. Ezután terjedt el a szóbeszéd, hogy a Mol megbízottakon keresztül valójában már 50 százalék felett áll, csak vár ennek bejelentésével. (Így került képbe a szintén kalandos múltú szlovák nagybefektető, Mário Hoffmann is. A cáfolt pletykákat az táplálta, hogy a Mol irányítja a szlovák nemzeti energiacéget, a Slovnaftot is.) Szollár Domokos lapunknak ezek kapcsán emlékeztetett: a Mol többször is elismerte, hogy adott külső feleknek INA-vételi megbízásokat vásárlási opcióval. Pontos számot nem közölt, de azt állítja, hogy még így sem lépték át az amúgy is jelentéskötelezett 50 százalékot. Felhívta a figyelmet, hogy a horvát tőkepiaci felügyelet számos feljelentését az ottani ügyészség nem vizsgálja.

Kijárók Gyurcsánytól Orbánig

A Wikileaks szerint Magyarország a Gyurcsány-Bajnai időszakban főként a horvátországi orosz befolyás erősödésétől tartott és igyekezett lebeszélni Kosorékat. A horvát kabinetig érő Mol-ellenes támadások mögött sokan egyenesen az oroszokat sejtik. Jelentős orosz érdekeltség viszont azóta sem alakult ki Horvátországban. Igaz, lényegében körbeöleli őket az orosz állam többségi tulajdonába került szerb nemzeti energiatársaság, a NIS, illetve annak igen jelentős bosnyák leányvállalata. Információink szerint a Mol érdekében Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon miniszterelnök is sokszor tárgyalt Sanaderrel vagy Kosorral. Úgy tudjuk, Gyurcsány és Sanader például a 2009-es irányításszerzés előtt majdnem tető alá hozott egy egész másfajta részvénycserés megállapodást: az INA-többségért cserébe a horvát kormány 5-6 százalékos tulajdonrészt szerzett volna a Molban. Ám a 47 százalékot eredményező későbbi felvásárlási akció miatt ez okafogyottá vált. A hivatalos diplomácia szintjén azóta sem érzékelhetők a mélyben megbúvó feszültségek. Mol-ügyben az Orbán- és Kosor-kormány nem megy nyíltan egymásnak, úgymond az üzletemberekre bízva a megoldást. Ráadásul nemrég megegyeztek: vész esetén a Mol biztosan kap olajat az Adria-vezetéken keresztül, gázstop esetére pedig mi is biztosítunk gáztároló-kapacitást. Kimondatlanul bár, de mindkettő az orosz zsarolási mozgásteret csökkenti. Eme információink kapcsán Szollár Domokos csupán annyit kívánt megjegyezni: cseppet sem különös, ha a magyar miniszterelnökök külföldön a Mollal kapcsolatban tárgyalnak.