Megfigyelők a kamatemelés időzítésére hívják fel a figyelmet, ugyanis ezzel a jegybank gyakorlatilag erősen szűkítette a kereskedelmi hitelintézetek mozgásterét, utóbbiak ugyanis január elején fogadják el az egész évre szóló kamatpolitikájukat. Azt is megjegyzik, hogy a válságkezelés folyamán tanúsított mérsékelt lazítást immár egyértelműen felváltotta a prudens, szigorú monetáris politika, egyértelműsítve ezzel, hogy a krízis Kínában végérvényesen lezárult.

Ez persze a számokból is sejthető volt. Az ország exportja novemberben rekordot döntött, meghaladta a 153 milliárd dollárt, míg a kereskedelmi többlet fél éven belül már ötödször haladta meg a „mágikus” 20 milliárd dollárt. A növekedési ütem ugyanakkor a harmadik negyedévben 9,6 százalékosra mérséklődött a kormány lassítási szándékainak megfelelően. Kína valósággal fuldoklik a fölös pénzben, amit a bankok alacsony kamatokkal helyeznek ki. Pontosabban szeretnének kihelyezi, hiszen a központi bank a hitelezési boom visszafogására, az ezzel járó kockázatok mérséklésére sorozatosan emelte az idén a bankok kötelező tartalékolási rátáját, megnehezítve ezzel a dolgukat.

Ven Csia-pao miniszterelnök a hó elején világossá tette, hogy a gazdaság túlfűtöttsége – terápia híján – a társadalom kettéosztottságát mélyítheti el, mert a szegényebb rétegeket erősebben sújtó infláció miatt számukra a napi megélhetés is nehezebbé válik, a lakáshoz jutási lehetőségükről már nem is szólva. Ezt az ország nem engedheti meg, s ennek a jegyében született a mostani kamatemelés, amelynek révén a banki betéti konstrukciók némileg vonzóbbá váltak a részvénybefektetésekkel szemben. A kamatemelést már várta a piac, az azt megelőző eladási hullám következtében sanghaji tőzsde vezető indexe 11 százalékot esett egy hónap alatt.