Horváth Gábor annak apropóján adott ki közleményt a szerinte elfogadhatatlan földalapos eljárásokról, hogy Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a napokban miniszteri biztost nevezett ki az állami területekkel kapcsolatos feladatok felügyeletére. 

Szabó Csaba (az egykori ÁPV Rt. volt ügyvezető igazgatóhelyettese, korábban termelőszövetkezeti elnök) megbízásával kapcsolatban a főtitkár megjegyzi, hogy sok dolga lesz, mert egyebek mellett az NFA hivatali szervezete egyéves működés után sem volt képes az induló mérlegét elkészíteni (az erről szóló kormányrendelet augusztus végére szóló határidőt adott), az idei hárommilliárd forintos bevételi tervét képtelen lesz teljesíteni, a tavaly módosított földtörvényben biztosított elővásárlási jogával pénz és eljárási rend híján egyszer sem tudott élni, illetve az idén éven belüli használatra adott 65 ezer hektáros „bizonytalan státuszú” terület további hasznosításának lehetősége is tisztázatlan.

Az NFA vezetése Horváth állításait részben vitatja, részben pontosítja. Így például lapunknak elküldött összegzésük szerint a szervezet rendelkezik induló vagyonmérleggel és a szerződések díjainak számlázása is megindul a következő napokban. A haszonbérleti rendszer szabályairól kedden határoz a Birtokpolitikai Tanács, az NFA legfőbb döntéshozó szerve.

A háttérben kemény üzleti viták állhatnak

A válaszban azonban egy különös mondat is olvasható, mely szerint az állam elővásárlási jogának gyakorlására a fennálló jogszabályi keretek között eddig nem volt mód. Az NFA által korábban tett kezdeményezés alapján megszületett, és idén szeptemberrel hatályba lépett módosításokkal azonban ez az akadály elhárult – fogalmaznak.

A földvásárlások országos kontrolljára, a spekulációs célú birtoknepperkedés megakadályozására szánt jogszabály – vagyis az állami földalap elővásárlási jogának biztosítása minden adásvétel esetén – már egy éve hatályban van. Úgy tudjuk, a rendszer működtetéséhez valójában nem az eljárási szabályok hiányoztak eddig sem, hanem a pénz: mivel az egy évben 12-13 milliárddal gazdálkodó földalap költségvetésének nagyobb részét a „földért életjáradék” program fedezetére kell átutalni a társadalombiztosításnak, a többi pedig lényegében a minden megyében működő kirendeltségek költségeire, illetve a 160 alkalmazott bérére és közterheire megy el, földvásárlásra mindössze 800-900 millió forint marad. Ez optimista számítás szerint is legfeljebb 2-3 ezer hektár felvásárlására lehet elég, ami az éves regisztrált termőföld-adásvételi forgalomnak legfeljebb egy-két százaléka lehet.

Más információink is arról szólnak, hogy a Horváth-féle kritika, illetve a földalapos eljárások folyamatos csúszásának hátterében nem jogszabályi akadályok, netán apparátusi ügyetlenkedés, hanem kemény üzleti viták állnak.

Lapunk nem hivatalos forrásból úgy értesült, hogy a földalap vezetését folyamatosan ellentmondó igényekkel bombázza a szaktárca vezetésében Ángyán József államtitkár személyében kemény politikai képviselettel rendelkező gazdaköri mozgalom, illetve a volt állami gazdaságok privatizációja nyomán az NFA-val bérleti szerződéses viszonyba került befektetői kör.

Baloldali és polgári birtokosok érdekszövetsége

Az utóbbi esetében a tulajdonosok között – bár gyakran nem közvetlenül – bankvezetők, ügyvédek, az egymást váltó kormányokhoz közel álló, különböző politikai oldalakhoz kötődő politikusok és pénzügyi vezetők nevei egyaránt előfordulnak.

Az állami földbérletek ügyében az úgynevezett „zöldbárók” (a mezőgazdasági tulajdonváltás első körében privatizátorként fellépő, inkább a baloldalhoz kötődő volt szövetkezeti és állami gazdasági vezetők) és a polgári pártok holdudvarába tartozó befektetők, valamint a bankárként főként az elmúlt tíz-tizenkét évben agrárgazdasági vagyont szerző vállalkozók egy hajóban ülnek és egyes konkrét ügyekben rendszeresen egyeztetnek is egymással.

Alapérdekeik ugyanis közösek és ütköznek a gazdakörösök által szorgalmazott, családi gazdaságokat segítő földbérleti konstrukciókkal. Ennek értelmében a jelenleg több száz hektáros tagokban nagy gazdaságok számára bérletbe bocsátott területeket kisebb, 10-20-50-100 hektáros egységekben kellene kiadni, hogy a kistermelői kör, főként és elsősorban a családi gazdaságok és az induló fiatal gazdák helyzetbe kerülhessenek a föld piacon. Információink szerint az ügyben lényegében egy éve patthelyzet alakult ki az állami földalap vezetésében.

A befektetők a nagyobb földterületek egyben tartásában érdekeltek