A határidő közeledtével egyre élesebben csapnak össze az agrárpolitikai érvek az EU-ban. Az ősz folyamán az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén közös állásfoglalást fogadtak el a képviselők az ágazat helyzetéről és a szükséges intézkedésekről. A tét nem csekély, az uniós gazdák jó része mehet tönkre.

Új életminőség költözik a tyúkfarmokra

Tabajdi Csaba szocialista európai parlamenti képviselő a vita kapcsán elmondta, hogy üdvözlendőek az Európai Unió állatjóléti törekvései, de az új szabályozás jelentős terheket ró az európai kisés középvállalkozásokra, különösen az új tagállamokban, így Magyarországon. Igaz, a tojástermelőknek ezekben az országokban több évük volt az átállásra, ám ha az Európai Bizottság (EB) ragaszkodik a hagyományos ketreces tartás szigorú tilalmához, akkor ismét szembesülnünk kell a régi uniós problémával, amely az előírásokra vezethető vissza: saját termelőinket megfojtjuk, a harmadik országokból – például Dél-Amerikából – érkező árukkal szemben viszont alacsonyabbak az elvárásaink, ami kiszolgáltatottá teszi a hazai termelőket.

A képviselő szerint ha az EB nem változtat a tervein, akkor ugyan büszkék lehetünk arra, hogy milyen jól élnek az európai tyúkok, de közben gazdaságok ezrei mennek majd tönkre, és munkahelyek szűnnek meg. Úgy véli, hogy Kína gyakorlatát kellene követnünk, ahol a gyártás helyszínén ellenőrzik az importtermékek előállításának a feltételeit, így védve hazai piacait. Az EU sajnos nem védi kellőképpen a saját piacait, nem törődik eléggé az uniós fogyasztók egészségével sem, amikor a nemzetközi szerződésekben és a WTO-megállapodásokban az importárukkal szemben nem támaszt ugyanolyan szigorú környezetvédelmi, növény- és állat-egészségügyi követelményeket, mint amilyeneket saját termelőitől is elvár.

Földi Péter, a Magyar Tojásszövetség szakértője a Népszabadságnak elmondta, az EU mintegy 353 millió tyúkjának harmada biztos, hogy a régi ketrecében lesz akkor is, ha az EB kitart az átállás eredeti időpontja mellett. Magyarországon is hasonló a helyzet. Az Európai Unió által szorgalmazott átállás hatalmas összeget emészt fel: mintegy 20–22 milliárd forintra volna szükség, amelynek forrását ma még nem látják az ágazatban. A növekménybe csak a ketreccserét számolták, de Földi Péter emlékeztetett arra is: ha a tojástermelő nem akarja az állományt csökkenteni, akkor további költségekkel is számolnia kell, hiszen a nagyobb ketrecekhez nagyobb épületre is szükség van. Vagyis további infrastrukturális beruházásokat igényel az unió előírása.

A Magyar Tojásszövetség korábbi számításai szerint áruhiánnyal és a tojás drágulásával járhat a kötelező tyúkketrecváltás. Az uniós tapasztalatok szerint az új ketrecben tartás a beruházás költségétől függetlenül egy centtel, vagyis több mint két és fél forinttal drágítja egy-egy tojás önköltségét.