Ausztriában 1989-ig kötött devizagazdálkodás folyt, amikor azonban az ország belépett az Európai Unió előszobájának tekintett Európai Gazdasági Térségbe, liberalizálták a devizahitel-felvételt. E változást azonbanMassenbauer szerint az osztrák jegybank nem verte nagydobra, védeni akarta ugyanis a kereskedelmi bankok kamatjövedelmét az olcsóbb devizakamatoktól.

A magát 1993-ban önállósító pénzügyi szakember féléves vesződséggel kijárta, hogy magánemberek is hozzájussanak az olcsóbb, idegen valutában felvehető hitelhez. Ő elsősorban Vorarlberget célozta meg, a legnyugatibb osztrák tartományt, amelynek lakói nagy számban átjártak Svájcba dolgozni, és jövedelmüket is frankban kapták.

Massenbauer „vallomása” szerint ő csak a gazdaságilag valamelyest művelt, jól szituált rétegnek szánta ezt a finanszírozási formát, amely azonban 1994-ben hatalmas méreteket kezdett ölteni. Az osztrák kereskedelmi bankok eleinte ellenségesen viszonyultak a devizahitelezéshez, aztán viszont az élére álltak. A jen- és frankhitelek ajánlásától már 2007-től visszahúzódott pénzügyi tanácsadó szerint Magyarországra is az osztrák bankok közvetítették a devizahiteleket, csak számottevően nagyobb költséggel,mint hazai környezetben.

Az osztrák jegybank legfrissebb közlése szerint 2011 első felében 57,61 milliárd eurót tett ki az ausztriai nem pénzintézeteknek (magánszemélyeknek, vállalkozásoknak) folyósított frankhitelek összege. A jegybank honlapján található ábrák szerint a devizahitelek az összes hitelek közel 17 százalékát alkotják Ausztriában, míg „világátlagban” ez a hányad csak 5 százalék. A devizahiteleknek 88,8 százaléka frankhitelek, a dollár részesedése 6,1 százalékos, a jenhitelé 3,3 százalékra szorult vissza.

Az osztrák pénzügyi felügyelet tavaly márciusban gyakorlatilag leállította a devizahitelezést, ilyen kölcsönt azóta csak az kaphat, aki vagy frankban jut jövedelemhez vagy roppant erős pénzügyi háttérrel rendelkezik. Ausztriában a tilalom bevezetésének időpontjában a lakossági hitelek 30 százaléka volt devizában, de törlesztésre csak a jövedelmek 3,2 százaléka ment el, tekintve a magasabb életszínvonalat. Azóta persze a frank elszállt, de a lakossági devizahitelek 90 százaléka olyan konstrukcióra épül, amely szerint a hitelfelvevő csak a kamatot törleszti a devizahitel futamideje alatt, magát a tőkét csupán a hitel lejáratakor. Az aktuális veszteségek tehát nem olyan óriá siak, mintha a tőkét is törleszteni kellene.

Az osztrák pénzügyi hatóságok arra is felszólították tavaly tavasszal a bankokat, hogy próbálják a meglévő devizahitelekből is euróhitelre átállítani az ügyfeleket. A pénzintézetek egyaránt használtak mézesmadzagot és korbácsot a parancs teljesítésére, a hitelátállítást ingyen kínálták, számos helyen azonban fenyegetéssel, erőszakkal próbálták meggyőzni az ügyfeleket. Ettől a keménykedéstől csak akkor álltak el, amikor az óriási felháborodás nyomán már a fogyasztóvédelmi szervezetek is tiltakoztak. Immár a józan érvelésnek és a központi tilalomnak tulajdoníthatóan 2011 első felében csak 0,5 százalékkal nőtt a devizahitelállomány, míg az előző év első 6 hónapjában még 8,66 százalékos volt a bővülése.